Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-58
A nefizelgi/iúés 58. illése 1922. meggyanusitására is válaszoljak, — ha az a másik bankérdekeltség kapta volna meg, mert nem tartom tisztességes dolognak, hogy az ilyen ügyet, az ilyen államérdeket nyilvános verseny mellőzésével intézzék el. (ügy van! half elöl.) Igenis, az ellen is felszólaltam volna, mert majd a nyilvános versenyen megtanították volna a pénzügyminister urat az ajánlók arra, hogy egy 1919. év végén vett gép ma nem annyit ér, mint 1919 végén ért. Mert hiszen csak arról van szó, t. uraim, ezeket letagadni, ezeknek más értelmet adni nem lehet. Még csak arra az egy kérdésre térek ki, hogy a pénzügyminister ur a delegált urakról is megemlékezett, hogy ez helyes és rendben van. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy ezt én szóvá nem tettem, sőt kiemeltem, hogy a foldmivelésügyi minister urnák szakértője, Grally Kálmán ministeri tanácsos ur egyenesen tiltakozott az ellen a merénylet ellen, amely merénylet később ténnyé vált. (Egy hang jobbfelöl : 0 nem tiltakozhatik !) 0 tehát bizonyosan nem nagyon szívesen ül ott Mayer János ur részvénytársaságában, hanem kötelességből. Ezt én elismerem. Barthos Andor: Több izlése van, semhogy a merénylet szót használta volna! Rupert Rezső : Nem tartom nagyon szerencsésnek, hogy a kormányok, a ministeriumok egyes részvénytársaságokba bedelegálják hivatalnokaikat, mert hiszen ezek a ministeriumok egyúttal felügyelőhatóságai sok mindenben azoknak a vállalatoknak, sok mindenben döntenek az ő ügyeikben és nem lehet elképzelni, hogyha egy ministerium tagja annak a részvénytársaságnak, habár valamely delegáltja utján is, azzal szemben az állam rideg, pártatlan érdekei és igényei érvényesülhetnek, hanem ez állandó protekcióra tarthat számot. Tehát tisztán mint a korrupcióra módot nyújtó alkalmat, mint a korrupció eszközét nem tartom helyesnek. (Zaj és felkiáltások jobb felöl: Sajnálják!) Vázsonyi Vilmos : Igen, sajnáljuk, mert helytelen rendszer! (Nagy zaj a jobboldalon.) • Rakovszky Iván belügyminister : À székesfővárosnál is ugy volt valamikor! (Zaj jobbfelöl. (Egy hang jobbfelöl: Ismerjük a históriáját! 0 is ott ült) ' Vázsonyi Vilmos : Ismerheti az enyémet! Én nem ültem igazgatóságban ! Beszéljen az én szereplésemről ! Álljon fel, mondja meg, hol ültem ! Barla-Szabó József : Beleültette a rokonait ! (Egy hang a szélsőbaloldalon : Hazudik !) Elnök : A képviselő urat rendreutasítom ! (Zaj.) Csendet kérek! Rupert Rezső: Ha valamikor valamiképen rátapint az ember az igazságra, akkor rendesen mellékvágányokra szokták terelni a figyelmet a fontosról, a lényegesről. Ma itt többször megtörtént, hogy lényeges dolgokról apró lényegtelenségekre igyekeztek elvezetni a figyelmet. Ez is olyan kísérletezés. Amikor itt arról van szó. évi november hó 22-én, szerdán. 143 hogy a ministeriumok egyes delegáltjai az egyes magánvállalkozásokban résztvesznek, rögtön idedobják, hogy irigyeljük a dotációjukat. Nem, kérem szépen. Méltóztassanak beállítani a költségvetésbe egy megfelelő tételt ennek pótlására, mi azt meg fogjuk szavazni. Mayer János : Én semmiféle dotációt soha sehonnan nem kaptam ! Ön bizonyára több dotációt kapott! Szilágyi Lajos: Saját ügyében hallgasson! Saját ügyében ne beszéljen ! (Zaj balfelöl.) Rupert Rezső : Tessék felemelni ennyivel a fizetéseket, de azt el kell kerülni, hogy ahol a nemzet érdekei őriztetnek és ahol pártatlanságra van szükség, ott egyszerűen valamely társaság alkalmazottai üljenek benn a ministeriumban imperiális jogkörrel. Ezt el kell intézni ugy, hogy fel kell emelni a fizetéseket, hogy ne szoruljanak rá senkinek a konvenciójára. (Ugy van! bal felől.) Ezzel be is fejeztem beszédemet. (Félkiáltások jobbfelöl : Végre ! HáV Istennek ! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy csak egypár szóval reflektáljak. A t. interpelláló képviselő ur felszólalásában a legnagyobb súlyt arra helyezte, hogy azok a gépek és berendezési tárgyak, amelyek a részvénytársaságnak átadattak, — ahogy ő kifejezte magát a Perényiféle részvénytársaságnak — (Felkiáltások balfelöl: Mayer-féle!) annak idején 20 millió jobb koronával vásároltattak meg, . . . Szabó István (nagyatádi) foldmivelésügyi minister (a terembe lép. Felkiáltások balfelöl: A ház szabály minister itt van! A házszabályok rendbe jöttek !) : Majd rendbe jönnek ! Kállay Tibor pénzügyminister : ... amily összeggel azok most az apportban értékeltetnek. Erre vonatkozólag már előző felszólalásomban rámutattam arra, hogy épen ez a körülmény, t. i. a differencia volt a honorálása annak a vállalkozási lehetőségnek, amelyet létesítettünk : hogy itt elsősorban a közgazdaságnak a szempontjait tartottuk szem előtt és biztosítani kívántuk az Emiltettem termelési érdekek érvényesitését. Abba a részvénytársaságba, amelyet létesítettünk, bevittük ezt a többletvagyont. Ennek a többletvagyonnak egyharmadrészében mi is mindenkor tulajdonosai vagyunk. Már most hogy áll a dolog az állam szempontjából, ha felvetjük ezt a kérdést? Az államnak voltak eddig berendezési tárgyai, amelyek nem jövedelmeztek semmit sem. Most bevitte egy részvénytársaságba azzal, hogy ott vállalkozási kedvet, tőkét és szakértelmet kap és ezzel jövedelmeztetni fogja a maga vagyonát a maga számára is és más számára is. Ez a kincstár szempontjából ennek a kérdésnek a megoldása. Mindenesetre, ha lehetett volna jobb feltételeket kapni . . .
