Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-66
À nemzetgyűlés 66. ülése 1922. évi december hó 6-án, szerdán. 145 Propper Sándor : Uj matéria ! Erödi-Harrach Tihamér előadó: Nem uj matéria, ez ugyanaz. Mindez megvan már. a*- Elnök: Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban az előadó ur által javasolt stiláris módosításokkal elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban az előadó ur által javasolt módosítással elfogadta A törvény kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Következik a szeszadóra vonatkozó némely törvényes rendelkezés módosításáról, illetve kiegészítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 79, 97) harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, hogy a törvényjavaslatot felolvasni szíveskedjék' Petrovits György jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Kivan valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, felteszem a kérdést : méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A törvényjavaslat harmadszori olvasásban is elfogadtatván, kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirend szerint következik a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat (írom. 81, 98) általános tárgyalása. Mielőtt a törvényjavaslat általános tárgyalását megkezdenők, jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a pénzügyminister ur a házszabályok 214- §-a alapján az adókezelésről szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára Köldich Ferenc ministeri tanácsos urat szakértőként bejelentette, aki tehát a törvényjavaslat tárgyalásának ideje alatt üléseinkben résztvehet és a felvilágosításokat megadja. Következik az általános tárgyalás. Az előadó urat illeti a szó. • Örffy Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Az 1909. évi nagy adóügyi törvényalkotás során az adók kezelésére vonatkozólag is hozott a törvényhozás két törvényt, még pedig az 1909 :'XI. és az 1909: XII. tc.-eket, amelyek közül az első a közadók kezeléséről, a másik pedig a közszolgáltatások egyesitett kezeléséről szól. Ez az utóbbi, az 1909 : XII. te. nem lépett életbe, még pedig azért, mert mint utóbb megállapittatott, számos olyan hibája volt, amely a gyakorlati életben a törvény végrehajtását megnehezítette volna. Épen azért utólagos törvényhozási intézkedéssel felfüggesztették ennek az egyesitett kezelésről szóló törvénynek életbeléptetését. Szemmel látható volt azonban, hogy a közadók egyesített kezelésének óriási előnyei előbbutóbb mégis törvényhozási intézkedést fognak involválni, és addig is, amíg ez a törvényhozási intézkedés megtörtént, kísérletet tettek először Budapest székesfővárosával, később pedig Kolozsvár várósavai a közszolgalatok-egyesitett kezelésére nézve. A> tapasztalatok mind:, a két helyen az egyesitett kezelés mellett szóltak, úgyhogy most, amikor a hozadéki adórendszer már tető alá került, és amikor egyenes adórendszerünk épülete rövidesen elkészül, szükségessé vált ennek a régi kérdésnek előhozatala, mert hiszen egészen kétségtelen, — amint azt később méltóztatnak is látni — hogy az egyesitett kezelésnek óriási előnyei vannak, ugy az állami hatóságok tehermentesítése, mint az egyes adóközegek zaklatásának elkerülése szempontjából. Tekintettel arra, hogy Horvát-SzlavonországrŐl gondoskodni ezúttal — sajnos — nem kell, nincs semmi akadálya annak, hogy ugy az adókezelést, mint az egyesítést kimondó két törvény összevonassák, és ezek a most tárgyalás alá kerülő törvényjavaslat alakjában együtt tárgyaltassanak. Csak az adókincstárnak volt kárára, hogy annyi mindenféle behajtó közeg működött az országban. Hiszen méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a vidéken az adóhivataltól kezdve a községi elöljáróságig — sőt még a hitközségek is — állandóan zaklatták az adózó közönséget, ami nemcsak a közterhek behajtására volt hátrányos, hanem az adózó közönségre is sok zaklatással járt. Ez a törvényjavaslat, amint méltóztatnak belőle megállapítani, az összes közszolgáltatásokat összevon ia, tehát nemcsak az egyenes állami adókat, hanem az összes vármegyei és községi illetékeket, a különböző kamarai illetékeket, a mezőgazdasági, kereskedelmi és iparkamara illetékét, sőt ott, ahol a község kezeli a hitközségi terheket, ott még ezeket a hitközségi terheket is egységes behajtási szisztémába állítja be. Ami mindenesetre az egyházakra nézve _ is előnyös lesz. Ebből az egyesitett nagy kezelési szisztémából tulajdonképen csak egy-két jelentéktelenebb adónem fog kimaradni, amelyeket egyszer s mindenkorra fizet le az adózó és érte bizonyos bárcát, vagy igazolványt kap, — mint pl. a fegyveradó, az ebadó, — de ismétlem, a tulajdonkénem lényeges nagy közterhek mind egyesítve kezeltetnek. Már most milyen lesz ezek után a községi pénzügyi adminisztráció ? A községekben minden adózó után egyazon adófőkönyvi lapon fogják vezetni az illetőnek összes terheit Az évközi szaporodást és törlést adónemenkint, illetve hatóságonbnt részletezve és összesítve egy összegben tüntetik fel, a kezelés, az összes lerovások és behajtások, az éwégi zárlat mind összesítve lesznek az összes közterhek után átszámítva egy főösszegben. Ha az adózó fizet, nem fog ez ugy történni, hogy bizonyos adónemre ^számolják el a törlesztést, hanem egész hátralékának arányos törlesztésére ugy. hogyha a községek havonkint beszállítják a befizetett adókat, azok egyenlő arányban fognak az összes ágazat°k közt szétosztatni. Ez ideális rendszer, amin e k az * esz a következménye, hogy sokkal kevés 60 " dolguk lesz a községeknek. Eddig 80%-ot hajtott be a község é s csak 21*
