Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-67
A nemzetgyűlés 67. ülése .1922, évi december hó 7-én, csütörtökön. 213 fehér terror paripájára való ülés, azt hiszem, nem jelenthet mást, mint az ébredő vezéreéget. Ezután a logikai gixer után a képviselő ur rátér arra, hogy én 21 derék munkást, kik a Devecser mellett lévő medgyesi erdőben feküsznek, meggyilkoltam, vagy legalább is meggyilkolásuknak oka voltam. Ezenkívül emliti azt is, hogy egy alkalommal én két kommunistát kocsira ültettem, azokkal elvágtattam a nagyerdőbe, és mikor kérdezték tőlem, hogy mit csinálok velük, állítólag azt mondottam, hogy majd végzünk ezekkel. Azt állítja a képviselő ur, hogy ez Veszprém megyében köztudat. Mondanom sem kell, hogy ennek az ellenkezője a köztudat. A köztudat az, hogy ott az egyszerű, jó, becsületes nép megvetéssel kezeli azokat az embereket, akik ilyen vádakkal ott előállanak, mert az az egyszerű jó nép visszaemlékezik arra, hogy az a Rupert Rezső kicsoda volt, hogy azzal a Rupert Rezsővel szemben senkinek nincs joga a hazafiság kérdését hánytorgatni, mert az a Rupert Rezső egy szál magában ott volt Veszprém megyében minden veszedelmek idején és órájában akkor is, amikor azok, akik most hangos hazafiakká váltak, elbújtak, vagy pedig gúnyosan mosolyogtak azon, amikor engem a félrevezetett munkásság Veszprém utcáin végigvert és egyesek legyilkolni akartak, ha egy munkás engem véletlenül meg nem ment. Akkor nevettek rajtam, mondván, ugy kell a bolondnak, minek száll szembe az áradattal. A köztudat ott az, hogy ezeknek az elbujóknak, az olyanoknak, mint Bogya képviselő ur, ki Szegedre menekült, nincs joguk tőlem a hazafiságot számonkérni. Ez a köztudat Veszprém megyében. Ami annak a 21 szerencsétlen kivégzett embernek ügyét illeti, bátor voltam a t. Nemzetgyűlés előtt megmagyarázni, hogy azokat egy siófoki különítmény végezte ki. Pápán szedték össze őket. Pápa egy része ellen akkor méltó felháborodás nyilatkozott meg az ottani környéken, mert a devecseri ellenforradalom elfojtásában a pápai csőcselék egy része is részt vett. A siófoki különítmény elment Pápára, összeszedte azokat, akiket bűnöseknek gondolt a kommunizmus alatt történtekben, elhozta Pápáról Czeldömölkön keresztül Devecserre . . . Horváth Zoltán : Hol voltak elhelyezve Pápán ? Rupert Rezső: Azt hiszem, az Eszterházy grófi kastélyban, azt vette igénybe akkor a rendőrség. De ennek semmi köze az ügyhöz. A rendőrség egyszerűen lefoglalta a grófi kastélyt. Ugron Gábor: Az ügyészség kezén voltak. Rupert Rezső: Elhozták ezt a transportot Devecserig. Itt meghallották, hogy a románok közben már megszállták a vonalat Veszprémig, illetve Herendig, tovább már nem mehettek, leszálltak tehát Devecsernél, hogy keresztülvágva Sümegen és Tapolcán, Siófokra szállítsák a transportot. Ugy látszik azonban, hogy meguntájk a gyaloglást azok, akik kisérték ezt a 21 szerencsétlent; egyszerűen legyilkolták őket Devecser mellett a medgyesi erdőben, de már Zala megye területén. Mi, devecseriek, erről az egészről nem tudtunk, később hallottuk meg és a legkevesebb szó, erről a szomorú esetről a devecserieknek esik, mert a devecseri nép jelleme, felfogása, hangulata nem az, hogy védteleneket, ha bűnösök is, egyszerűen le lehet gyilkolni. Devecser népének lelkét megülte egy nagy nyomás, a nép maga nem szeret ezekről a dolgokról beszélni és erről a szomorú tényről soha sem beszélnek. Eddig mindig ugy volt, hogy 21 zsidót öltek ott meg. Most meglepetéssel látom, hogy Bogya képviselő ur a saját érdekében glorifikálja őket és 21 derék munkást sajnál, . . . Meskó Zoltán: Zsidó is lehet munkás, elvétve akadhat. Rupert Rezső : . . . mert az ő érdeke ugy kívánja, hotry az eddigi büdös zsidókat most egyszerre előléptesse magyar munkásokká. Nem vonom kétségbe ezt a megállapítást, magam is ugy hallottam, hogy azoknak a szerencsétlen embereknek nagy része ártatlan munkás volt, aki semmiről sem tehetett, akiket alaptalanul vádoltak meg. Ennélfogva annál szörnyűbb az eset, amint azt Bogya János ur mondja és amint én magam is szörnyűnek tartom. A t. képviselő ur azt is állítja még, hogy én magam is kocsira ültettem két kommunistát és elmentem velük a nagyerdőbe, végezni. Azt mondja, hogy erre tanuja van. Ha van tanuja, azt felemlithette volna, de hiszen őrültség rólam már csak eddigi politikai pályafutásom után is elképzelni, hogy én efélére vetemedtem volna, vagy csak gondolhattam volna is. Én akkor másutt voltam elfoglalva. Engem azonban a napokban Bécsből, ahova a kommunizmus utolsó idejében menekültem — mint ez a veszprémi törvényszéknél lefolytatott ügyekből mindenki által könnyen felderíthető — mondom, engem Bécsből, ahol a Bethlen István vezetése alatt álló emigrációnak tagja voltam, a kommunizmus megbukása után azzal a megbízatással küldtek haza, hogy keressem fel sokorópátkai Szabó Istvánt, mert az emigráció nagyatádi Szabó István helyett őt akarja m in istern ek. Rassay Károly: Nem rossz! Drozdy Győző : Hátha jobban jártunk volna vele! Ki tudja! Rupert Rezső: Az emigrációnak ugyanis akkor még az volt a felfog ezt minden nap hangoztatták — hogy nagyatádi Szabó Istvánnak nincs erkölcsi jogosultsága arra, hogy a magyar politikában magának szerepet kérjen, mert hiszen ő is egyike volt azoknak, akik tálcán adták át az országot a kommunistáknak, lévén az igazság az, hogy az utolsó napig népgazdasági ministere volt a Károlyi kormánynak. Ennélfogva az emigráció választása sokorópátkai Szabó István t. barátomra esett s engem küld30*
