Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

176 À nemzetgyűlés 59. ülése 1922. évi november hó 23-án, csütörtökön. a külső közigazgatásban a közigazgatási tisztvise­lők létszámának megfelelő csökkentését, (Helyes­lés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ma, egy vagy másfél év után még mindig a nagy vármegyék közigazgatási tisztviselői kara operál a csonka, szegény vár­megyékben. Ez nemcsak fmanciáliter jelent túlsá­gos és felesleges megterheltetést, hanem egyébként is. E tekintetben a belügymin ister urnák rendelke­zésére áll az u. n. kiselejtezés és kiválasztás lehető­sége, ő élhet ezzel. Végül, minthogy itt szó esett a méltóságos alispán urakról, kijelentem, hogy nekem méltósá­gos vármegye nem kell. (Helyeslés.) Inkább nem kell a régi vármegye sem ugy, mint most van. Nagy Ernő : Tekintetes, nemzetes ! így van ! (Zaj.) Östör József : Inkább jöjjön vissza Mikszáth tekintetes vármegyéje, inkább jöjjenek vissza Jókai régi jó táblabirái, (Ugy van! Ugy van!) akikben sziv, becsületesség és lélek volt, . . . Nagy Ernő : Népszeretet ! Östör József : . . . hiszen a közigazgatási tudomány az élet tudománya, és nem a paragra­fusoknak kell azok fejében lenni, akik ott működ­nek, hanem az élet tudományának. (Ugy van! Ugy van !) Inkább jöjjön az vissza ! En nem szeretném a közigazgatási reformot ugy, hogy az ne épüljön fel a régi tekintetes vármegyéken. (Helyeslés balfelöl,) Ebben az értelemben óhajtom majd a törvény­javaslat részletes tárgyalásánál egyes módosítá­saimat előadni. Amint pedig már méltóztattak hallani, egyébként a törvényjavaslatot általános­ságban elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan 'üdvözlik.) Elnök : A pénzügyi bizottság előadója, Temes­váry Imre képviselő ur kivan jelentést tenni. Temesváry Imre.előadó: T. Nemzetgyűlés! A biztosi tó magánvállalatok állami felügyeletéről és egyéb közhiteli kérdések rendezéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozólag a pénzügyi bizott­ság jelentését van szerencsém tisztelettel becer jeszteni a nemzetgyűlésnek, azzal a kéréssel, hogy azt kinyomatni, szétosztatni és tárgyalására nézve a sürgősséget kimondani méltóztassék. Elnök : A jelentés ki fog nyomatni, a kép­viselő urak között szét fog osztatni és ha a nem­zetgyűlés hozzájárul a sürgősség kimondásához, ugy a javaslat a szokásos három nap mellőzésével napirendre fog tűzetni. Méltóztatnak a törvény­javaslat tárgyalására nézve a sürgősséget kimon­dani ? (Igen !) A nemzetgyűlés a sürgősséget ki­mondta. Minthogy a napirend tárgyalására megállapi­tott idő letelt, javaslatot kivánok tenni a t. Nem­zetgyűlésnek a legközelebbi ülés idejére és tár­gyára nézve. Ebből folyólag javaslom, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülését november hó 24-én, pénteken, délelőtt tiz órakor tartsa s annak napirendjére a vármegyei alkalmazottak létszám­viszonyainak szabályozásáról, — a községi és kör­jegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról, — a városok fejlesztéséről szóló 1912 : LVHI. tcikk egyes rendelkezéseinek módo­sításáról, — a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról — és a tisztességtelen ver­senyről szóló törvényjavaslatokat méltóztassék ki­tűzni. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Kimondom a határozatot, hogy a nemzetgyűlés az általam előterjesztett napi­rendi javaslatot elfogadta. Most pedig az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : A felfüggesztett ülést újból meg­nyitom. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Vázsonyi Vilmos képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót. Én a képviselő urnák a házszabá­lyok 215. §-a alapján a szót megadtam. A kép­viselő urat illeti a szó. Vázsonyi Vilmos: T. Nemzetgyűlés! A teg­napi ülés folyamán a túlsó oldalról az egyik kép­viselőtársam, amikor az igazgatósági tagságokról volt szó, közbeszólott és azt mondotta : ismerjük a fővárosnál való m )ködését. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja él.) Erre felá llva, feleltem neki : Én a fővárosná 1 soha semmiféle igazgatósági tagságot nem vállal­tam, nem ültem bent az igazgatóságban — ismé­telhetem most is — ott, ahol a főváros a maga üzemeiben a maga érdekeit képviselte és ahol befolyásomnál fogva, ha kedvem tartotta volna, lehettem volna igazgatósági tag ; nem ültem bent soha a fővárossal szerződéses viszonyban álló részvénytársaságok vagy társaságok igazgatósági tagságában sem. Különben is az egész közéleti szereplésem alatt álltam már nagyon sok gyilkos támadás tüzében, de az még soha sem jutott senki­nek eszébe, hogy engem azzal merjen megvádolni, hogy én a közéleti működésemet gazdasági célokra használtam fel. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Erre Barla-Szabó József képviselő ur közbeszólott : De a rokonait helyezte el. Hát elő­ször is, a rokonaimat sem helyeztem el igazgató­sági tagságba. De arról sem tudok, hogy én bármi­féle rokonomat a város valamely más poziciójában előnyben részesítettem volna. Barla-Szabó József képviselő ur erre — nem hányom szemére, hogy távollétemben, mert nem tartozik megvárni, amig itt vagyok — eseteket hozott fel, hogy én a fővá­rosnál rokonaimat helyeztem el. Elsősorban felEmiltette, hogy az egyik kór­háznál, a Szent János kórháznál elhelyeztem Szécsi ­Stern Jenő nevű rokonomat| Hát hogy ezt a Szécsi urat Sternnek hivták-e vagy sem, azt a képviselő urtudja, én nem tudom. De hogy ez a Szécsi doktor ur nekem rokonom, ezt is ön tudja, ezt én nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom