Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-55
58 A nemzetgyűlés 55. ülése 1922. évi október hó 20-án, pénteken. minő erőfeszítéseket teszünk az itteni téli inség és nyomor enyhítésére, akkor igen lényegesen meg fognak szaporodni azok a milliók és százmilliók, amelyek meg fognak érkezni ebben az országban, ha a magyar társadalom is megteszi a maga kötelességét. (Helyeslés.) Azért a következő kérdéseket intézem a minister urakhoz (olvassa) : »Minő intézkedéseket tett a kormány a városi és vidéki, Ínségben levő lakosság megsegítésére ? Minő intézkedéseket tett a kormány a vagonlakó menekültek megfelelő lakásokban való elhelyezésére ?<• (Élénk helyeslés és taps.) Elnök." A népjóléti minister urat illeti a szó. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Nem tudok, de talán nem is szükséges olyan színekkel festeni, mint a minőket Huszár Károly igen t. képviselő ur használt ebben az interpellációjában, csak azt akarom teljesen rideg tárgyilagossággal megállapítani szomorúan, hogy az a kép, amelyet ő rendkívül szomorúra, rendkívül sötét tónusra festett meg a magyar nyomorról, de különösen Budapest nyomoráról, még jelentékenyen mögötte marad a valóságnak. Az a nyomor, amely csak azok által vehető észre, akikhez ennek a nyomornak a hullámai hivataluknál fogva elcsapódnak, vagy azok által vehető észre, akik nem sajnálják a fáradságot és felkeresik a legalsó rétegekben a nyomortanyákat s akiknek elég éles szemük van arra, hogy a társadalmi értelemben vett magasabb rétegekben is meg tudják látni a kendőzött, a rejtett nyomort, azoknak nem mondok újságot, szomorú újságot, amikor megállapítom, hogy Huszár Károly t. képviselő ur festménye nem fedi teljesen a valóságot, mert nem elég sötét ahhoz, hogy azt fedhesse. A t. képviselő ur engem meginterpellál a legnemesebb szándékkal, hogy ne ő és ne a nemzetgyűlés, hanem a nagy nyilvánosság halljon hivatalosan valamit azokról az intézkedésekről, amelyek részint a vagonlakók elhelyezése, részint pedig ezen irtózatos méretűvé fejlődő és fejlődött nyomor enyhítése érdekében történtek. S én készséggel ragadom meg az alkalmat, hogy minden szónoki floskulus nélkül egészen ridegen, a szintén a dologgal foglalkozó és elszomorodott embernek objektivitásával egynéhány megjegyzéssel a kérdésekre feleljek. Mindenekelőtt a lakásviszonyokra térek ki. Meg kell á llapitanom, hogy Budapesten nem volna szabad ilyen nagy íakásnyomornak lenni, mint amilyen tényleg van. Ez a lakásnyomor, a mely itt van, erkölcstelen s lényegében tulaj donképen a nagy társadalmi egyenetlenség visszavetitve a lakásviszonyokra, egj nagy egyenetlenség, amely abban nyilvánul meg, hogy ennek a Budapesten összetömöritett eleven embertömegnek rendelkezésére állna tulaj donképen annyi fedél, mint a mennyire szüksége van. ellenben valami sajátságos, egyenetlen elosztódás révén valami szörnyű társadalmi, szociális igazságtalanság, fejlődött bele : ebbe a Babilonba, aminek eredménye az. hogy vannak emberek, akik szobasorokban laknak, és vannak emberek, akiknek felesége hűlő keblével kénytelen künn az utcán az ugyancsak kékre fagyott gyermekét melengetni. (Ügy van l) Egy ministernek, egy kormánynak, egy nemzetgyűlésnek nincs elég hatalma arra, hogy ezt a kérdést meg tudja fogni és meg tudja oldani azért, mert ennek a kérdésnek megoldásához legelőször az a társadalmi belátás volna szükséges, amelyet egy nagy francia szociológus már a háború előtt mint a jövendő fejlődés első feltételét jelölt meg. Ha nincs szociális belátás azokban, akik segíthetnének, ha nincs szociális belátás azokban a társadalmi osztályokban, amelyek politikai hatalmat ; is jelentenek, s amelyek a befolyásuk, a gazdagságuk, a születésük, a társadalmi elhelyezkedésük révén bizonyos nyomásokat tudnak kifejteni s amelyek elég erősek arra, hogy meg fogják azt a kezet, amely esetleg intézkedni akar talán az ő rovásukra, amig ezek az osztályok fel nem verekszik önmagukat a társadalmi belátás magasságára, addig nincs kormány, amely itt segíteni tudjon. (Felkiáltások jobbfelöl : Lélek kellene ahhoz.) Kiss Menyhért : Keresztény lélek. (Felkiáltások jóbbjelől : Igaza van !) Vass József népjóléti és munkaügyi minister; T. Nemzetgyűlés ! Körülbelül 50.000 ügy van a lakáshivatalban. Az 50.000 ügy nem valamennyi olyan, amely okvetlenül elintézést sürgetne azért, mert az, aki beadta,födél nélkül van. Nagyon nagy része ennek a számnak olyan ügyekre vonatkozik, amelyek a kedvezőbb elhelyezés jegyével birnak. Van azonban, ha lefosztom a számokat egészen a legégetőbb, a legsajgóbb ügyekre, egynéhány száz olyan, amelyet feltétlenül, még ebben az órában el kellene intézni. És itt nem a vagonlakókról beszélek. Azokon kivül van még egynéhány száz olyan ügy, amelyeket rögtön el kellene intézni, s én kénytelen vagyok bejelenteni, hogy most még nem vagyok képes elintézni ezeket az ügyeket. De méltóztassanak visszaemlékezni arra is, hogy amikor a drágasági bizottságban az uj lakásrendelet tervezetét ismertettük, amikor arról indult meg a vita, hogy mennyi szabadságot engedjünk a lakásforgalom terén, akkor igen bőven hangzottak fel olyan hangok, amelyek kevésnek ítélték a szabadságot a lakásforgalom tekintetében és nagyon soknak a kormány kezében visszamaradó hatalma. Én bátran ki merem jelenteni, hogy hive vagyok annak a felfogásnak, amely szerint a szabadforgalom az egyetlen panaceája mindenféle agyonreglementirozott és ennélfogva nem helyes keretek között mozgó ügynek, ne csak akkor, amikor már a szabadforgalom egyéb feltételei megvannak, mert addig szabadforgalmat engedni nem lehet. Közbeszólás hangzott itt el, egy megállapítás nyomán, hogy pénzért lehet Pesten olyan lakást kapni, amilyen tetszik. Ez igy van. A lakásátruházás fogalma t. i. bent van a lakásrendeletben, ami annyit jelent, hogy ha valaki lakását egy másikra át akarja ruházni és -a házi^
