Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-55
A nemzetgyűlés 55. ülése 1922. magát, hogy : némuljon el a törpe minoritás. (Zaj half elől.) Hát én kijelentem azt, hogy nem tartanám helyesnek, — nem mondom meg, hogy miért — ha bárki ebben a nemzetgyűlésben hasonló kemény szavakat intézne az ellenzékhez, de én, igenis, azokat a szavakat intézem hozzá, melyeket a megGyőződésem diktál, hogy : némuljon el az a törekvés, amely a nemzetből az önbizalmat ki akarja irtani. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! En az elnök ur napirendi javaslatát fogadom el. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Az ülést 10 perere felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Hogyha az előttem szólott t. képviselőtársam intelmét meg kellene fogadnom, akkor tulaj donképen nem volna szabad felszólalnom. Ö nagyon röviden akarta elintézni a felmerült problémákat, amikor egyszerűen azt mondotta, hivatkozva Kossuth Lajosnak Debrecenben mondott beszédére, — amely azonban, ne vegye rossz néven, ha kijavitom, nem Debrecenben mondatott el, hanem Budapesten — hogy a törpe minoritás némuljon el. T. Nemzetgyűlés ! Én nem akarok azon vitatkozni, hogy vájjon ma, a nemzet igazi akaratát tekintve, a törpe minoritás ezen az oldalon van-e vagy a túlsó oldalon. En csak egyszerűen utalok egy másik mondására az általa idézett hazafinak, aki azt mondotta abban a bizonyos debreceni beszédében, hogy: »intettük, figyelmeztettük a hatalmasokat, nem hallgattak meg bennünket addig, amig immár későn volt.« Ezért engedtessék meg, hogy ehhez a felmerült nagy problémához, habár más nézőszögből is, de pár szóval hozzászóljak, abból a felfogásból kiindulva, hogy ezt nekünk addig kötelességünk tenni, amig talán már nem késő. Én ugyan jobban szerettem volna, hogyha az igent, ministerelnök úrtól kaptunk volna konkrét, tárgyilagos, a tárgyhoz tartozó felvilágositásokat. Gr. Bethlen István ministerelnök : Meglesz ! Rassay Károly : Nagyon köszönöm, ministerelnök ur ! Ne méltóztassék Zsitvay t. képviselőtársamnak ezt talán a saját személyével szemben valami deklasszifikációnak tekinteni, én azonban ugy érzem, hogy ez olyan kérdés, amelyre a t. kormánynak a maga határozott álláspontját röviden és világosan meg kell jelölnie. Ami a t. képviselőtársam által elmondott egyéb dolgokat, igy különösen azt az állítását illeti, hogy a mi nehéz gazdasági bajainkból a keresztény erkölcs alapján lehet kibontakozni, engedje meg nekem, hogy itt erről a padról ezt teljes mértékben elfogadjam és helyeseljem. De őneki is kell éreznie a nagy ellenmondást, amikor kénytelen megégi október hó 20-án, pénteken. 27 állapítani ő, aki a jelenlegi kormányt támogatja, — amely jelenlegi kormány immár, csak a ministerelnök ur személyét tekintve is, rövidesen két éve vezeti az ország ügyeit, — mondom, amikor ő, aki a kormányt támogatja, kénytelen megállapitani, hogy eddig nem keresztény erkölcsi alapon álló politika és kormányzat folyt Magyarországon. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van a ditTerencia miközöttünk és talán azok között, akik a keresztény erkölcsöt ugy értelmezik, mint amiképen az valóra vált a két évi kormányzati politika alatt. Mi a keresztény politika alatt azt értjük, amit ma csináltunk, ( Ugy van ! a szélsőbahldalon.) hogy felvetjük a legégetőbb társadalmi problémát, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) amikor megállapítjuk, hogy a szükség, az éhség nem azokat fenyegeti, akiket szemközt szoktak állítani a keresztény politikával, hanem épen a nagy, a dolgozó keresztény tömegeket ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és azok érdekében jövünk ide, (Élénk helyeslés a szélsőbahldalon.) csak meghallgatást kérni, mert hiszen jóformán másról szó sem volt, mint hogy adjanak egy alkalmat, amikor elmondhassuk a mi súlyos, nehéz aggályainkat. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ez az igazi keresztény politika, szemben azzal, ami két év óta folyt s amely olyanoknak is, mint amilyen én vagyok, aki velük egy utón indultam el, parancsoló szükséggé tette, hogy szemközt forduljak velük, mert az a keresztény politika, amely két év óta folyik itt, nem a dolgozó nagy tömegek érdekét, hanem azok érdekét tekinti, akik a keresztény politika jelszavába belekapaszkodva, maguknak hatalmat és előnyöket, gazdasági elhelyezkedést teremtettek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbjelől. Egy hang a szélsőbaloldalon : Üzletes keresztény politika !) Az az igazi keresztény politika, amely azokra a nagy tömegekre tekint, amelyek nincsenek beszervezve az Émébe vagy a Movéba, vagy nem tudom, milyen szövetkezetekbe, amelyek legtöbbjének szülőoka az volt, hogy egyesek gazdaságilag jó helyzetet akartak maguknak teremtem. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az a keresztény politika, amelyen állunk mi s amely kötelességünkké teszi, hogy ezekben a kritikus időkben felnivjuk a kormány figyelmét egyrészt azokra a súlyos igazságtalanságokra, és arra a súlyos nyomorúságra, amelyek ebben az országban uralkodnak, másrészről azokra a veszélyekre, amelyek ezek nyomában feltartóztathatlanul be fognak következni, hogyha a kormány nem veti magát teljes erővel az események elé. T. Nemzetgyűlés ! Hogy mennyire mi fogjuk fel helyesen a keresztény erkölcs kötelezettségeit és parancsát, megmutatja az, hogy mi, akik tudatosan ugy vagyunk beállítva a magyar közéletbe, mint akik itt forradalmat, radikális felforgatást akarunk csinálni . . . Drozdy Győző ; Ebből élnek két év óta ! 4*
