Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-57

A nemzetgyűlés 57. ülése 1922. munkaköre óriási mértékben megizmosodott, mert a hadiárvák gondozása, az árvák valláserkölcsi és hazafias nevelése feletti felügyelet ezekre a tisztviselőkre bizatott. Pakots József: Benne van a gyámügyi törvényben ! Hegymegi-Kiss Pál: Ezek a háború és a forradalmak után nem csinálnak mást, mint egész napot egybevéve dolgoznak és munkálkodnak az árvákért. Ezek azok az összes közigazgatási tisztviselők között, akik a legkevésbé tudnak mellékfoglalkozást szerezni. Ezeket a mai demokratikus időkben, amikor a népjólétnek külön tárcája van, népvédelmi és népjóléti szempontból a többi tisztviselőkkel szemben mellőzni igazságtalannak találom. (Zaj.) Nem akarok most a gyámügyi igazgatás reformjával foglalkozni, de ha ez igy van, akkor ezt az állást, amelynek hatásköre pedig bővült és nagyon fontos, nem szabad rosszabb helyzetbe hozni, mint a többi tisztviselőket. Tudom nagyon jól, kik mentek régebben árvaszéki pályára : elsősorban a polgárok fiai, egyszerűbb tisztviselők, akik azt a magasabb képesítést — amivel jogtudományi államvizsga vagy jogtudorság kellett — meg tudták szerezni. Ezek ott zajtalanul, hangtalanul dolgozó tisztviselők voltak, akik a munkába megőszülve, csak lassankint érték el azokat a fokozatokat, amelyeket egyes fiatal, jobban támogatott tisztviselők főszolgabírói vagy más pozíciókban könnyebben érhettek el. S ezek a tisztviselők kétségtelenül nem is szállíthatnak mandátumot, legfeljebb csak egyetlenegy szavazatot. A magam részéről tehát azt tartom méltányosnak, hogy ezekre nézve a régebbi helyzet állittassék be. Meglepett a vármegyei illetményrendezési javaslatnál az, hogy a közegészségügy érdekeit szolgáló vármegyei főorvosok, járásorvosok igen alacsony fizetési osztályban hagyattak. Mi mindig azt tartottuk, hogy a közegészségügy a közigazgatásnak egyik legfontosabb része, tehát azt a szakembert, aki ezt irányítja, be kell helyezni ugyanazokba a fizetési osztályokba, mint amelyekben á jogásztisztviselők vannak, annál is inkább, mert igy jobban lehet annak a szakembernek teljes munkaerejére támaszkodni. Ebben a tekintetben megint nem látjuk az egyenlő elbánást. Még egyre vagyok bátor itt rámutatni. Az 1876 : XIV. te, mely a közegészségügy rendezéséről szól, már majdnem ötven éve leszögez le azt az álláspontot, hogy a közegészségügy ellátása állami feladat. Nagyon jól tudjuk, hogy Wekerle már a forradalom előtt akarta is hozni a közegészségügyi szolgálat államosítását, mert ugy a csecsemő védelem, mint a járványok leküzdése szempontjából mi sem lehet kívánatosabb, mint az, hogy ez az igazgatás az egész országban egységesen irányittassék. Ez azonban akkor elmaradt, és azóta sem látunk erre aézve semmiféle előkészületet. Mivel- pedig évi november hó 21-én, kedden, 91 nekünk a nép egészségügye feltétlenül fontos' ennélfogva erre nézve egy javaslatot nyújtok be

3 s kérem, hogy azt a vármegyei tisztviselők illetmény rendezéséről szóló javaslatba pótlásképen külön szakaszként szintén beállítani méltóztassanak. Javaslatom igy szól (olvassa) : »Utasittatik a népjóléti minister, hogy a közegészségügy rendezéséről és a vármegyei járási községi orvosok államosi-tásáról törvényjavaslatot terjesszen elő.« (Helyeslés balfelöl.) Propper Sándor: Nem ér rá. Hegymegi-Kiss Pál: Nagyon sokat hangoztatják és nagy igazság van abban mind a két oldalon, hogy nálunk csonka Magyarországon, sajnos, most tisztviselőfelesleg van. Ennek az az oka, hogy magyarságukért és talán az itteni kormányok helytelen magatartásáért, tétovázásáért a magyar tisztviselők legnagyobb része a megszállott, a tőlünk elvett részekből idejött Magyarországba. Különösen áll ez az önkormányzati tisztviselőkre, a vármegyei, városi és községi tisztviselőkre. Ezeknek a tisztviselőknek elhelyezése nagyon fontos és nagyon nehéz feladat. Államháztartásunk egyensúlya is egyrészt attól függ, hogyan képes a kormány ezt a kérdést megoldani. Nagyon nehéz ezeket a tisztviselőket mind a közgazdasági pályára áttenni. Most tehát, mivel úgyis felesleg van, ezeknek az úgynevezett menekült tisztviselőknek a közületeknél való elhelyezéséről kellene elsősorban gondoskodni. Ezért lep meg bennünket az illetményrendezésről szóló javaslatnak része, mely a közigazgatási gyakornokokról intézkedik. Ilyen túltermelés mellett hogy lehet megengedni azt, hogy egy fiatalember ma erre a pályára jöjjön. Amikor itt ilyen nagy létszámfelesleg van ! Ebben a tekintetben inkább ugy kellene intézkedni, hogy ezeket a menekült tisztviselőket, akik az államtól úgyis dotációt kapnak, az egyes önkormányzati közületeknél helyezzék el, a közigazgatási gyakornoki • állást pedig egyszerűen szüntessék meg, mert arra most, amig ez a tisztviselői felesleg van, nincs szükség. Tessék ehhez még hozzávenni az u. n. csonka vármegyéket, amelyeknél előfordul, hogy az alispántól kezdve minden hivatal egy faluban van. Igy látom az ungvármegyei közigazgatást Záhony községben egyesítve: A tisztviselők együttesen talán többet tesznek ki, mint a község egész lakossága. Ezekről kell intézkedni és ezekre nézve már régen lehetett volna novelláris javaslatot benyújtani. Meskó Zoltán : Tizenhét községnek van egy főispánja! Van egy alvégi és felvégi főispán. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kiss Menyhért : Egy faluban hat főszolgabiró ! Rakovszky Iván belügyminister : Saját megyéjéről nem tudja, hogy ott nincs annyi főispán. i:.!*