Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-60

A nemzetgyűlés 60. ülése 1922. évi november hó 24-én, pénteken. 20Ô Elnök : Drozdy képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Rakovszky Iván beliigyminister: Î. Ház! Ezek után áttérek a törvényjavaslatok intéz­kedéseire, s mindenekelőtt bátor vagyok vissza­utasítani azt a vádat, amely nem annyira itt a nemzetgyűlésen, mint a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületében hangzott el, hogy t. i. a kormány a legnagyobb ridegséggel kezeli ezt a kérdést, . . . Nagy Ernő: ügy látszik! Rakovszky Iván beliigyminister : . .. hogy a vármegyei és a városi tisztviselőket az állami tisztviselőkhöz képest teljes igazságtalansággal osztotta be az egyes tisztviselői kategóriákba. Propper Sándor: Meg merték mondani? Rakovszky Iván beliigyminister : T. Nemzet­gyűlés ! En abszolúte nem vagyok hajlandó vál­lalni a ridegség vádját. Már magában véve az a tény, hogy hivatali elődöm szükségesnek látta, hogy ezt az anyagot elővegye és azzal fog­lalkozzék, épenséggel nem minősithető rideg­ségnek. Rassay Károly: Csak taktikának. Rakovszky Iván beliigyminister: Ellenben tel­jesen igazságtalannak és illogikusnak találom azt az eljárást, hogy akkor, amikor ezeknek a stá­tusrendezési kérdéseknek rendeleti utón való életbeléptetését az érdekeltek a legnagyobb öröm­mel és hálával fogadták, akkor, amikor ezt a tulajdonképen csak szükségrendelet utján, a szó szoros értelmében véve, a törvények ellenére életbelóptette a kormány akkor, amikor a tör­vónyesités időpontja elérkezik, egyszerre uj al­kalmat látnak abban, hogy további óhajtásokkal lépjenek elő. A kormány megteszi ezt, és ezt a részletes vita folyamán majd méltóztatnak látni, hogy ezeket az uj óhajtásokat is a legna­gyobb jóindulattal kezeli, és amint az ország anyagi helyzete megengedi, azokat teljesiti is, teljesen indokolatlan tehát, hogy ezt az alkal­mat felfedezvén, a kormányt ridegséggel, kegyet­lenséggel vádolják azért, mert az ország mai anyagi helyzetében nem mehet tovább annál, mint amennyire elment.^ T. Nemzetgyűlés ! Én magam is a közigaz­gatási tisztviselői karból kerültem ide. A magam részéről sokkal közelebb érzem magamhoz az országnak ezt a legértékesebb középosztályát, a köztisztviselői kart, hogysem ne törekednénk minden eszközzel arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben segitsünk rajtuk. De nem is beszélve arról t. Nemzetgyűlés, amit már az előbb emli­teni bátor voltam, hogy t. i. fizetésrendezéseket csináljunk, és ne státusrendezéseket, mindenki­nek tudnia kell, hogy végeredményben nekünk is megvannak azok a határaink és korlátaink, amelyeknél a legjobb akaratnak is meg kell állnia, s amelyekbe a legjobb akarat is beleütkö­zik. Ezek között első az ország financiális hely­zete, (Felkiáltások a ssélsöbaloldalon ; Amit nem ismerünk!) és a második az a bizonyos arány, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — V. KÖTET. amit épen el akarunk érni, hogy a közigazgatási helyi tisztviselők az állami tisztviselőkkei egy­forma státusviszonyok közé kerüljenek. 8 én épen ezért állíttattam össze egészen pontos sta­tisztikát arról, hogy a jelenlegi státusrendezés előtt és után milyen volt a helyzet az állami és vármegyei tisztviselők státusa között, hogy ezt a kérdést közelebbről megvizsgálhassam ; és az igy nyert adatok alapján megállapítottam azt, hogy igenis, ez a státusrendezés az állami tiszt­viselőkkel szemben a vármegyei és városi tiszt­viselők javára ütött ki. (Halljuk ! Halljuk ! bal­felöl.) Két kategóriába osztom a tisztviselői állá­sokat. Magasabb kategóriának veszem az V., VI. és VII. fizetési osztályt, ezzel szemben a többi fizetési osztályokat, mint alacsonyabbakat külön kategóriának számítom. A státusrendezés előtt a vármegyei tör­vényhatósági tisztviselőknél a jogi szakból a há­rom magasabb fizetési osztályban volt 30%, az alacsonyabb fizetési osztályokban 70%. Szóról­szóra ugyanez az arány állott fenn az állami helyi tisztviselőkre nézve — mert hiszen hang­súlyoznom kell, hogy a statisztikát az állami helyi tisztviselőkre nézve csináltattam meg, mi­vel a ministerialis tisztviselők, az államtitkárok és azok, akik magasabb hatáskört töltenek be, nem eshetnek ugyanilyen megítélés alá — mon­dom, a státusrendezés előtt ugy a vármegyei mint az állami helyi tisztviselők a magasabb és alacsonyabb tisztviselői osztályok között 30— 70% arányban oszlottak meg. Most a státus­rendezés után a jogvégzett vármegyei törvény­hatósági tisztviselőknek 48%-a jut ezekbe a .magasabb fizetési osztályokba, az alacsonyab­bakba pedig 52%. Ezzel szemben jelenleg, az Esterházy—Károlyi és a többi statusrendezé­sek után, az állami helyi tisztviselőknek csak 35%-a van a magasabb fizetési osztályokban és 65%-a az alacsonyabbakban. Tehát addig, míg a vármegyei tisztviselőknél az arány 48 az 52­höz, az állami tisztviselőknél 35 a 65-höz, ami­ből világos, hogy a vármegyei tisztviselőkre nézve ez a státusrendezés előnyösebb, mint az állami tisztviselőkre nézve időközben beállott különböző státustendezések. Az érettségit végzett tisztviselőkre vonat­kozólag ugyanez a helyzet. A státusrendezés előtt az érettségit végzett vármegyei törvény­hatósági tisztviselők 100%-a az alacsonyabb fizetési osztályokban volt, ezzel szemben az állami helyi tisztviselőknek körülbelül 8%-a magasabb fizetési osztályokba tartozott, tehát az érettségit tett államtisztviselők előnyben voltak az ugyan­ilyen kvalifikációval biró törvényhatósági tiszt­viselőkkel szemben. A státusrendezés után az érettségit végzett vármegyei törvényhatósági tiszt­viselők 28%-a került a magasabb fizetési osz­tályokba, 72%-a maradt az alacsonyabbakban, amivel szemben az állami helyi tisztviselőknek csak 25%-a van ma is magasabb fizetési osztá­27

Next

/
Oldalképek
Tartalom