Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-67
212 A nemzetgyűlés 67. ülése 1922. > az ottani zsidóságot attól, hogy ilyen felelőtlen betyárok őket bánthassák, az én unokabátyám lakására jöttek a zsidó családok és velem együtt — mert én is ott voltam megszállva — ott töltötték az éjszakát. Ennyit ér Bogya Jánosnak az az inszinuációja, az a rágalma, hogy én a zsidók ellen izgattam. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Nem beszámítható !) Nem izgathattam ellenük, mert engem a devecseri zsidósághoz jó barátság füz, mert nekem ott előkelő iskolapajtásaim vannak, akik előtt mindenesetre szésryélnem kellett volna, hogy ellenük ott izgatok. Devecser népét nem kell izgatni; Devecser népét nem is lehet izgatni, nem lehet pedig azért, mert Devecser népe — amint emiitettem — a józan hazafiság és a becsületes erkölcs álláspontján áll, amely álláspont az, hogy nincs magyar virtus abban, hogy ártatlanokat (Félkiáltások a szélsőbalul dalon: Védteleneket) és védteleneket felelőtlen gonosztevők legyilkoljanak. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Devecser népe megtette a maga kötelességét a nehéz napokban. Tudvalevő, hogy az első nevezetesebb ellenforradalmat Devecser népe rendezte a kommunizmus alatt, május 6-án, amely ellenforradalmat vérbefojtottak, s amely ellenforradalom áldozataiképen vértanukat adott a hazának. Ezek között a vértanuk között én is egyik hozzátartozómat, egyik legkedvesebb kis unokaöcsémet, a hős kis Baják Pistát vesztettem el. S mikor jött az uj idő, mit tett Devecser népe? Vigyázott arra, nehogy ebből kifolyólag bárkinek csak a hajaszála is meggörbüljön, aki ártatlan. Sőt nemcsak ezt tette, hanem teljesen törvényes, becsületes, józan, hazafias és erkölcsös álláspontra helyezkedett : még azokat a gonosztevőket is, akik a kezébe kerültek, akik az ellenforradalmat elfojtották s akik a devecseri kivégzéseket rendezték, megvédelmezte a tömeg dühe ellen azzal, hogy ebben a községben ós azok felett a gonosztevők felett csak a biróság ítélhet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Devecser népének nem volt szüksége arra, hogy atrocitásokat kövessen el, hogy ártatlanok legyilkolásával bizonyítsa be hazafiságát, mint azok, akiknek a kommunizmus alatt semmi sérelmük nem történt, de ezzel akarták magukat hazafiakká üttetni. Devecser népének ott volt a véres igazsága, s ez elég volt neki, hogy bizzék abban, hogy az igazságszolgáltatás sújtó karja majd eléri azokat, akik a gonosztettet elkövették. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Amint emiitettem, engem is a vérnek, a könnynek és a szenvedéseknek emléke köt a kommunizmus idejéhez. Hiszen az egész vármegyében akkor — s ez a köztudat Veszprém megyében, nem az, amit Bogya János ur itt egy beteg elmének az agyrémeiként előad — az a köztudat, hogy Veszprém megyében egyedül állottam már az októivi december hó 7-én, csütörtökön. béri időben minden szélsőséggel szemben és akkor is, amikor mindenki elbujt vagy a kommunizmus alatt Szegedre ment, magam állottam egész mellel, nekifeszülve minden szélsőségnek épugy, amint később a sors határozatából ugyanez lett a szerepem a fehér terror idejében. Az én politikám az volt: megvetni, gyűlölni minden szélsőséget, annak ellene szegülni, még ha az élettel kell is érte megfizetni, mert ha nem ezt tesszük, akkor hazaárulók vagyunk, akkor vagyunk csak igazán azok, mert semmi sem pusztíthat el jobban egy nemzetet, mint az, ha a szélsőségek tudják a karmaik közé kaparintani. Nekem az én egyéni fájdalmaimat, szenvedéseim emlékét el kellett nyomnom, mert ezt nagyobb érdek, a haza szeretete parancsolta. Én szembe tudtam szállni már a Károlyi-forradalommal azért, mert vér folyt már annak első napjaiban, s bár én a hivatalos köröket nem tehettem ezért felelőssé, ez mégis elég volt nekem arra, hogy ne tartsak azzal a rendszerrel és ellene szegüljek annak a rendszernek, amelyben lehetséges volt az, hogy politikai gyilkosságot kövessenek el. Ez volt az én egyenes utam : a szélsőségek elleni küzdelem, és senki, becsületes, épeszű ember rólam még csak fel sem tételezheti, hogy magam is a szélsőségek útjára tévedtem volna. Nem igaz, hogy én ébredővezér voltam. Az igazság az, hogy mi Veszprém megyében a megye tősgyökeres zsidó lakosságával egyetemben küzdöttünk a szélsőségek ellen és voltunk egészséges értelemben antiszemiták, mert az ottani tősgyökeres zsidóságnak is az volt a jelszava az akkori szélsőségekkel és a felforgatókkal szemben, hogy egypár zsidógyereknek nincsen joga ahhoz, hogy a polgárságon — beleértve őket is — erőt vehessen. En Veszprém néhány érdemes zsidó polgárával együtt küzdöttem a szélsőségek ellen. Visszaemlékszem, hogy épen Veszprém város egyik érdemes zsidó polgára, Kulcsár Károly vaskereskedő, kiáltotta oda azokban az igen forró napokban, hogy minket pedig a zsidó gyerekek ne dirigáljanak. Mi az ottani becsületes zsidósággal együtt voltunk intranzigens politikusok és vagyunk ma is, szemben minden szélsőséggel. Most Bogya János képviselő ur eey nagyot ugrik és egy nagy gixerrel azt mondja, hogy ébredővezér voltam, azután hirtelen valami nagyot akarván mondani, azt állítja, hogy az ébredővezérből más lett Budapesten, mert amikor én Budapestre jöttem, felültem a fehér terror paripájára és azon kilovagoltam magamnak egy politikai tőkét. Nem tudom mit akar mondani azzal, hogy a fehér terror paripájára ültem. Csak az ő agyrendszere és logikája mellett lehet arról szó, hogy én, aki odalent szerinte ébredővezér voltam, itt mássá lettem, hiszen a
