Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-60

'A nemzetgyűlés 60. vlése 1922. évi november hó 24-én, pénteken. 201 Rakovszky Iván belügyminister : Belejut ! Reisinger Ferenc: A belügyminister ur azt hiszi, hogy mellékes ? Rakovszky Iván belügyminister: Nem azt mondtam, hogy mellékes, hanem azt, hogy belejut. Reisinger Ferenc : Én nem látom. Rakovszky Iván belügyminister: Mert nem olvassa végig a javaslatot, a 2. §-t nem nézte meg. Esztergályos János : De végigolvasta, én láttam. (Derültség.) Reisinger Ferenc: Én azt vettem ki a javaslatból, hogy nem igy van. Rakovszky Iván belügyminister: Tessék megnézni a 2. §-t ! Reisinger Ferenc : Kérem, belügyminister ur, én vagyok olyan bátor legény, hogy elismerem azt is, ha valamiben tévedtem. Ha engem meg méltóztatik győzni arról, hogy a főorvos bejuthat a VI. fizetési osztályba ... * Rakovszky Iván belügyminister: ötévi szolgálat után. Reisinger Ferenc : Csakhogy a városi főügyész stante pede bejut, és ezt kifogásolom. Azzal az érveléssel szemben ugyanis, hogy a főorvos magánpraxist folytat, azt kérdezem, vájjon a városi főügyész nem folytat-e magánpraxist ? Sokkal jövedelmezőbb magánpraxist folytat a főügyész, mint a főorvos, (ügy van ! a baloldalon.) Ellenben nem tudom, végeznek-e olyan fontos munkát a főügyészek, mint a főorvosok. Mindenesetre a városi főügyész munkakörének hasznosságát is elismerem, de, tekintettel arra, hogy a főorvos munkájánál emberi életről, nem pedig vagyonról van szó, mint a főügyész ténykedésénél, én túlnyomórészben sokkal fontosabb állásnak tartom a városi főorvos állását. Épen ezért azt követelem, hogy a városi főorvos, tehát ezzel a közegészségügy, tiszteltessék meg, hogy a törvény alapján a VI. fizetési osztályba soroltassék. En azt hiszem, az ilyen apróságok anyagi szempontból nem gátolhatják a kormányt ennek keresztülvitelében, mert ha ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedését csak a városi főorvos jobb dotációja teszi lehetetlenné anyagi szempontból, akkor azt mondom, hogy nincs meg a fedezet az egészre, hogy sokkal mélyrehatóbb okok diktálják azt, hogy ebből a javaslatból törvény ne legyen. Mint méltóztatik tudni, a városi, de a megyei közigazgatásban is fontos szerepet játszanak az u. n. javadalmi hivatalok. Mindenütt vannak ilyen hivatalok, amelyek a város bizonyos jövedelmi forrását kezelik és ellenőrzik, a szeszadót, a fogyasztási adót, a városi kövezetvámot, a cédulapénzt, stb. Ezek rendszeres hivatalok, amelyekben van főnök, pénztáros, könyvelő, képzettséggel biró egyének, azonkivül u. n. ügynökök, akik a város területén a pénzkezelést és ellenőrzést végzik. Nagy megbízhatóságot követelő munkát végeznek és annak ellenére, hogy ezek az alkalmazottak 60—80—100 korona havi alapfizetéssel vannak díjazva, a javaslatban egy hang sincs róluk. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — V. KÖTET. Rakovszky Iván belügyminister: Annyit állapit meg nekik a város, amennyit akar. Ezek üzemi tisztviselők. Reisinger Ferenc : Ezek nem üzemi tisztviselők, t. belügyminister ur. Én nem tévesztem össze a fogalmakat, a városi közigazgatásról valami kis dunsztom nekem is van. Üzemi tisztviselő a szemétégetőtelep gépésze, a vizművek igazgatója és munkása, ellenben a javadalmi hivatal emberei semmiféle üzemi munkát nem végeznek, azok könyvelnek, ellenőriznek adókat, ugyanazt a munkát végzik, mint a városi adóhivatal, vagy a főpénztár. Rothenstein Mór: Ezt egy ministernek tudni kellene ! Elnök: Kérem Rothenstein képviselő urat, sziveskedjék csendben maradni. Reisinger Ferenc : Amint méltóztatik látni, egészen analfabéta nem vagyok . . . Rakovszky Iván belügyminister: Nem, de nem jogász Î Propper Sándor : Ezt megirta róla a hivatalos almanach is. Pikler Emil : Azt irta róla, hogy csak két elemit végzett. Reisinger Ferenc : Nekem nem kell jogásznak lennem a javaslat tárgyalásánál és egyik képviselőnek sem kell jogásznak lennie. A jogászi tudásra a törvények végrehajtásánál van szükség, a törvényhozónak nem kell jogásznak lennie, a törvényhozó szerepe az, hogy az ország kivánságait juttassa kifejezésre. Én nem tartom magamat kisebb fajsúlyú embernek azért, mert nem vagyok jogász. Rakovszky Iván belügyminister: Persze, hogy nem, de jogi disztinkciókról ne vitatkozzék. Reisinger Ferenc : Méltóztatnak tudni, hogy a községi és a városi rendőrséget, továbbá a határrendőrséget rendeleti utón államositották. Ennek a rendeletnek végrehajtásánál az a mulatságos eset következett be, hogy a gyakorlatban kipróbált városi rendőrség személyzetének igen tekintélyes részét nem fogadták be az állami szolgálatba. Propper Sándor : Mert nem voltak jogászok ! Reisinger Ferenc : De jogászok voltak, csakhogy a jogászokat pótolták katonatisztekkel és határrendőrökkel. Eddig a városi rendőrség fentartásához az állam hozzájárult. Amióta azonban az államosítás megtörtént, az állani nem járul hozzá a városnak ehhez a költségéhez, viszont a városi rendőrségnek vannak érdemes, megöregedett tisztviselői — szintén nem párttagjaink, ne méltóztassék bennem olyan tendenciákat keresni, mintha kortesfogásból szólalnék fel, — akikkel a városok nem tudnak mit csinálni. Nem csaphatták el ezeket a nagy családdal biró családapákat, akiknek nyugdijviszonyaik sem egészen világosak és tökéletesek ; minden városban állítottak fel tehát ujabb szerveket, amelyek az egyik városban elöljárói, a másikban közrendészeti címen szerepelnek, de amelyeknek fentartása nagy teher26