Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

íiö A nemzetgyűlés 66. ülése 1922, 20°/o maradt az állampénztár részére, de miután ezt a 20%-ot is külön nyilván kellett tartani, ezzel a 80%-kal több munkája volt a községnek, mint a 100%-os behajtással lesz ezentúl. E mellett az sem lesz lehetséges, hogy egyes igazgatási ágak jobban dotáltassanak a befolyt adókból, mint mások. E rendezés folytán az az adófizetési rendszer, amely eddig fennállt az adóhivatalnál, végleg megszűntnek tekinthető, úgyhogy ezentúl minden adózó polgár tudni fogja, hol vetik ki és hol kell fizetnie az adóját. Adótörvényeinknek eddig az volt a hátrányuk, hogy majdnem áttekinthetetlenek voltak. Nemcsak a laikus közönség, hanem a szakemberek legnagyobb része is gyakran abba a helyzetbe került, hogy nem ismerte jól ki magát. Ez a törvény nagyon üdvös ujitást, egységes kódexet hoz, amelyben nincs hivatkozás más ezer aülönböző törvényre, paragrafusra. Eddig ha új törvényt kaptunk kézhez, mindenki elkezdte azt tanulmányozni és a 3—4. §-nál rájött arra, hogy annak megértéséhez tiz másik törvényt kell elővennie, és a végén kedvetlenül félretette. Pénzügyi törvényeink, hogy ugy mondjam, didaktikai szempontból fogyatékosak voltak. Nagyon üdvös ujitás az, amely szakit ezzel a rendszerrel. Ez a törvényjavaslat egységes, kerek kódex, amelyet ha elolvas valaki, nem talál benne különböző szakaszokra való hivatkozást, hanem csak világos intézkedéseket. Ebből a szempontból csak örömmel üdvözölte a pénzügyi bizottság ezt a törvényjavaslatot, és egyúttal ezt a szisztémát, amelyben minden egyes pénzügyi törvény önálló uj kódexként jelentkezik, továbbra is fentartandónak tartaná, mert nyilvánvaló, hogy ugy az adózó közönségnek, mint a lakosságnak is fontos az, hogy egységes törvény áll rendelkezésére. (Helyeslés jobbról.) Áttérve magának a törvényjavaslatnak ismertetésére, tekintettel arra, hogy ez proceszuális törvény, azt hiszem, az előadó nem bocsátkozhatik bele minden egyes detailkérdésbe. Csupán azokat a leglényegesebb rendelkezéseket leszek bátor ismertetni, amelyek az eddigi szisztémával szemben ujitást jelentenek. Ezek sorában legelső, mint emiitettem, a közvetlen adófizetési rendszer megszüntetése, és az egész adóügyi adminisztrációnak átterelése a község felé. A másik nagyon fontos intézkedés, amely a gyakorlatban szintén igen lényeges következményekkel fog járni, az adók végrehajtására vonatkozó intézkedés. Egészen különleges okok folytán, amelyeket itt ismertetnem felesleges, az az anomália volt az adóbehajtások terén, hoey disztingváltak az adóbehajtó közegek kétféle adóbehajtás között: a közadók módjára történő és a közigazgatási utón való behajtás között. Ennek a meglehetősen elmosódott és teljesen indokolatlan bifurkáciőnak véget akar vetni a törvényjavaslat azzal, hogy ezentúl minden évi december hó 6-án, szerdán. köztartozás végrehajtását egységes eljárási szabály szerint kívánja lebonyolítani, aminek nemcsak az az előnye, hogy most már az egyes adózók is tisztában lesznek azzal, hogy melyik végrehajtó közeggel szemben vannak kötelezve, hanem előnye az is, hogy az adózó polgárok a sok különböző végrehajtó közeg között nem fognak bujkálhatni, és nem lesz a visszaélésnek annyi módja, mint eddig volt, amikor a hitközségtől kezdve a rendőrkapitányig mindenki zaklatta őket és igy a polgárok igen könnyen kicsúszhattak. (Égy hang a ssélsbbaloldalon : Becsúszhatnak a börtönbe!) Az anyagi rendelkezések nem tartozván ide, anyagi jogi természetű észrevételekre nem fogok válaszolni, mert a processzuális eljárás, amelyet ez a törvényjavaslat rendez, teljesen független attól, hogy az

/ adótörvények anyagi rendelkezései milyenek. Ép azért kérem igen t. képviselőtársaimat, hogy amennyiben akár az általános, akár a részletes tárgyalás során fel óhajtanak szólalni, csak a processzuális eljárási kérdésre szorítkozzanak- Tudom, hogy igen bő anyag kínálkozik az anyagi terhek súlyosságát illetőleg jobbról és balról is különféle panaszok előterjesztésére. Most azonban tisztán eljárási szabályról van szó, én tehát tisztán ezen keretek között fogok mozogni. A végrehajtás most már kizárólag a községi elöljáróságok hatáskörébe utaltatik, ugy, mint a kivetés. Ennek következménye lesz az, hogy csak kétféle végrehajtás lesz : a bíróságok végrehajtása, amelyet birói végrehajtók végeznek és a községi végrehajtók által eszközölt végrehajtás, akik az összes közszolgáltatásokra vonatkozó végrehajtási funkciókat teljesitik. Az érintkezést a két nagy végrehajtási ágazat exponensei, a birói és a pénzügyi végrehajtóközegek között a törvényjavaslat szerencsésen megoldja olyképen, hogy a közvetlen érintkezést teszi lehetségessé, aminek az lesz a következménye, hogy semmiféle kibújás az adóterhek alól az adózó polgárok részéről nem lesz, viszont azok zaklatásnak sem lesznek kitéve. Amint emiitettem, a törvényjavaslat szisztémája egészen uj, mellőz mindenféle hivatkozást, vagyis kikapcsolja azt, amivel az eddigi adótörvényekben valósággal agyon voltak terhivé, most tiszta, kerekded törvényről van szó, amelynek általános ismertetését ezzel talán be is fejezhetem. Csak egy-két olyan lényeges rendelkezést vagyok bátor kiemelni, amely az eddigi adókezelési törvényekben nem volt meg. Ez vonatkozik különösen az adókulcsra, amely a kamatviszonyok megváltozása folytán öt helyett 8%-ban állapíttatott meg, amire már van is precedens más pénzügyi törvényben. Megemlítem továbbá a csődnyitásra vonatkozó speciális rendelkezést. Eddig nagy vita anyaga volt az, hogy a csődnyitást megelőző hat hónapon belül a kincstár által szerzett zálogjog megtámadható követelés-e vagy nem ? A törvényjavaslat e tekin-