Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. évi november hó 23-án, csütörtökön. 171 lálni, yagy pedig olyanok ott a viszonyok és körülmények, hogy nem lehet kapni olyan becsületes, fiatal orvost, aki elmenne arra a vidékre, hogy pályáját ott megkezdje. Griger Miklós : Nem akarnak vidékre menni ! Ok is hibásak ! Kiss Menyhért: Griger t. képviselőtársam közbeszólására azt jegyzem meg, hogyha nem a VIII. és IX. fizetési osztályban kezdi az az orvos a pályáját, hanem érezni fogja azt, hogy megkülönböztetett dotációval, honoráriummal fizeti öt meg a t. vármegye, akkor annak a fiatalembernek kedve lesz ahhoz, hogy elmenjen akár Kajászószentpálra, vagy bármely jelentéktelen községbe, mert az ember odamegy, ahol a kenyerét és exisztenciáját biztosítani tudja. Olyan helyre azonban nem fog elmenni, ahol ázsiai állapotokat talál és ahol egy szolgabíró akármikor brüszk módon parancsokat adhat neki ós az orra alá dörgölheti, hogy nemcsak fizetésben, hanem rangban is felette áll az orvosnak. Ezt az állapotot meg kell szüntetni. Az orvos állása époly fontos, mint a minister vagy a ministerelnök ur állása, mert ha az országban nincs gyermekszületés és nagy a halandóság, akkor ez az ország el fog pusztulni, és nem fog feltámadni. Már pedig ezt az országot nem akarjuk meghalatni, elpusztulni engedni, hanem ellenkezőleg azt akarjuk, hogy a romjaiból felépítsük. Másképen pedig, mint demokratikus és keresztény szociális alapon felépíteni nem lehet. Még egy dolog van, amire a belügyminister ur figyelmét felhívni kívánom anélkül, hogy személyeskedném, mert ezt nem tartom méltónak a nemzetgyűléshez, az ország legelső házához. (Helyeslés.) Nekünk minden személyi vonatkozást el kell távolitanunk tárgyalásainkból és vitáinkból. Már nagyon sok sérelmet voltam bátor az igen t. belügyminister ur figyelmébe ajánlani. A legutóbbi alkalommal egy nagyon csúnya verekedés részleteit nyújtottam be neki, amely a kerületemben történt. Erre négy és fél oldalas gépírásos levélben válaszolt. Egy héttel ezelőtt a házhelykiosztások kapcsán bemutattam ezt az érdekelteknek és nagyon szerettem volna, ha akkor az igen t. belügyminister ur is ott lett volna, akkor legalább annak a becsületes, jámbor és képmutatásra soha nem kapható magyar embernek szájából hallotta volna, milyen véleményt mondtak arra a jelentésre, amelyet a belügyminister urnák közegei felterjesztettek En nem mondom ezt most el, mert erre nem kívánok sem személyeskedni, sem a dolog tragikus meritumát nem kívánom érinteni, hanem majd négyszemközt mondom meg a minister urnák, de itt, az ország szine előtt ismételten felkérem arra, hogy most már, amikor túl vagyunk a választásokon és állítólag öt esztendős nemzetgyűlésen, illetőleg később országgyűlése lesz az országnak . . . Esztergályos János : Ha Mussolini nem jön ide! Kiss Menyhért:... ne helyezkedjék arra az álláspontra, hogy állandóan a közigazgatásnak a választások alatt tanúsított magatartását kell honorálni, hanem fogadja el az ellenzéki oldalról is azokat a konkrét tényeket, amelyeket valamely község lakosságának 95°/o-a ir alá igazaknak és méltóztassék a sérelmeket igazán, minden pártpolitikai szempont nélkül mérlegelni és orvosolni. Egy ministerhez, ha a párt bizalmából áll is a helyén, minden ellenzéki képviselő bizalommal kell hogy viseltessék, amikor konkrét panaszról, bajról van szó. Mert kihez forduljunk, ha nem a kormányzat exponenséhez? Ha valakinek civakodó gyermekei vannak a saját házában, az apának kötelessége mindig igazságot szolgáltatni, ha a gyermekek egymással szembenállnak. Ez a tekintély elve. Ha a tekintély mindig az abszolút igazság elvén áll, akkor azt mindig meg lehet oltalmazni és védelmezni. Arra kérem tehát a belügyminister urat, hogy sohase hallgasson pártszempontokra, hanem hivatali tekintélyével mindig az igazságot igyekezzék szolgálni és az igazság szellemében igyekezzék a bajokat orvosolni. Az orvosok sérelme után még egy dolog van, amihez kérem az igen t. belügyminister ur jószándékát. A községi segédjegyzőkről is nagyon mostohán gondoskodik ez a törvényjavaslat. Mindenki, aki községben élt és annak adminisztrációját közelebbről ismeri, jól tudja, hogy a közigazgatási jegyző tulajdonképen sohasem dolgozik annyit, mint a községi segéd jegyző. A munkának, a közigazgatási ügyeknek 80%-át mindig a segédjegyzők intézik el. A község politikai jegyzője csak a vezetést irányítja abban az irodában, azonkívül az egyes magánügyeket; ezek közül a legjobbakat magának igyekszik megtartani, és ahol keresni lehet az ilyen magánmunkálatoknál, azokat ő, minthogy ő a hivatalfőnök, magának tartja meg. A községi segédjegyzőnek úgyszólván nem marad más, mint az a járandóság, amit a községtől kap. Tehát a községi segédjegyzők érdekében kérem az igen t. belügyminister urat arra, hogy ezeknek fizetési fokozatát változtassa meg, még pedig az ő javukra, mert ezek az emberek csendesen dolgoznak hivatalukban, a munka 80°/o-a az ő vállaikra nehezedik, ezt ők végzik el, igazságos és méltányos tehát, hogy a község őket meg is fizesse. Van itt még egy dolog, mely a régi rendi Magyarországot juttatja eszembe, és ez az, hogy közigazgatási gyakornokok vannak itt a törvényjavaslatba beállítva évi 1500—1600 korona tiszteletdíjjal. Nacionalista demokratikus felfogásommal nem tudom összeegyeztetni azt, hogy itt fiatalemberektől, akik egyetemet elvégeztek és : 23—25. évében vannak, szolgálatot, hivatalnokoskodást kívánnak évi 1000—1500 koronás honoráriummal. Tessék ezeket az embereket meg22*