Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-62

A nemzetgyűlés 62. ülése 1922. évi november hó 29-én, szerdán. 3 indítványt a közigazgatási és pénzügyi bizottságnak adja ki tárgyalás végett. A közigazgatási és pénzügyi bizottságok együttes ülése tegnap délután megtörténvén, annak jelentését van szerencsém bemutatni. Kérem, hogy a javaslatot kinyomatni és a nemzetgyűlés tagjai között szétosztatni méltóztassék, egyszersmind méltóztassék kimondani ezen inditványok tárgyalására a sürgősséget. Elnök : A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni, és amennyiben maga a bizottság a sürgősség kimondását kéri, kérdem a nemzetgyűlést : méltóztatik-e a sürgősséget kimondani. (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a községi és körjegyzők, valamint segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról szóló 1913. évi LX. te. módosításáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, hogy a törvényjavaslatot felolvasni szíveskedjék. Petrovits György jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Kivan valaki szólani ? (Senki sem.) Ha senki szólni nem kivan, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a javaslatot harmadszori olvasásban is elfogadván, az kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirend szerint következik a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról szóló törvényjavaslat (írom. 82, 96.) általános vitájának folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Bodó János jegyző: Usetty Ferenc! Usetty Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! A Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál kissé hosszasabban kívánom a t. Ház figyelmét igénybevenni. (Halljuk ! Halljuk !) Olyan nagy és magasztos az a cél, amelyet a kormány ezzel a javaslattal el akar érni, hogy azt hiszem, ezt a javaslatot pártkülönbség nélkül minden jó magyar hazafinak törvényerőre kell emelnie és a kormányt ebben a törekvésében támogatnia kell. Műveltségünknek, kultúránknak megtartása, megmentése és fejlesztése legszentebb feladataink egyike. Kegyetlenül lesújtott bennünket a sors, de mi rendíthetetlen hittel hiszünk az isteni örök igazságban, hiszünk Magyarország jövőjében. A területében megcsonkított Magyarország nemcsak anyagi válsággal küzd, hanem szellemi válsággal is. Csonka Magyarország legértékesebb kultúrintézményei és kulturértékei veszendőben vannak. Pénzünk elértéktelenedése következtében a művelt Nyugattól is el vagyunk zárva. A könyveknek, folyóiratoknak hiánya és az a körülmény, hogy a szellemi gócpontokat nem kereshetjük fel, képtelenekké tesz bennünket azoknak a szellemi vívmányoknak átvételére, gyümölcsöztetésére és kamatoztatására, amelyekre nekünk kultúránk érdekében szükségünk van. A közművelődés halálos veszedelemben forog. Legrégibb kultúrintézményeink épen hogy fentarthatják magukat, de azt a vezetőszerepet, amelyet eddig játszottak és amelyre büszkék lehettünk és büszkék vagyunk, bizony nem folytathatják. A társadalom és az állam óriási erőfeszitéseket tesz, de ezen óriási erőfeszítések mellett sem akadályozhatják meg kultúránk elhányatlásat. A népmüvelés és a népnek nemzeti Öntudatra való emelése, a tudományoknak és a tudományos intézményeknek ápolása nagy állami feladat, mert tanulnunk, nevelődnünk, művelődnünk keli, gazdaságilag az ipar és kereskedelem terén fel kell emelkednünk. (Ugy van! Ugy van !) Ez a felemelkedésnek és a feltámadásnak egyetlen útja; más semmi. Rettenetesen bűnhődünk hibáinkért és vétkeinkért, de jól jegyezzük meg magunknak, hogy nemcsak a sors keze, hanem a magyar ész és a magyar kar fogja, ha kell magyar vér árán, visszaszerezni azt, amit elvesztettünk. Mindenünkből kiforgatva állunk itt. A kultúrát segíteni legszentebb feladatunk, mert szerintem és azt hiszem, minden igaz magyar felfogása szerint a magyar integritást csak a magyar kultúra integritása jelentheti és hozhatja meg. Éppen azért örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot és hálásan gondolok e helyt mindazokra, akik a javaslat bizottsági tárgyalásánál minden pártkülönbséget félretéve, szinte egyhangúlag szent szövetségben állottak a javaslat mellé ós elfogadták abbeli indítványomat, hogy a 8 millió korona évi segély 12 millióra emeltessék fel. Hálával gondolok a pénzügyminister úrra is, aki a segélynek ezt a motu proprio történt felemelését elfogadta és ahhoz hozzájárult. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Magyarországon csak azóta van országos szervezettségű tudományos élet, mióta a Magyar Tudományos Akadémia vette kezébe a tudományok magyar nyelven való vezetését. Már régebben is voltak — kétségtelenül — nagy tudományos törekvések és a középkori századokban, de különösen a XVI., XVII. és XVIII. században is voltak kiváló íróink, költőink és tudósaink, de ezek először is latinul irtak. Minthogy központi szervezetük és irányító fórumuk nem volt, az ő tudományos eredményeik elaprózódtak és igy mindegyiknek külön-külön kellett megtennie az utat a maga tudományának megalapozására. Csak a mióta gróf Széchenyi István és nagylelkű társainak alkotása, az Akadémia kezdte meg működését, tűnt ki hamarosan, hogy milyen nagyfontosságú nemzeti hivatása van ennek az intézménynek. Mit jelentett az Akadémia megalapítása? Jelentette a magyar tudomány tekintélyének országos elismerését, jelentette a külföldi tudományosságnak hazai földbe való ültetését ; jelentette a magyar elme munkásainak ország- és 1*