Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-57

90 A nemzetgyűlés 57. ülése 1922. kötelességének. Minthogy régi közigazgatási törvényeinkben is voltak idevonatkozólag rendelkezések, mi a magunk részéről a három javaslatba ezeket a rendelkezéseket pótlásképen bevétetni is kivánjuk. Annyival inkább szükségesnek tartjuk a közigazgatásnak mielőbbi reformját, mert a pénzügyminister ur ebben a tekintetben sokkal előbb jár, mint a belügyminÍ8ter ur. A pénzügyminister ur ugyanis már hozta az adóreformokat, és ezekben az adóreformokban intézkedések is tétettek a helyhatósági háztartásokról. Strausz István : ígért ! Hegymegi-Kiss Pál : A kereseti adóról megállapítja a törvény, hogy a kereseti adó tulajdonképen a helyhatóságok háztartásának céljait szolgálja. Sőt arra nézve is kötelezettséget vállalt a pénzügyminister ur, hogy a helyhatósági háztartások egységes rendezéséről mielőbb törvényjavaslatot terjeszt be. A belügyminister ur most elodázza ezeket a közigazgatási javaslatokat azért, mert ezekhez szükséges volna a választójogot is hozni, (ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Ha pedig ezeket elodázza, hogyan fogunk az ország elé állani, amikor tudvalevő dolog, hogy azok a rétegek fizetik a helyhatósági háztartásokba az adót, elsősorban azok a rétegek tartják fenn a helyhatóságok háztartását, amelyek most az önkormányzat sáncain kivül vannak? Mondok én erre a belügyminister urnák egy példát. Azt mondják, hogy a Borsszem Jankónak igen nehéz képrejtvónyei vannak, de egy közigazgatási embernek sokkal nehezebb a munkája, ha meg akarja fejteni azt a kérdést, hogy a törvényhatóságokban milyen rendelkezések, milyen választói névjegyzék alapján kell az ideiglenesen megürült bizottsági tagsági helyeket betölteni. A belügyminister ur maga sem tudja. Rassay Károly : De én tudom : a Friedrichféle rendelet alapján. Hegymegi-Kiss Pál: Vagy a Friedrich-féle rendelet alapján, vagy, amint ujabban értelmezik egyes városok, mint az én kerületemben, Debrecenben is, az 1914. évi választói névjegyzék szerint. Ez azt jelenti, hogy Debrecen város 30.000 választójából 5000-en fognak szavazni a választásokon. Reisinger Ferenc: Ez kell nekik! Ezt akarják ! Hegymegi-Kiss Pál : A terheket egyetemlegesen róni rá az összes keresőkre, egyeseknek pedig mintegy akadémiai és főrendiházi tagságkép adni meg a törvényhatósági tag választás jogát, . . . Rassay Károly : Ez az úgynevezett demokrácia ! Hegymegi-Kiss Pál : ... ezt a magunk részéről igazságnak, egyenlő elbánásnak és demokratikusnak nem tartjuk. Rassay Károly: Ez a vásárhelyi demokrácia! Esztergályos János: Nyíregyházai demokrácia! évi november hó 21-én, kedden. Sütő József: Mindegy; akár az egyik, akár a másik! Hegymegi-Kiss Pál : Vissza kell térnem arra az álláspontomra, hogy a három javaslatot kielégítőnek nem tartjuk, mert azok nincsenek figyelemmel a tisztviselők érdekeire. A szakkörök ebben a tekintetben teljesen elégedetlenek, mert hiányoznak a javaslatokból azok a szociális szempontok, amelyek már a mostam közigazgatási rendszerben is itt-ott megvannak. Nézzük ebből a szempontból elsősorban a vármegyei javaslatot. Azt mondja a cím : »Törvényjavaslat a vármegyei alkalmazottak létszámviszonyainak szabályozásáról«. Bocsánatot kérek, én véges elmémmel ezt a »létszámviszony« szót megérteni nem tudom. Amint a törvényjavaslat tartalmát ismerem, valószínűleg a személyzet helyzetét, illetményeit, fizetését rendezik benne. Elismerem, hogy ez a törvényjavaslat javit valamit a vármegyei tisztviselők helyzetén, de nem elegendő mértékben, úgyhogy a vármegyei tisztviselők kívánságai kielégítésre várnak. Persze ez a törvényjavaslat egy még a választások előtt kiadott kormányrendelet kifolyása, melynek alapján a tisztviselők már élvezetében vannak ezeknek az illetményeknek. Rassay Károly : Szükséges volt ! Hegymegi-Kiss Pál : Ennek részleteibe most már nem mehetek bele és az előadó úrral együtt jó reménységgel várom a közigazgatás általános reformját, amelyben majd rendezik az illetmények kérdését. Egyre azonban mégis erkölcsi kötelességem rámutatni, t. i. az árvaszéki tisztviselők helyzetére, akik a többi tisztviselőkkel szemben határozottan mostohább elbánásban részesülnek. Az árvaszéki ülnökökről az a rendelkezés van a törvényjavaslatban, hogy azokat egyenlő részben a VI. és VII. és VIII. fizetési osztályba osztják be. Az árvaszéki ülnökök a régebbi időkben is mindig egyenlő jogállásuak voltak a főszolgabirákkál és a vármegyei első aljegyzővel, avagy amint most mondják, vármegyei másodfőjegyzővel. Az 1904 : X. te. ezeket a tisztviselőket, akiket említettem, mind a VIII. fizetési osztályba sorozta. Az 1912 : LVII. te. 9. §-a 10 évi szolgálat esetére az árvaszéki ülnököknek megadta azt a jogot, hogy a VII. fizetési osztályba lépjenek elő. Most, ez után az illetményrendezés után — amely, amint halljuk, nem akarja megbolygatni a közigazgatásnak eddigi rendszerét — az lenne helyes, ha az árvaszéki ülnökök is épen olyan elbánásban részesülnének, mint a főszolgabirák, akik ezzel bejutottak a VI. és VII. fizetési osztályba. Pakots József: Azok nem csinálnak'politikát ! Hegymegi-Kiss Pál : Ezzel szemben az árvaszéki ülnököknek egyharmadrésze ma is benmarad a VIII. fizetési osztályban. Ezt mi nem találjuk igazságosnak, különösen nem egy világháború után, amikor ezeknek a tisztviselőknek