Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

A nemzet gyűlés 58. ülése 1922. évi november hó 22-én, szerdán. 15 1 hogy ezt a kérdést is az emberi méltányosságnak és jognak megfelelően rendezzük. Köztudomású, hogy a mezőgazdasági munkásság legnagyobb része a gazdasági évad elején rendszerint szerződésileg a törvényes formák mellett lekötötte munkáját az illető gazdasági évre. A szerződésben részint természetbeni járandóságokat állapítottak meg, részint pénzbeli járandóságokat. A természetbeni járandóságok rendszerint az arató- és cséplőmunkára vonatkoztak, a pénzbeliek pedig* pl. a répaszedés munkájára. Amikor a mezőgazdasági munkásság a pénzbeli járandóság álláspontjára helyezkedett, az volt a megGyőződése, hogy pénzünk értéke nem fog változni és a gazdasági viszonyok is állandóak maradnak. A helyzet azonban változott. Pénzünk nagyban elértéktelenedett, a gazdasági helyzet változása következtében az áruk értéke három-négyszeresre emelkedett. Ennek természetes következménye lehetne az, hogy az a pénzösszeg, amely szerződésileg volt kikötve, a gazdasági viszonyoknak megfelelően alakuljon, vagyis három-négyszeresre emeltessék fel. Sok munkaadó arra az álláspontra helyezkedett, hogy tényleg méltányos a mezőgazdasági munkásságnak az a követelése, hogy a szerződésnek ezen pontja a változott gazdasági viszonyoknak megfelelően megváltoztatandó. Sok munkaadó viszont nem tudta ezt belátni és ahelyett, hogy a méltányosság szempontjait tekintve a pénzbeli járandóságot felemelte volna, az illetékes közigazgatási hatósághoz fordult. A közigazgatási hatóság az 1898 : II. te. alapján 15—30 napig tartó elzárással büntette szerződésszegés címén ezeket a mezőgazdasági munkásokat. (Felkiáltások : Hallatlan !) Hegedüs György: Az a legnagyobb baj, hogy a közigazgatáshoz tartozik ezen ügyek elintézése. Esztergályos János: Most majd internálják őket ! Csík József: Sopron megye négy községében történt ez meg, Pereszteg, Sopronkövesd, Fertőszentmiklós és Nagylozs községekben. A közigazgatásnak ez az eljárása felfogásom szerint elsősorban is a méltányossággal ellenkezik, azon oknál fogva, mert ha a gazdasági viszonyok megváltoztak, ha a pénz értéke harm ad-negyedrészére csökkent, akkor a pénzbeli járandóságot is, amely a szerződésben foglaltatik, a megváltozott drágulási folyamatnak megfelelően szintén emelni kellene. (Helyeslés.) De nemcsak a méltányossággal ellenkezik a közigazgatási hatóság eljárása, hanem az 1898 : II. te. intenciójával is. E törvény 10. §-a ugyanis azt mondja (olvassa) : »Ha az aratási, hordási, cséplési, nyomtatási munkabért a szerződő felek a remélt termés bizonyos hányadrészében állapitják meg, akkor a szerződésben a munkabér vagylagosan a munkaadó azon évi termése átlagos minőségének megfelelően a termény bizonyos súly szerinti mennyiségében vagy pedig készpénzben is megállapítandó.« Vagyis a törvény eme szakasza biztosítja a munkásnak munkajogát, biztosítja a normális munkabért még a bekövetkezendő elemi csapások esetére is. Azt mondja, hogyha a munkabér a remélt termés bizonyos hányadrészében állapiftatik is meg, akkor is vagylagosan, vagyis általánosságban előre megállapítandó a munkabér, melynél többet lehet adni, de kevesebbet nem

? és ha természeti csapások érik a munkaadót, az mindig a munkaadó kárára történik, nem pedig a munkás kárára. Ha tehát a törvény szakasza tekintet nélkül más rendkívüli viszonyokra, ennyire védi a munkás jogát és munkabérét, egészen természetes, hogy a mai rendkívüli viszonyokban is védi azt és akkor, amikor a munkás egyáltalán nem oka annak, hogy a mostam viszonyok bekövetkeztek, a törvénynek nem ilyen negatív formában kellene megnyilatkoznia, hanem a műnkást-pártoló formában és semmiesetre sem büntetések alakjában. (Általános helyeslés.) Azonban nemcsak a törvény intenciójával, hanem magával a törvény szövegével is ellenkezik a közigazgatási hatóságnak ez az eljárása. A törvény 39. §-a ugyanis azt mondja (olvassa): »Ha a munkások a szerződési megállapodás dacára alapos ok nélkül munkaeszközeik vagy segédmunkásaik nélkül jelennek meg, vagy ha a munkát a munkaadó nyilvánvaló megkárosítása céljából, illetőleg azért, hogy a szerződéstől való felmentésüket vagy a bérfizetések megjavítását ily módon csikarják ki — szándékosan rosszul teljesitik, szerződésszegőknek tekintendők, s ellenük a 38. § szerinti elj alkalmazandó.« En azt hiszem, hogy. azok a mezőgazdasági munkások, akik a gazdasági év elején megkötött szerződésben megállapított pénzbeli járandóságért nem voltak hajlandók munkába menni, nem alapos ok nélkül nem mentek munkába és legkevésbé a munkaadók nyilvánvaló megkárosítása céljából. A munkaadó megkárosításáról ebben az esetben szó sem lehetett, mert valamennyien tudjuk, hogy a munkaadó jövedelme a megváltozott gazdasági viszonyok között emelkedett és egészen természetes, hogy a méltányosság és a jog azt követeli, hogy a munkás munkabére is ilyen arányban emelkedjék. Viczián István : A tisztesség is azt követeli. Csik József : Kárhoztatom a közigazgatási hatóság eljárását és a törvény intenciójával és rendelkezésével ellenkezőnek tartom és nyilvánítom azt. (Helyeslés.) Tudom, hogy a földmivelési ministeriumban most vannak előkészítés alatt azok a törvényjavaslatok, amelyek a mai megváltozott rendki vüli viszonyokra vonatkoznak és amelyek a múltban előre nem látott lehetőségekről fognak intézkedni. Azonban sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy a nemzetgyűlés megnyitása alkalmával ezeket a törvényjavaslatokat még nem terjesztették be. Én ebből csak azt következtethetem, hogy az idén ezek a javaslatok mái aligha fognak törvényerőre emelkedni és aligha lesz alkalma a közigazgatási hatóságoknak e törvények alapján Ítélkezni. Épen ezért szükségesnek tartottani