Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-62

évi november hó 29-én, szerdán. 16 À nemzetgyűlés 62. ülése 1922. a sárból, amelyet ott talált, amelyet a magyar kultúra számára, a magyar nemzeti lélek neme­sítésére és a magyar presztízs növelésére fel lehetett használni. A magam részéről, midőn a legnagyobb készséggel ismételten kifejezem elismerésemet és hálámat a magyar tudományos világnak ezért a búvárkodásáért, szorgalmáért, önzetlen munka­szeretetéért és —- ami ezzel párosult — önzet­len hazaszeretetéért, nagyon szívesen szavazom meg ezt a javaslatot s nagyon szívesen járulnék ahhoz is hozzá, hogy az a segítség, amely itt kontemplálva van, a magyar állam pénzügyeinek mértéke szerint, ha ez még lehetséges, felemel­tessék. Várnai Dániel : 1920-ban is rászorult az Akadémia a segítségre s mégsem kapott semmit. Haller István : Kulturfeladatok teljesítésére ma kétségkívül igen nagy anyagi eszközök kei­lenek. Ezeknek a magyar tudományosság és speciell a Magyar Tudományos Akadémia nincs birtokában. Kétségtelen dolog, hogy azok az alapítványok, azoknak jövedelmei, amelyeket mecénások tettek annak idején a magyar tudo­mányosság fejlesztésére, ma abszolúte nem elég­ségesek ahhoz, hogy csak a ^legprimitívebb napi szükségleteket is fedezzék. És sajnos, nincsenek ma uj mecénások, akik a régiek adományait kiegészítsék arra az összegre, amelyre ma szük­ség volna. Nem mintha ma is nem volnának gazdagok, akiknek megvolna a módjuk arra, hogy folytassák az elődök sorozatát és az állam­mal együtt versenyezve siessenek a magyar tudo­mányosság segítségére, de ugy látszik, a ma gazdagjai, különösen új gazdagjai között nagyon kevés a Széchenyi-lélek. Ezt, sajnos, tudomásul kell vennie az államnak, s ha a társadalom nem tud segíteni s ha a tudományosság nem kapja meg a maga régi módján a támogatást, nem marad más hátra, mint hogy maga az állam álljon oda segítő karral, támogassa és emelje fel azt, aminek elesnie, de még csak ingadoznia sem szabad. T. Nemzetgyűlés! Jeleztem, hogy egy más tudományos társaságra kívánom a nemzetgyűlés szíves figyelmét felhívni. Ez a tudományos tár­saság a Szent István Akadémia. Usetty Ferenc : Helyes ! Haller István : A Szent István Akadémia kiegészíti egy bizonyos irányban a Tudományos Akadémia működését, még pedig épen olyan irányban, amely nem lehet közömbös a mai kormány és a mai nemzetgyűlés előtt, t. i. pozitív keresztény vallásos irányban s kiegészíti igen erősen nacionális irányban is. Amellett azonban természetes dolog, hogy a Szent István Akadémia is műveli a tudománynak minden ágát, amint azt felolvasásai, ünnepi ülései és kiadványai bizonyítják. Én nemzeti szempontból feltétlenül szükségesnek tartom a Szent István Akadémia működését, szükségesnek tartom a Tudományos Akadémia működésének oly irányú kiegészítését, amelyet épen a Szent István Akadémia képvisel. En tisztelettel és megértéssel tudok visel­tetni azok iránt a tudósok iránt, akik a külön­böző világnézetekkel szemben teljesen semleges állásponton tisztára csak az objektiv tudomá­nyos kutatásnak élnek s abszolúte nem avat­koznak bele a világnézetek küzdelmébe, még a maguk tudományos eszközeivel, a, maguk tudo­mányos megállapításaival sem. En teljesen tisz­telem, becsülöm és megértem azokat, akik nem akarnak ebbe beleavatkozni s akik megmarad­nak a maguk elméleti tudományuknak és tudo­mányos kutatásuknak a körében, távol tartván magukat minden olyan zajtól, amelyet az aktuá­lis problémák szoktak felverni az életben. Azért is vagyok képes ezt nagy megértés­sel és abszolút elfogulatlansággal tekinteni, mert nekem, mint katholikusnak, abszolúte semmi néven nevezendő okom nincs arra, hogy a tudomány buvárlatainak bárminő eredményétől valaha is féljek ; hiszen hosszu-hosszu évszázadok bebizo­nyították, hogy azok az igazságok, amelyeken a kertsztény és a katholikus világnézet felépült, kibírtak s eddig is és ki fognak birni ezentúl is minden ostromot, kibírták a tudomány minden kritikáját és nem is kerültek soha összeütkö­zésbe a megállapított tényleges tudományos eredményekkel. A pozitív keresztény hitnek sohasem volt baja az igazi tudósokkal, hanem baja volt azokkal, akik tendenciával kezelték a tollat s akik bizonyos tendenciák szolgálatába akarták állítani a tudományos kutatásokat, (Ugy van ! jobb felől.) akik féligazságokkal, sőt akárhányszor egyenesen kitalált hipotézisekkel igyekeztek megzavarni évezredes meggyőződése­ket és olyan igazságokat, amelyek mindenféle kritikának a próbáját igen gyakran és mindig győzelemmel kiállották. Szükségesnek tartom azonban, hogy a pozi­tív vallási alapon álló tudománynak és tudósok­nak is legyen egy működő tábora, legyen egy gár­dája, amely hathatósan védje és fejlessze azokat a gyakorlati és elméleti igazságokat, azokat a keresztény igazságokat, azokat az erkölcsi és igazságügyi rendszereket, amelyeken ma jóformán a világnak minden kulturállama felépül. Szüksé­gesnektartom ezt főképen azért, mert hiszen tanúi voltunk mi többször, különösen a legutóbbi idő­ben, annak, hogy tudományként próbáltak igen sokszor lanszirozni olyat, ami nem volt más, mint tendencia, hogy becsempésztek a tudományba fél­igazságokat és ezeket erőltetett reklámokkal igye­keztek köztudattá tenni és igyekeztek ezek segít­ségével lerombolni ősi intézményeket, olyan rend­szereket, amelyeken egész nemzetek exisztenciája és igen hosszú idők kultúrája felépült. Egyes úgy­nevezett tudósok munkája nem volt egyéb, mint csapda és lépvessző, amelyeknek kirakosgatásá ban fáradhatatlanok voltak azért, hogy a keresztény és nemzeti gondolat rajtuk fennakadjon, abba bele­essék, ott elpusztuljon, vagy elsenyvedjen, (Ugy

Next

/
Oldalképek
Tartalom