Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-55

A nemzetgyűlés 55. ülése 1922. évi október hó 20-án, pénteken, 57 Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Tudom, hogy igy van ! Pikler Emil : Ennek fix tarifái vannak ! Háromszázezer koronán felül kezdődik ! (Felkiáltások a jobboldalon : A siberek !) Huszár Károly: Egy olyan országban, ahol a vagyonnak hozzáférhetővé van téve, hogy fedél alá jusson, sőt hogy kényelmes luxuslakást kapjon, arról is gondoskodni kell, ha kell, drákói rendelkezésekkel, hogy azok is fedél alá jussanak, akiknek nincs vagyonuk. Tudom, hogy a minister urban megvan a jó szándék, de ha a minister urnák nem ad a törvény bázist arra, hogy ezen vagonlakók részére sürgősen megfelelő számú lakást bocsásson rendelkezésre, a nemzetgyűlés a minister ur által ad hoc ezen vagonlakók érdekében kért bárminő felhatalmazást szivesen meg fogja adni, mert ezzel a kulturbotránnyal, ezzel a szégyenteljes dologgal egyszer már le kell számolnunk, eltekintve attól, hogy ez az államvasutakra anyagilag is nagy kárt jelent. Még egyszer rá akarom terelni a figyelmet arra, hogy itt él egy csomó külföldi. Ala érintkezésbe jut velük, vigye el őket és mutassa meg nekik, hogy mit jelent részünkre Trianon, és meg vagyok róla Győződve, hogy minden ankétnál sokkal nagyobb hatást fog ez rájuk gyakorolni, és hogy nem egy lesz köztük, aki egész máskép fog a tekintetben vélekedni. Tudom, hogy a népjóléti minister ur épugy, mint elődje, a kormányzó ur, őfőmélt óságával és a kormányzó ur neje őfőmélt ósága val együtt a belügyminist er úrral és a népjóléti minister úrral karöltve nyomorakciót indítottak meg a téli időre. Ha mégis felszólalok, ezt nem azért teszem, hogy beleavatkozzam egy olyan dologba, amelyet már mások csinálnak, hanem teszem azért, mert az elmúlt évben ezen akciók irányítása alkalmával bizonyos tapasztalatokat szereztem. Azt kérem és kivánom, ne méltóztassanak a dolog lényegéről magát a népet tájékozatlanságban hagyni. Sokan, ha tudni fogják, hogy a tél folyamán micsoda segítségekben részesülhetnek, a remény által táplálva, össze fogják még szorítani a fogukat és talán kicsit megnyugodva, nyugodtabban fognak nézni a fejlemények elé. Ma már százszámra ostromolnak engem is, másokat is, egyénileg, hogy hol van az a segítség, mert olvassák az újságokból, hogy ennyit és ennyit adtak, szeretnék tehát már azt a segítséget látni. Tudom azt, hogy egy ilyen akciónak a lebonyolítása, ha száz és száz millióról van szó, nem csinálható, nem vihető keresztül egyik óráról a másikra. Ha azonban a nyújtandó segítség tekintetében tájékoztatást adnánk, ezzel igen nagy nyugalmat lehetne vinni a lelkekbe, s meg vagyok Győződve arról, hogy ez lényegesen hozzájárulna ahhoz, hogy akció elérje a maga erkölcsi és szociális céljait is. Amit kérek, az, hogy miután itt van az inség és itt van a tél a nyakunkon, haladéktalanul, minél előbb kezdődjék meg elsősorban az étkeztetési akció, felnőttekre és gyermekekre ugy, amint a NEMZETGYŰLÉSI NAPIÄ 1922—J926. — V. KÖTET. népjóléti minister ur tervezi, hogy ehhez minél előbb lássunk hozzá. A másik dolog, hogy azok a gyermekek — megGyőződtem róla személyesen, hogy ezek minden iskolában a tanulóknak leaglább 10—15 százalékát teszik ki — akik azért nem járhatnak az iskolába, mert fehérneműjük, vagy kabátjuk, vagy cipőjük egyáltalában nincs, ha fognak kapni, vagy kaphatnak ilyen segítséget, minél előbb jussanak hozzá, hogy ezáltal az iskola rendjében semmi mulasztás ne álljon elő, mert ha csak januárban vagy februárban kapják meg, addig réges-régen megcsípi a tüdővész dere azokat a gyermekeket s akkor már hiába kapnak cipőt. Ezenkívül nagyon kérnérii, hogy ez az akció azokat az egyéneket és családokat, akik és amelyek képtelenek arra, hogy önmagukról gondoskodjanak és igazán senkijük sincs, — nem a hivatásos koldusokat gondolom, akik közül akárhány több fizetést tud magának szerezni, mint egy államtitkár Magyarországon, hanem értem azokat az embereket, akik képtelenek önmagukat segíteni — vegye gondozása alá feltétlenül és sürgősen ugy a fővárosban, mint a vidéken. Csupán Budapesten több ezer olyan csalá d él, amelyben tizenkét gyermeknél több van. Akár munkásfizetésből, akár tisztviselői fizetésből hogyan lehet itt ma ellátni egy embernek, egy vagy két kény ér keresőnek egy ilyen nagy családot ? Ha ezeket a sokgyermekes családokat megsegítjük, azáltal csináljuk tulaj donképen az igazi konszolidációt. Kern beszélek tovább erről, csak azt akarom, hogy ezen felszólalásom nyomán is az járjon, hogy ugy, mint a múlt esztendőben, a gazdag és tehetős emberek lelknsmerete megmozdul. A múlt esztendőben is mindegyik tett annyit, amennyit tehetett s most ebből az alkalomból is azok, akik a Horthy-akció és a többi inségakció javára, amelyeket a minister urak vezetnek, a maguk adóját még meg nem hozták, feltétlenül hozzák meg, mert ezzel saját gyermekeik egészségét, saját nyugalmukat és a társadalom biztonságát szolgálják. Kuna P. András: Ki kellene rájuk vetni. Huszár Károly : Annak is meg kell történnie. Hogy a társadalom a maga jószántából tegye meg ezen a téren a maga kötelességét. Tudom, hogy a magyar társadalomnak számos tagja van, aki eddig is hozott áldozatot és hoz ezentúl is, sokszor talán erején felül is. Hogy erről itt ma szót emeljek, ez szükséges azért is, mert valahányszor külföldi emberrel beszélek és ráterelem a figyelmét erre a nyomorra s kérek tőle segítséget az ország részére, mindig azzal az ellenvetéssel találkozom: mit csináltok ti, mit tesz az ország, mit tesz a magyar társadalom ? Nyugodtan válaszolhattam más esztendőkben is, hogy az ország is megtette a magáért. Tudom, hogy a mostani esztendőben is hasonlókép van, de azt hiszem, hogy ha illetékes helyről, maguknak a minister uraknak ajkairól fogja az 'ország közvéleménye és az ország sorsa iránt érdeklődő külföld hallani, hogy mi magunk, Magyarország, 8 *