Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

'.H november hó 23-án, csütörtökön. Í62 A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. ék nehéz viszonyai között a legmesszebbmenő takarékosságra van szükség. De mégis lehetetlenség, hogy fel ne említsek olyan dolgokat, amelyeknek teljesítése egészen méltányos és amelyek oly tisztviselői kart érintenek, akik teljes életükben becsületesen betöltötték hivatásukat, akik fontos hivatást töltenek be, mondhatnám nélkülözhetetlen állásban. Ertem ez alatt a köztisztviselői orvosi kart. Nem foglalkozom a nem orvos tisztviselőkkel, — ezek helyzetével foglalkoztak már nálam hivatottabbak — de méltóztassanak megengedni, hogy én mint orvos, aki ezekbe a dolgokba belelátok, aki ezeket ismerem, ehhez a kérdéshez hozzászólhassak. Nagyon jól tudjuk, hogy amikor az Emiltett rendelet megjelent, az nem elégített ki mindenkit, Voltak ugyan olyanok, akiket az uj rangsorba helyezés kielégített, de a többséget nem elégítette ki*és igy ez a törvényjavaslat, illetve az annak idején megjelent rendelet nem érte el azt a célt, amit tulajdonképen szolgálni akart, hogy a vármegyei tisztviselők, a városiak és községiek abban megnyugodjanak és hogy sorsuk jobbra forduljon. Az indemnitás hónapokig tartó vitája alatt mindenről volt itt szó, minden társadalmi osztályról és foglalkozásról, csak egyről nem hallottam említést tenni, az orvosi karról. Azaz nem egészen igy van a dolog, mert Györki t. képviselőtársam két interpellációja kapcsán, igenis, megemlékezett rólunk és azzal vádolt meg bennünket, hogy mi sztrájkolunk. Hát én felhasználom a kedvező alkalmat most arra, hogy megtegyem azt a megjegyzésemet . . . Reisinger Ferenc : Az orvosok mellett beszélt! Éhn Kálmán : . . . hogy Györki t. képviselőtársamnak ez az állítása nem felel meg a valóságnak, nem fedi a valóságot, mert az orvosi kar soha nem sztrájkolt, ilyen szándéka soha nem is volt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Dehogynem! Sztrájkolt és jól tette!) De talán onnan indult ki ez a gondolat, hogy az orvosi kar a Munkásbiztositó Pénztár járszalagján haladni nem akar, attól nem akarja magát vezettetni, mert erre semmi szüksége nincs. Reisinger Ferenc : Hát ne árulja el az orvosok érdekét ! Gjörki az orvosok mellett beszélt ! (Elnök csenget.) Éhn Kálmán: Sztrájkról beszélt! A törvényjavaslatok, különösen a vármegyei tisztviselőkre vonatkozó törvényjavaslat, az indokolás szerint azt célozzák, hogy bizonyos igazságtalanságok reparáltassanak. Mert nagyon jól tudjuk, hogy az azonos fontos szolgálat ellenére nem volt meg az azonos elbánás az állami tisztviselőkkel szemben, s igy adódott elő ez a lehetetlen helyzet, hogy például az 1904: X. te. rendelkezése értelmében a VI. osztályba sorozott alispán ellenőrzője, felügyelője volt egy magasabb rangosztályban, egy Y. rangosztályban lévő pénzügyigazgatónak, esetleg kir. tanfelügyelőnek. Tehát az indokolás kimondta, hogy nem lehetséges, hogy az alacsonyabb osztályban lévő legyen a főnöke, ellenőrzője a magasabb osztálybelinek, ezért az alispán behelyezendő az V. fizetési osztályba. Ez nagyon helyes és igazságos, de akkor a központban működő vezető tisztviselőknek pedig a YI. osztályban van helyük ; és ezt is mondja a törvényjavaslat indokolása. Tehát ugyebár, akkor az a tiszti főügyész, az árvaszéki elnök, a főjegyző kerül be a YI. fizetési osztályba s ide kellene, hogy kerüljön a vármegyei tiszti főorvos is, mint vezető. (Ugy van! a szélsöbalol1 dalon.) S mit látunk? Azt, hogy egyharmadrészük benn van a YI-ban, kétharmadrészük pedig benn van a YII-ben. Hegymegi-Kiss Pál : A városoknál még roszszabb a helyzet. Éhn Kálmán: Ez sem nem indokolt, sem nem méltányos, sem nem igazságos, mert az a vármegyei tiszti főorvos épen olyan vezető állást tölt be, sőt talán még jobban, mint a tiszti főügyész, vagy talán a főjegyző és az árvaszéki elnök. Igaz, hogy a főjegyző alkalom adtán helyettese az alispánnak, viszont azonban az árvaszéki elnök, vagy tiszti főügyész sem helyettesei az alispánnak ; az pedig kétségtelen dolog, hogy a vármegyei tiszti főorvos vezető állást tölt be. Igaz, hogy a törvény értelmében ugy szerepel, mint az alispánnak szakközege, ez megvan papiroson, de tényleg nem igy áll a dolog, mert bizony az a vármegyei tiszti főorvos vezető szerepet játszik, intézkedik, előadó a közgyűléseken és a közigazgatási bizottsági üléseken, és általában azt lehetne mondani, hogy inkább ő ad tanácsokat az alispánnak. Én tehát nem tartom jogosultnak, hogy a vármegyei tisztviselők közt ilyen differencia legyen a beosztást illetőleg, mert hiszen a munkakörük egy, és megtörténhetik ilyen beosztás mellett az, hogy például a nagy Pest vármegyének tiszti főorvosa bekerül a YII-be, a csonka Sopron vármegyéé pedig bekerül a Yl-ba. Amint hogy például megvan az, hogy a nagy Somogy vármegyének tiszti főorvosa a VII. osztályban van. Hát ez nem igazságos, nem helyes és nem méltányos eljárás. Feltétlenül figyelembe veendő az is. hogy az a vármegyei tiszti főorvos, aki a központban végzi a maga terhes hivatali teendőit, ezenkívül köteles az egész vármegye területén a járványos betegségeket ellenőrizni, azokat nyomozni, a szükséges intézkedéseket megtenni és a vármegye területén lévő összes gyógyszertárakat minden évben megvizsgálni. Mi következik ebből? Az, hogy a vármegyei tiszti főorvos az évnek igen nagy részét nem tölti a székhelyén és igen sokszor nincs ott. Az az úgynevezett magángyakorlat, amelyet nálunk, orvosoknál, hogyha hivatalt is töltünk be, mindig számításba vesznek és amely miatt sokban pretereálnak, mert azt mondják, hogy más oldalról kereshet, mondom, ez a magángyakorlat alig jöhet számba. Hiszen