Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-60
'vi november hő 24-én, pénteken. 200 r A nemzetgyűlés 60. ülése J922. \ Sziíágyi Lajos : Ugy, mint Bihar vármegyében, ahol botrányos visszaélések történtek a jelölésnél ! (Zaj jóbbfelől.) Főispáni hatalmi szóval elütnek évtizedes múlttal biró kitűnő tisztviselőket ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő ur ! Szilágyi Lajos : S ha panaszt tesz az ember, a belügyminist er ur egyáltalában nem törődik az üggyel ! (Zaj jóbbfelől.) Rakovszky Iván belügyminister : Nem érdemli meg a képviselő ur azt a gondot, amit csináltam magamnak ez ügyből kifolyólag. Ha a képviselő ur azt mondja, hogy én nem törődtem az üggyel, akkor tudva valótlant mond ! Ne tessék ilyen jogosulatlan vádaskodással előállani. Szilágyi Lajos : De eredmény nincs ! (Zaj. Elnök csenget.) Azt várjuk Î Az alispán ma is helyén van ! Elnök (csenget) : Kérem Szilágyi képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Reisinger Ferenc : De van az elütésnek más módja is. Megtörtént az, hogy az egyik pályázó, akinek köztudomás szerint minden képesitése megvan erre az állásra, s aki meglehetősen rokonszenves egyéniség is, legjobb barátaitól azt az információt kapta, hogy tanácsosabb, ha megkíméli őket attól a kellemetlen eseménytől, hogy nyilatkozniuk kelljen, s miután a politikai befolyás ebben a törvényhatósági bizottságban ilyen nagymérvben érvényesülhetett, előállott az a helyzet, t. Halász képviselő ur, hogy a pályázók önként visszaléptek. Peidl Gyula : Barátságos felszólítás, tőrrel és revolverrel ! Pikler Emil : Ez a közismert szelid nyomás ! Szilágyi Lajos : Soha még a vármegyék életében nem voltak olyan visszaélések a jelöléseknél, mint most ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassék ezektől a megjegyzésektől tartózkodni. Reisinger Ferenc : Nem akarok véleményt mondani arról, hogy az igy megválasztandó polgármester személye talán nem volna alkalmas, mert én hiszem és remélem, hogy meg fog tudni felelni kötelességének és azoknak az előirt feladatoknak, amelyek mint polgármesterre reá háramolnak, hiszen személyesen ismerem a mostani egyedüli jelöltet és ugy tudom róla, bir azokkal a közigazgatási képességekkel, amelyekre szükség van, de mégis kénytelen vagyok tiltakozni egy olyan rendszer kifejlesztése ellen, amely mellett a polgárságnak, a város lakosságának szabad megnyilatkozását felülről jövő terrorral lehetetlenné teszik. (Zaj jóbbfelől.) Rupert Rezső: Angol példára! Rothenstein Mór : Ez az önkormányzat ! (Zaj.) Nagy Ernő : Minden tisztességes embernek össze kellene fognia az ország megmentésére. Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne zavarják folytonos közbeszólásaikkal a szónokot. Engedjék meg, hogy elmondhassa beszédét. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. Reisinger Ferenc : Ezeknek a javaslatoknak tárgyalásánál csaknem minden felszólalótól hallottuk a képzettség szükségességének kiemelését, kvázi ugy állították be a dolgot, mintha a felszólalók valamennyien azt hinnék, hogy egyedül a képzettség az, ami mindenre predesztinálja az embereket. Ezzel a felfogással szemben nekem az a nézetem, hogy a képzettség képesség nélkül semmi, ellenben a képesség magában is valami és akkor igazán valami, ha a kettő párosul. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Én nem akarom lebecsülni a képzettséget, a képesítést, de azt tartom, hogy egy komoly demokratikus államban a képzettség csak arra való, hogy a képességeket kifejlessze, nem pedig arra, hogy sorompóként állitt assék fel különböző hivatalok ajtajába, miáltal az igazi képességek azoktól a hivatali állásoktól elüttessenek. A képzettség forszirozásában Magyarországon annyira mennek, hogy ma már teljesen szabálytalanul és törvénytelenül is alkalmazzák és kívánják a képzettséget. Példaképen felEmiltem, hogy a hatósági munkaközvetítőről szóló szabályzat nem ír elő képzettséget s ennek ellenére Andor Endre ministeri tanácsos ur, a Munkaközvetítő Hivatal igazgatója, a miskolci hatósági munkaközvetítő főnöki állásának betöltését négy középiskolához kötötte s ennek a képzettségnek megkivánása által ebben az esetben elütött az állás elnyerésétől egy képességet, akire nézve pedig már a városi tanács is megállapodott a munkaköz vetítő választmányával, vagyis, akit a városi tanács is alkalmasnak és jónak talált ezen állás betöltésére. Propper Sándor : Félt az igazgató ur, hogy munkásember kerül oda. Reisinger Ferenc : Én a magam részéről csak kisebb hibának tartanám a képzettség túlságos forszirozását, ha e mögött nem látnék egy olyan kérdést, amely végeredményben a főkérdésre is igen erős kihatással van. A képzettség forszirozásával, annak erőszakkal való előráncigálásával az .alulról jövő, tehát a demokráciát, különösen pedig a szociáldemokráciát képviselő egyéneknek mindenünnen való kiszorítását célozzák. Ezért és egyéb országos érdekből is én inkább a képességek érvényesülése mellett foglalok állást, ami az országra nézve felbecsülhetetlen hasznot jelentene és ellene vagyok a képzettség túlhajtott forszirozásának. Álláspontom az, hogy közigazgatásunk csak akkor lesz igazán jó, ha abban a képzettség nélküli képességek is minél nagyobb számban részt vehetnek. Az előttünk fekvő javaslatnak vannak olyan hibái is, amelyekről itt már többen szóltak. Elmondta több képviselőtársam, hogy egész kategóriák maradtak ki a javadalmazás megjavításából, a fizetési osztályokba való sorozásnál mostohán kezeltek bizonyos tisztviselői rétegeket. Én ezt a sorozatot kiegészítem. Azzal a felfogással szemben, hogy a városi főorvosnak azért nem szükséges bejutni a VI. fizetési osztályba, mert magánpraxist folytat, , ,
