Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-65

 nemzetgyűlés 65. ülése 1922. nemzet nem jut békéhez. Máris jelentkeznek az uj vállalkozók, természetesen csak más álarc alatt, de mindig ugyanazok. Mert a francia és a cseh követ nem sietett el Grörögországból, s mikor Anglia, a nagy kultúrállam látja, hogy hiába utaztatta el követét, a többi hatalmak nem mennek vele, — sietve kijelenti, hogy ez nagykövetének csak egyéni akciója volt, majd küldenek más követet, természetesen félve attól, hogy majd a szerencsétlen görög nemzet megint francia bérbe kerül. T. Nemzetgyűlés ! Béketárgyalást rendeznek Lausanne-ban, s azt mondják, hogy azon a kon­ferencián a görög-török béke fog elintéződni, s azt hiszik, hogy Európa népei még mindig oly rövidlátók és nem látják azt, hogy ott tulajdon ­képen angol és francia viaskodás folyik, (ügy van! a baloldalon. Zaj.) Felvonultatják sakk­figuráikat, . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! Friedrich István : ... ott van megint Veni­zelosz a nagy szakállával, odahívták a hedzsaszi királyt, a szíriai királyt, felvonulnak valameny­nyien és megint készül a bábjáték Európa részére. S Európa jámbor népei ugy látszik elég érdeklődéssel várják ezt a bábjátékot, csak mintha most már bizonyos zavarok támadnának, mert például az olasz ministerelnök nem hajlandó már statisztaszerepet játszani ; mintha a törökök követe, Isméd pasa nem görnyedve, s nem puha és lágy gerinccel jelent volna meg, (Éljenzés a baloldalon.) hanem mintha valami erőnek és szebb jövőnek a tudatában jelent volna meg. De sokkal érdekesebb, hogy megjelent a keleti rém is, az entente-nak torzszüiöttje, az orosz rém, az orosz szovjet. Hiszen emlékezünk, hogy a világháború folyamán, mikor a cár már békére hajlott, akkor az orosz forradalmat is kibérelte az entente saját érdekei céljára, (Ugy van! balfelöl.) s Kerenszkyt befogva folytatni akarta játékát. Ez a szovjet, az entente torz­szülöttje, most megjelenik ott, s kijelenti, hogy őnélküle Keleten nincs béke, neki is beleszólása van, s kisül, hogy a törökökkel bizonyos szerző­déses viszonyban van. Én azt hiszem, hogy az entente egy uj válság előtt áll. En ugy érzem, — lehet, hogy tévedek, de azt hiszem — hogy ez a nemzet, amely évszázadokon át a nagy Nyugat kultú­rájáért vérzett, amely a becsület mezején hullott el, amelyet senki le nem Győzőtt, végre jogot kap ahhoz, hogy szavát felemelje, ha nem megy némán, ha nem megy csendben, kell hogy ez bekövetkezzék lármával és követelődzéssel. (Helyeslés a baloldalon) T. Nemzetgyűlés! A magyar nemzet szót kér a lausanne-i konferencián. (Helyeslés bal­felöl.) Huszár Elemér: Valakinek ott kell lennie a kormány részéről ! évi december hó 5-én, kedden. 13? Friedrich István: Én nagyon jól tudom azt, hogy a kormány helyzete nem könnyű ; nagyon jól tudom azt, hogy elvégre egy kon­ferencián az ember csak akkor jelenhetik meg, ha meghívják; nagyon jól tudom azt, hogy a kormány is valószínűleg ott szeretne lenni: mindazonáltal nagyon fontos, hogy az a köz­vélemény is kifejezésre jusson, hogy a magyar nemzet igazságtalannak tartja azt, hogy meg nem hivták a lausanne-i konferenciára, mert ott igenis számos olyan téma kerül napirendre, amely minket érdekel s amelybe nekünk bele­szólásunk kell hogy legyen. (Ugy van! a bal­oldalon.) En emlékszem pl. még a velencei tárgya* lásokra s mondhatom, hogy ahol a magyar nemzet meg tudott jelenni, ott mindig bizonyos eredményt is ért el. Ott voltak a velencei tár­gyalások: a magyar kormány, a magyar nem­zet eredményeket ért el, azért, mert ott volt. Fel fognak merülni a lausanne-i konferen­cián a tengerek kérdései. Az egész sajtó hozza, hogy Görögország rovására egy korridort akar­nak létesíteni Szaloniki felé Szerbia és Románia javára. Bogya János: Hol a népek önrendelkezési joga ? Friedrich István: Ha ez igy van, akkor nekünk is fel kell emelnünk szavunkat és köve­telnünk kell, hogy tranzitóforgalmunk részére ut biztosittassék Szaloniki felé. (Ugy van! bal­felöl.) De itt van az olasz külügyministernek egy nyilatkozata, amelyben azt mondja, hogy elvégre az Adria kérdéséhez még a magyar nemzet is hozzászólhatna, (Ugy van! balfelöl.) mert Fiume hinterlandját — mondja — mégis csak valahogy egyszer ki kell építeni. Nem imperialisztikus álmokról beszélek. A magyar nemzetnek az Adrián csak mint kereskedőnek, csak mint szorgalmas nemzetnek van keresnivalója. De adjon módot végre a nagy civilizált Európa, hogy ez a sze­rencsétlen nemzet szintén előáll hasson jogos követeléseivel. (Ugy van! balfelöl.) Mert ha ez, be nem következik, akkor a magyar nemzetnek igenis hangsúlyoznia kell azt, hogy ha nélküle folynak a?ok a tárgyalások, ha sorsunkról nél­külünk fognak dönteni, akkor ezt a békét, ezt a szerződést sohase fogjuk elismerni, (Ugy van! a baloldalon.) s akkor a Keleten béke sohasem lesz. (Ugy van f a baloldalon.) Bármennyire csendes a "kormánypárt, bár­mennyire tapintatos, bármilyen bölcs mérsék­letet tanúsít, ez a nemzetnek az érzelme, ez a nemzetnek a tiltakozó szava, (Ugy van! a bal­oldalon.) s ha önök ott némán ülnek és tartóz­kodnak minden helyesléstől, az lehet bölcs, okos dolog, de a jövő énmellettem szól. (Ugy van! balfelöl.) Mert ha néma gyermeknek a szavát nem hallja meg senki sem, akkor a néma nem­zetnek a szavát sem fogja senki meghallani­(Helyeslés a balkösépen.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom