Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-59
A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. évi november hó 23-án, csütörtökön. 163 a tiszti főorvosnak kiutazásai annyi időt igénybevesznek, hogy ő magángyakorlattal nem is foglalkozhatik, és ha kisebb vármegyében, ahol kevesebb a dolog, a vármegyei tiszti főorvosnak kevesebb a kiutazása, és ha ilyen magángyakorlatot űzhet is, ez olyan csekély, olyan kisjelentőségü, amire biztosan nem lehet számítani, és ez őt egyéb veszteségekért nem pótolhatja. De a dolog lényege az, — és ez a főérvem ezeknek a főorvosoknak a VI. osztályba helyezése mellett — bogy a tiszti főorvosnak teljesen függetlennek kell lennie a magánpraxistól és annak a tiszti főorvosnak meg kell adni azokat a lehetőségeket, amelyekkel ő a magánpraxisát teljesen kikapcsolhatja. De viszont annak a vármegyei tiszti főorvosnak olyan állást is kell adni, amely vonzó legy r en s amelyre az orvosi karnak legjobbjai és legkiválóbbjai is pályázzanak. Ezek azok a szempontok, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a vármegyei tiszti orvosokat ilyen kategóriába, a VIII. osztályba helyezni nem lehet. Most már ami áll a vármegyei tisztviselői karra, ugyanez áll szerintem a járásorvosokra. A járási orvosok is papiroson a főszolgabíró szakközegei, de lényegében mégis csak önállóan is intézkednek s önállóan végzik a maguk dolgát; ugyanazt csinálják kisebb méretben, mint a vármegyei főorvos az egész vármegyében. Azt pedig nem lehet megérteni, hogy a javaslat a járási orvosokat három osztályba sorozza: a VIII., IX. és X. osztályba, amikor pedig minden járás csaknem egyforma nagyságú. Mert hát miért kell a járásorvosoknak három kategóriában lenniök? Hacsak azért nem, hogy megnyittassák a két magasabb rangosztály a X rangosztályban lévő járásorvos számára, hogy ha valaki a kollégái közül meghal vagy nyugdíjba megy, akkor ő a helyére pályázhasson. Ugy a vármegyei főorvosra, mint a járásorvosra nézve, akiknek a legmagasabb akadémiai képzettségük van, nemcsak arról kell gondoskodni, hogy ez az akadémiai képzettség őket a megillető helyre juttassa, hanem arról is, hogy a megélhetésük biztosítva legyen. Szerintem különösen az a leglényegesebb, hogy ugy a vármegyei tiszti főorvos, mint a járásorvos a közönségtől függetlenittessék. Én nagyon jól tudom, hogy milyen kolliziók jönnek e réven elő, magamnak is volt bennük részem. Ha én a hivatalos kötelességeimet pontosan teljesítem, akkor ellentétbe jövök azzal, akinek különben bizalmi orvosa vagyok ; ismerjük a vidéki, a kisvárosi közönséget, az bizony hamar megapprehendál* megneheztel, s mi lesz ennek következménye? Az, hogy orvos és kliensek közt felbomlik, vagy a legjobb esetben is megzavartatik a viszony; tehát nemcsak a közegészségnek érdeke, hanem általában közérdek, hogy az az orvos teljesen függetlenitve a községtől, végezze a köz és a közegészségügy érdekében kötelességét. T. Nemzetgyűlés ! Itt is hallottam tegnap beszélni arról, hogy nálunk bizonyos rangkórság van. Valóban be kell ismernünk, hogy van ilyen kórság, de az orvosok nem azért szenvednek ebben, hogy címekhez jussanak, nem azért gondolkoznak igy, mintha címek elnyerése volna a céljuk, henem mert igenis, szükség van bizonyos tekintélyre, mert mikor kint rendelkeznek a falun, akkor nincs tekintélyük, ha ugyanolyan rangosztályban vannak, mint az irodatisztek. Strausz István : A falu népe semmit sem ad a címre. Éhn Kálmán : Nem a címre, hanem a rangra. Sírausz István : A rangra még kevesebbet. Éhn Kálmán : Dehogy nem. De ha ettől eltekintünk is. nem lehet kivánni, hogy a vármegyei tiszti főorvos egy rangban legyen a 18 évet szolgáló szolgabiróval vagy aljegyzővel, a járásorvos pedig egy rangban legyen az irodatisztekkel. B csánatot kérek, ha végignézzük a rangsorosztást, a X. rangsorosztályban egyetlen egy más okleveles ember SÍDCS, csak az orvos. Szerintem a méltányosság és a közegészségügy érdeke is azt kívánja, hogy a vármegyei tiszti főorvosok mind a VI. rangosztályba, a járásorvosok pedig mind a VII. rangosztályba legyenek sorozva. Ezzel tesszük őket függetlenné és ezzel adjuk meg a módot arra, hogy rigorózusan, szigorúan járhassanak el a közegészségügy és a köz érdekében. De szükség van erre, mélyen t. Ház, azért is, mert hiszen lehetetlennek tartom, hogy a mai leromlott közegészségügyi viszonyok közt a községi és körorvosok rendszeresítése, hogy ugy mondjam : a közegészségügy államosítása be ne következzék. Ezek az orvosok szerencsétlen közkatonái közegészségügyi szolgálatunknak. A ki tisztában van azzal, hogy mi munkát végez egy falusi doktor, aki 10—15.000 főnyi lélekkel magában van, aki éjjel-nappal szolgálatban áll, aki a kocsiról le- kocsira felszállva, utazik és sohasem mondhatja azt, most ki vagyok merülve, most nem mehetek, az belátja annak szükségét is, hogy az ilyen legmagasabb akadémiai képzettséggel biró orvosoknak exisztenciáját minél hamarabb biztosítani kell. , Esztergályos János: Állami érdek! Ehn Kálmán: Hiszen a községi körorvosok fizetése most is ugyanaz, ami 1908-ban volt. Huszesztendei szolgálat után felmehetnek 2400 koronáig, addig, ahol most egy jegyző kezdi pályafutását. S ha még tekintetbe vesszük azt, hogy a községi ós körorvosoknak nemcsak a község vagy a vármegye, hanem az állam is ad ki rendeleteket, amelyeket neki végre kell hajtania, akkor bátran mondhatjuk, hogy ezek az orvosok valóságos tisztviselők, és nemcsak községi vagy körorvosok, ugy hogy teljes joggal megérdemlik azt, hogy a mostani leromlott közegészségügyi viszonyok között egy kis jóakaratot és gondoskodást lássanak az állam részéről. 21*
