Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. évi november hó 23-án, csütörtökön. 181 telket és ekként kell utána vagyonváltságot fizetnie; ez — mondom — teljes tönkretételére vezet a középgazdaosztálynak. De súlyos a kisgazdaosztályra is, amelynek 3—4 holdnyi ilyen telke van, mert erre is igazságtalan és csaknem elviselhetetlen terhet jelent. Nem lehet tehát ilyen falusi belsőségeket, melyek a mezőgazdaság szerves részei, igy kezelni ; hiszen ezek nélkül gazdálkodni nem lehet, mert a gazda künn a földjén nem hagyhatja a gabonát, hanem kénytelen azt behozni a faluba, hogy őrizhesse, mert ha künn hagyja, akkor egyetlen szál abból meg nem marad, sőt még a szérűskertjében is őriznie kell, mert onnan is lopják, mondom, nem lehet ugy kezelni az ilyen telkeket, amelyek a mezőgazdaságnak szerves függőségei és amelyek nem szolgálják azt a célt, mint a spekulativ háztelkek; ezekkel tehát nem is vonhatók egy kalap alá. Nem kivánom a kérdést tovább taglalni, hiszen az, aki világosan akar látni, ennyiből is eleget láthatott. Én egész objektivitással és teljes jóindulattal az ügy iránt, sok-sok százezer falusi ember érdeke iránt, akikről itt szó van, kérem arra a mélyen t. minister urat, méltóztassék ezt. az én megGyőződésem szerint tévedésen alapuló, a törvény által semmi körülmények között nem fedhető, de egyébként is abszurd és igazságtalan intézkedést valami útonmódon reparálni. Arra vonatkozólag, hogy ez miképen történjék, én a minister urnák tanácsot adni nem kívánok, az nem az én dolgom, az én dolgom csak az, hogy lelkiismeretesen rámutassak a bajra, tárgyilagosan és olyan hangon tárgyaljam a kérdést, amilyent ennek a helynek méltósága megkövetel. (Helyeslés.) Ugyanezen a hangon kérem a kormányt, amelynek az intézkedés joga, a végrehajtó hatalom a kezében van, hogy ezt a tévedést, ezt a lapszust kijavítani s azt a sok százezer embert, akit ez a törvénytelen rendelkezés sújt, megoltalmazni szíveskedjék. Van szerencsém a minister úrhoz a következő interpellációt intézni (olvassa): »1. Hajlandó-e a minister ur a 177.000/1922. p. ü. m. sz. rendelet késedelmes kiadásából előállott helyzetet akként orvosolni, hogy azok- a kedvezmények, melyeket a 1922 : XXVII. te.'biztosit, de határidőkhöz vannak kötve, vagy a határidőknek megfelelő kitolásával, vagy egyéb alkalmas módon a váltságfizetésre kötelezettek részére fentartassanak ? 2. Hajlandó-e a minister ur az idézett rendelet mindazon rendelkezéseit (főként a III. fejezetben), melyek az 1921 : XLV. te. vonatkozó tételes rendelkezéseit törvényellenesen kiterjesztik, megfelelő sürgős pótintézkedéssel a hivatkozott törvény rendelkezéseinek megfelelően módosítani ?« (Helyeslés balfel'ól.) Elnök : A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy a felvetett kérdésekre egészen röviden válaszoljak. Ami mindenekelőtt a késedelmes kiadás kérdését illeti, erre tisztelettel megjegyzem, hogy ennek a végrehajtási utasításnak tényleg hamarább kellett volna megjelennie, s hogyha normálisabb viszonyok között élnénk s annyi idő állana rendelkezésre az intézkedésekre és tárgyalásokra, mint amennyi állott a múltban a pénzügyministeriumnak, akkor ez mindenesetre meg is történt volna. Az adott körülmények között azonban, amikor olyan nagy elfoglaltság mellett a legnagyobb erőfeszítéssel dolgozunk, bizony előfordul esetenként, hogy nem tudjuk kellő időre megjelentetni azokat a dolgokat, amelyeknek hamarább is lehetne megjelenniük szabályszerű és normális időkben. En ebben a tekintetben a viszonyok alakulására, arra az igen nehéz helyzetre hivatkozom, amelyben tényleg vagyunk. El kell mondanom azt is, hogy a magam részéről sem többet, sem nagyobb igyekezettel nem tudok dolgozni, s ennélfogva a t. Ház bölcs belátására van bizva mindenkor az, hogy meddig támogat engem e munkában és mikor gondolja azt, hogy más megfelelőbben láthatja el ezeket a teendőket. Megjegyzem, igyekeztünk a végrehajtási utasitást mennél előbb kiadni, de az mégis bizonyos késedelemmel járt, azonban a november 15-iki hivatalos lapban már megjelenhetett. Már most, ami az ennek következményeképen előálló joghátrányokat illeti, én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben egy Kissé sötéten van beállítva a helyzet a t. interpelláló képviselő ur előadásában Hiszen igaz, hogy ezek az intézkedések, nevezetesen a beltelkieknek felvétele a rendelet értelmében a pénzügyigazgatóság részéről november végéig végrehajtandó, másfelől azonban kétségtelen az is, hogy amikor egy önkény tes adóbefizetésről, egy saját számításon alapuló befizetésről van szó, akkor úgyis mindenki külön értesítés és külön végzés nélkül teljesíti a befizetéseket, akkor a lerovásnak és a megállapítás hevességének módja az szokott lenni, hogy az ember maga kérdezősködik és utána néz a dolgoknak, az elrendezendő kérdéseknek, s nem várja be a hivatalos intézkedéseket, hanem ezen kombinatív számítása és megállapítása alapján eszközli az adófizetést, természetesen nem teljesen pontos összeggel. Szilágyi Lajos: Falusi ember nem tud utánanézni, Kállay Tibor pénzügyminister : Kérdezősködik a jegyzőtől. Szilágyi Lajos : A jegyző sem tudja. Létay Ernő : Nem is fogadja azt, aki ilyesmi után kérdezősködik nála; hiszen 177.000 rendelettel van elfoglalva. Kállay Tibor pénzügyminister: Mondom, befizet egy olyan összeget, amit a maga részéről megfelelőnek és helyesnek tart, hiszen ezért vai}