Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-62
4 A nemzet gyülés 62. ülése 1922. világszerte való megbecsültetését és a latin nyelvnek a magyar nyelvvel való felcserélését. Ez alatt a körülbelül száz esztendő alatt az Akadémia ezen a téren óriási eredményeket mutatott fel, mert az Akadémia, bármennyire is támadták sokan, mindig vezetője volt a magyar szellemi és tudományos törekvéseknek. A nyelvtudomány, az irodalom, a történettudomány, filozófia, jogtudomány, matematika és fizika és ezeknek segédtudományai terén óriási nagy eredményeket mutatott fel. Igaz, hogy az Akadémiát sokszor támadták, hol jogosan, jol jogtalanul, de még leghevesebb ellenségeinek is be kell látniok, hogy azokért az emberi, kiküszöbölhetetlen hibákért, amelyeket esetleg elkövetett, gazdagon kárpótolt azokkal a szellemi kincsekkel, amelyeket két kézzel ontott. Legtöbbször ugyanazok voltak a támadók és lehet-e csodálkozni, hogy a tekintélyek összezuzásának és összeomlásának korszakában az Akadémiát is érték a támadások nyilai?! Tisztelt Nemzetgyűlés! Felemlítem itt — ugy, amint azt is kijelentettem, — hogy végtelenül örültem, hogy minden pártkülönbség nélkül, egyhangúlag járultunk hozzá ehhez a javaslathoz, — hogy fájdalommal töltött el tegnap egy igen tisztelt képviselőtársamnak felszólalása. Elismeréssel és hálásan gondolok az ő felszólalására, mert a bizottsági tárgyalás alkalmával a legobjektivebb hangot használta. Végtelenül sajnálom — nincs jogom ugyan, hogy én visszautasítsam, de nem is szorult az a férfiú arra, akiről szó van — hogy ezt a szép tárgyalást megrontottuk azzal, hogy Várnai Dániel igen t. képviselőtársam egy professzort támadott meg, aki itt nem védheti magát. Ez szerintem nem nevezhető helyes eljárásnak. ( Ugy van ! jobb felöl) Ez legyen a tudósok dolga, intézzék el egymás között. Amint én tudom, az illető professzor ellen ilyen támadás egy napilapban már régen megjelent és akkor egész alaposan visszautasitotta ezeket a vádakat. Én nagyon jól tudom — s ez nem az igen t. képviselő úrra vonatkozik, hanem arra a támadásra, amely a lapban megjelent — hogy ott mélyebb okok, világnézeti és politikai motívumok keresendők. Az ilyen dolgokat legjobb, ha azokra bízzuk, akik elsősorban illetékesek erre. Hiszen van annyi tudományos folyóirat, hogy ott meg lehet cáfolni, vagy be lehet bizonyítani, hogy valaki plagizált-e vagy sem. De térjünk vissza- az Akadémiára. Az Akadémia a maga költségén és gyakran súlyos áldozatok árán egész tömegét bocsátotta közre a tudományos műveknek, olyan műveknek, amelyeknek kiadását soha semmiféle magyar könyvkiadó nem vállalta volna el. Számos folyóiratott alapított, jutalomtételeket tűzött ki. Ezek a folyóiratok képessé tették azokat a tudósokat, akik a tudomány terén működtek, arra, hogy szellemi kincseiket ott közölhessék, azután azáltal, hogy kiváló férfiakat sorozott évi november hó 29-én, szerdán. tagjai közé, az Akadémia erkölcsi elismerést juttatott azoknak, akik azt megérdemelték. T. Nemzetgyűlés ! Ha az Akadémiát azokra az ezrekre menő kiadványokkal a magyar kultúrtörténetből kikapcsolnók, vajmi szegényes volna a magyar kultúrtörténet. Nincs és nem volt a magyar nemzetnek kiváló irója vagy költője, aki ne érezte volna — ha nem is volt esetleg tagja az Akadémiának — az ő tudományos törekvéseiben a Magyar Tudományos Akadémia szeretetét, irányitói és egyengető támogatását. Méltóztassék megengedni, hogy összefoglalva feltárjam itt a t. Nemzetgyűlés előtt, hogy az Akadémia a legutolsó száz esztendő alatt milyen működést fejtett ki. Ezt nem azért teszem, mintha feltételezném, hogy a t. Ház minden tagja vagy legalább is a legtöbb tagja nem tudja, hogy az Akadémia mit tett, minő érdemei vannak, hanem azért, hogy az egész világ lássa és elsősorban lássák mindazok, akik nem tudják, hogy mit csinált a Magyar Tudományos Akadémia ezen száz esztendő alatt. Ezt röviden összefoglaltam, hadd legyen a naplóban is dokumentálva egyúttal az is, hogy semmi okunk sincs szégyenkeznünk az Akadémiának ezen működéséért. A nyelvtudomány terén kifejtett munkásság alapján az Akadémia a következő nagyobb műveket adta ki : Nyelvtörténeti Szótár ; Nyelvtudományi Közlemények, eddig 45 kötet ; Régi Magyar Nyelvemlékek, mely gyűjtemény a kódexekben található nyelvkincset és irodalmi jelenségeket közli ; ennek folytatása a Nyelvemléktár, amely 15 kötetben a nyelv és irodalom múltjának felderítése végett régi magyar kódexeket közölt és 1874-ben indult meg ; folytatása az Uj Nyelvemléktár, melynek feladata volna a régi magyar kódexeket párhuzamos fordításokkal betűhíven közölni ; végre a SzamotaZsolnay-féle Magyar Oklevélszótár. Az irodalomtörténet szempontjából jelentős a XVI., XVII. századbeli régi magyar költőinknek kiadatlan költői műveit tartalmazó Régi Magyar Költők Tára (eddig 9 kötet) ; a Szilády Áron által alapított és később Császár Eleméiszerkesztésével folytatott Irodalomtörténeti Közlemények (eddig 32 kötet); a Szabó Károlytól kezdett Régi Magyar Könyvtár (négy terjedelmes kötet). A történettudományok terén kifejtett munkásságnak főbb eredményei számos monográfia mellett : történelmi Tár ; a Történelmi Emlékek: az Árpád-kori, Anjou-kori, Hazai-, Héderváry- stb. okmánytárak számos kötete ; Monumenta Hungáriáé Historica, Monumenta comitiala reg ni Hungáriáé, Monumenta Transsylvaniáé, Monumenta Hungáriáé juridico-historica nagyterjedelmü számos kötete. A hadtörténelem köréből egyes munkákon felül eddig 22 kötetben megjelent folyóirat; Hadtörténelmi Közlemények.
