Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

3 42 À nepizetgyülés 58. ütése 1922. évi november hó 22-én, szerdán. székből hirdetett, sem a nemzetgyűlés, sem az ország nem fogja megköszönni és nem fogja magáévá tenni, midőn egyszerűen kijelenti, hogy ahhoz, hogy eredményt tudjunk elérni, külföldi érdekeltségre volt szükség. Mert ez a külföldi érdekeltség az, hogy báró Perényi Zsigmond, Mayer János és társai alapították meg ezt a részvénytársaságot. (Uqy van! a baloldalon.) Nemcsak én foglalkozom ezzel a kérdéssel, a drágasági bizottság is foglalkozott már vele és egyhangúlag állást foglalt e szerződés ellen. Állást kell nekünk is foglalnunk, hiszen a nemzet reputációja megköveteli ezt; elvégre nemcsak egyszerűen kilóval vagy bankjeggyel mérhető érdekeink vannak itt sértve, midőn a pénzügyminister ur azt mondja, hogy itt idegen érdekeltség és idegen vezetőség kell, hanem kimutattam, hogy egy kiváló szakember, európai szaktekintély volt ennek az intézménynek az élén, aki egész életét ennek a kérdésnek tanulmányozására fordította és neki a t. kormány jóvoltából távoznia kellett, azért, hogy egy harmadrangú, nem is szakember mérnöknek, idegen mérnöknek engedje át a helyét. íme ez a kormány ipari politikája, nemzeti politikája, faji politikája, azé a kormányé, mely nyíltan beismeri, hogy nekünk tőzegtermelésre idegen érdekeltséget kell idehoznunk. Nem lehet más a válasz erre, mint az, hogy tessék azt a szerződést letenni a ház asztalára és pártatlan jury ítélete alá bocsátani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Arról beszél a minister ur, hogy igen nagy szakértelem keli ehhez. (Zaj és derültség a jobboldalon.) Tessék csak nevetni, önök idebent nevetnek, mi pedig odakünn fogunk nevetni, amikor az ország önök fölött pálcát tör. (Derültség a jobboldalon. Mayer János közbeszól.) Elég súlyos és nehéz feladat az, t. minister ur, szóvátenni ezeket a kérdéseket. Mayer János : Nem vagyok minister ! Rupert Rezső : Elhiszem, hogy sokkal könynyebb és sokkal jövedelmezőbb egy ilyen részvénytársaság igazgatóságába beülni. Mayer János: Én nem kerestem. (Felkiáltások a baloldalon : De beült ! Bent van !) Rupert Rezső: De ha ön már beült abba az igazgatóságba, legalább méltóztassék megengedni, hogy mi, akik itt önzetlenül küzdünk a nemzet anyagi és erkölcsi javaiért, ezeknek a védelmére keljünk. (Zaj a jobboldalon.) Mayer János : Bizza ezt csak ránk ! Horváth Zoltán: Szép tantièmet kap! Rupert Rezső : Azt mondja a t. pénzügymi nister ur, hogy hiszen biztositottunk az állam részére bizonyos előnyöket, mert ha öt év alatt likvidál ez a vállalat vagy pedig öt év alatt elad valamit a felszerelésből, akkor a nyereségtöbblet az állam kasszájába fog vándorolni. Csakhogy az a vállalat nem olyan ostoba, hogy azokat az 1919. és 1920. évi beszerzési áron eladja és ezt a differenciát az államnak leolvassa. Nem is igy van ez, szemfényvesztés a szerződésnek ez a kikötése, mert ő a differenciát az után az időpont, után számitja, amelyben azokat az értékeket átvette; azt nézi, hogy akkor mennyit értek és az eladás időpontjában mennyit értek. Ez pedig lényeges különbség, mert hiszen az értékemelkedés, az állam nagy nyeresége az alatt az idő alatt jött létre, amely 1919 végétől, 1920 elejétől a szerződés megkötése napjáig, 1922 októberéig letelt. Ez olyan óriási nagy, hatalmas értékemelkedés volt, amelynél nagyobbat már elképzelni sem lehet, amelyen túl már fokozódás alig van, hiszen ma már a 22 centime-os korona mellett felfokozódott minden érték a lehető legmagasabbra. A t. állam a t. ministerei jóvoltából majd kap egy kis differenciális, konjunkturális értékemelkedést, amely 1922 november 1-étől az eladási napig eléretik, de nem kapja meg azt az óriási nagy konjunkturális differenciát, amelyet ezek a tárgyak, ezek a gépek, berendezések 1920-tól 1922 októberó-ig elértek. Itt van a falsum. (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Azt is állítja a pénzügyminister ur . . . (Zaj.) Tessék kérem hazamenni, ha önöket nem érdekli ! Itt a nemzet pénzéről van szó ! (Helyeslés a baloldalon. Égy hang jobbfelol: Es a nemzet idejéről!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Rupert Rezső : Menjenek el a klubjukba, ott parancsolhatnak, itt azonban nem. (TJgy van! TJgy van! balfelől. Zaj a jobboldalon. Félkiáltások : Kikérjük magunknak ! Itt mindenkinek annyi joga van, mint önöknek. (Eqy hang jobbfelol: Beszéljen tisztességesen! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Rupert Rezső : A nemzet anyagi javainak féltése mellett csak fájdalommal vehetem a pénzügyminister úrtól a lényeget teljesen beismerő válasza után azt . . . Reisinger Ferenc (közbeszól. Zaj). Elnök : Reisinger képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben lenni. Reisinger Ferenc (ismét közbeszól. Nagy zaj). Elnök : Reisinger képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék csendben maradni. Már vagy tizszer figyelmeztettem a képviselő urat. (Zaj a jobboldalon.) Kérek ezen az oldalon is csendet. Rupert Rezső : ... hogy épen ebben a részvénytársaságban találta meg azt az idegen szakértelmet, amelyről a pénzügyminister ur itt beszélt. Mert mint bátor voltam kifejteni, szakértőről szó nincs, a szakértő egy Klein nevű osztrák mérnök ur, akinek annyi köze van a tőzeghez, hogy egy finnországi erőcentraleban gépészmérnök volt, tehát látott tőzeggel fűteni. Abban téved a minister ur, mintha én ezzel a társasággal meg volnék elégedve. Nem vagyok megelégegve, de nem volnék megelégedve azzal sem, — hogy a t. földmiveiésügyi minister ur