Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

182 A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. éegy bizonyos hibahatár megállapítva, amely lehetővé teszi, hogy az apróbb tévedésekből nehézségek ne álljanak elő s viszont biztositja azt, hogy többletbefizetés esetén, az illető megfelelő rekompenzációban részesüljön, illetőleg hogy ilyen esetben 10 %-os kiigazitás biztosittassék az illető számára. De annak ellenére, hogy én igy fogom fel általában a helyzetet, és hogy a hivatalos intézkedés november végére az utasitás rendelkezése értelmében meg fog jelenni, ez túlságosan nagy változtatást, vagy könnyítést nem idéz elő, mondom, bár igy fogom fel a kérdést, a magam részéről a t. Ház szíves előzetes jóváhagyásával mégis hajlandó volnék a községi és városi beitelkek anyagi váltságának befizetésére vonatkozó ezt a kedvezményt a határidő tekintetében meghosszabbítani a folyó év végéig, (Általános helyeslés.) amire azonban felhatalmazásom nem lévén, ehhez mindenesetre a törvényhozás utólagos hozzájárulását és jóváhagyását kell kérnem. (Helyeslés.) A helyzet akkor ugy alakulna, hogy az a bizonyos öt percent, ami itt szóban forog, — hiszen ] 5 vagy 20 percentről van szó — egyformán alkalmaztatnék, vagyis mindenki 20% kedvezményt kapna, aki december végéig a befizetést teljesiti. Ez lenne a kérdés megoldása. (Általános helyeslés.) Megjegyzem, hogy bizonyos érdeklődés és utánjárás a felek részéről még az igy meghosszabbított terminus mellett is szükségesnek fog mutatkozni, és eközben is érdeklődniük kell a feleknek aziránt, vájjon előreláthatólag hogyan fogják minősíteni ingatlanaikat. Ami a második kérdést illeti, erre, sajnálatomra, nem tudok ilyen kielégítő választ adni. En ugy fogtam és fogom fel a helyzetet, hogy városi belteleknek minősíttessék mindaz, ami a város belterületén van, ami a városi vagy községi határhoz, szóval a belsőségekhez tartozik. A magam részéről nem láttam a törvényben kifejezésre juttatva azt az intenciót, hogy az kizárólag csak azokra a spekulativ városi és elsősorban fővárosi telkekre, házhelyekre vonatkoznék. En ugy vettem észre, — és hivatkozom e tekintetben a törvény 4. §-ának második bekezdésére, ahol egyszerűen városi és községi üres beltelkekről van szó — hogy itt váltság alá kívántatott vonni mindaz a terület, amely közelebb fekszik az illető házához, amely bent van a község vagy város területén, amely ennélfogva értékesebb objektum, mint az a külső terület, amelyen valaki gazdálkodik. Egyébként valami túlságosan lényeges különbséget az adómegterheli etés tekintetében ez sem fog előidézni, és abban sem vagyok bizonyos az egyes esetek ismerete nélkül, hogy vájjon nem lesznek-e kivételesen olyan esetek is, amikor a buzaváltságban való megállapítás talán még többet fog kitenni, mert épen az olyan területeknél, amelyeknek nincs forgalmi értékük azért, mert azok kevésbé használhatók, ott vagy egyáltalában nem jön i november hó 23-án, csütörtökön. ebből a szempontból különösen számításba az az érték, amelyet ennek fejében fel kell venni, vagy minden esetre kisebb összegű lesz. Megjegyzem ugyanis, hogy a törvény értelmében az 1921. évi március elsejei árakat kell a beltelkek értékelésénél alapul venni, már pedig köztudomású, hogy épen abban az időben koronánk értékének magas állása következtében az árak igen alacsonyak voltak. Általában véve, legalábbis a városokat illetőleg, mindenütt helyzet, hogy a telkek értéke jóval alacsonyabb, mint ami megfelelne a békebeli állapotnak, mert hiszen, ha a paritás alapján próbálnánk az értékeket átszámítani, igen lényeges különbségeket látnánk. Ez a felfogásom a törvény végrehajtásáról, és azt hiszem, hogy igy minősitendők és igy választandók szét ezek a földterületek annál is inkább, mert hiszen a törvény azokat a mezőgazdasági ingatlanokat, amelyek buzaváltság alá esnek, egy hold területig általában véve mentesiti az adó alól. Az intenciót tehát abban kellett látnom, hogy ezek' a belső területek, amelyek különben teljesen mentesittetnének, vagyonváltság alá vonandók, amit gondolom, azáltal kivánt a törvény elérni, hogyha ezeket itten vonja váltság alá, mert hiszen minden esetre értékesebb objektivumokról van szó, mint abban a kategóriában, ahol — ha jól emlékszem — az egy katasztrális hold kiterjedésű ingatlanok említtetnek, mint olyanok, amelyek egyáltalában nem esnek vagyonváltság alá. Egyébként, amennyiben itt valami tévedés forogna fenn, utalhatok arra, hogy birói eljárásnak és megállapításnak van helye, mindenesetre igyekezni fogok a legrövidebb időn belül arra, hogy ez a dolog a közigazgatási biróság döntése alá kerüljön, s a közigazgatási biróság konkrét esetben állást foglalhasson arra nézve, hogyan értelmezendő helyesen a törvény vonatkozó intézkedése. Magam részéről abból a felfogásból indultam ki, igy láttam a törvény intencióját a jelzett mentesítési körülményre való tekintettel is, és ezért vettem be ezt a rendelkezést az utasításba, megjegyezvén, hogy semmiféle különlegesebb többletet vagy bevételi hasznot ezen az utón nem akartam biztosítani az állam számára. Ami pedig a befizetések kérdését illeti, kétségtelen, hogy egy terület kétféle váltság alá nem eshetik, hanem vagy , föld váltság alá esik, vagy a másik váltság alá. Álláspontom az, hogy a törvény intenciójának is ez felel meg, de lehet más álláspont is. Ismétlem azonban, hogy ezt a közigazgatási biróság döntése alá fogom bocsátani és természetes, hogy ahhoz képest lesz azután véglegesen végrehajtva a kérdés. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobb/elől) Elnök ; Gaal Gaston képviselő ur kivan szólani