Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-58
A nemzetgyűlés 58. ülése 1922. Kállay Tibor pénzügyminister : Nem védekeztem, nincs okom védekezni! Rupert Rezső : Csak rátérek a pénzügyminister urnák egy nagy lapszusára, melyen ebben az országban mindenki nevetni fog, ha egyebet nem tesz. Azt mondja, hogy kérem, mi 20 milliót kaptunk, s amit átadtunk, nekünk sem volt többe. Hiszen az interpelláló képviselő maga is azt mondja, hogy 19 millió értéket fektettünk bele, tehát egy millióval még többet kaptunk. Nem tudom, nrinek minősitsem ezt, de ez a legenyhébben szólja is naivság, mert hiszen azt a 19 milliót 1919 végén és 1920 elején fektették bele, és azt a 3 milliót is, melyet a földmivelésügyi minister ur adott, olyan időben fektették bele, amikor 5 frank és nem 22 centime volt a korona értéke. Azóta rengeteg módon megsokszorozódtak az értékek. Hiszen ha egy akkori jó gépet ma porrá zúznának, akkor is ötvenszer annyit érne, mint a mennyit akkor ért. S itt volt a hiba a kormány részéről. Ebből is látszik, hogy óriási ajándékot adott, amikor ezt a vagyont eredeti beszerzési áron adta át a báró Perényi Zsigmond elnöksége alatt álló részvénytársaságnak. Ez ugyanaz az eset, mintha ma azt mondaná valaki a kereskedelemügyi ministernek: Neked vannak vasúti mozdonyaid, melyeket 1918-ban vettél darabonként 100.000 koronáért, tessék nekem ideadni ma ugyancsak 100.000 koronáért. Hátha az a kereskedelemügyi minister azt a mozdonyt, amelyet 1918-ban 100.000 koronáért vett, ma ugyanannyiért odaadja, akkor ugyanazt cselekszi, mint amit a pénzügyminister ur és a ministerelnök ur cselekedett, amikor a báró Perényi Zsigmond vezérlete alatt álló részvénytársaságnak ezt az óriási ajándékot odaadta. (Zaj a jobboldalon). De ha azoknak a gépeknek és egyéb felszereléseknek csak a vasanyagát veszem, ha csak ócskavasként adom el azokat a jó állapotban levő gépeket, s a gépek élete nem három-négy esztendő szokott csak lenni, akkor is legalább 20—25-ször nagyobb értéket képviselnek ; összezúzva, kalapáccsal összelapítva is 20-szor annyit érnek ma azok a gépek, mint annak idején, mikor önök azokat vették. Jellemző a mai közállapotokra, hogy amikor tiszta matematikáról beszél az ember, amikor arra a példára mutat rá, hogy amint nem lehet odaadni az 1918-ban vett mozdonyt az akkori áron, mert ötvenszer annyit ér, épugy nem lehet eladni az 1919. és 1920. évi áron vett gépeket sem, akkor önök mindezt szankcionálják. Mi erről nem tehetünk ; nekünk nem az a hivatásunk, hogy önöket meggyőzzük, mert ahhoz bizonyos tárgyilagosságra volna szükség, amit mi nem tapasztalunk. (Zaj a jobboldalon.) Epen ezért kötelességünk ezeket az üzleteket, ezt a sáfárkodást az ország színe elé terjeszteni ; majd az ország fogja megítélni, vájjon helyes-e egy 1919-ben és 1920-ban 25.000 koronáért évi november hó 22-én, szerdán. 14Í vett gépet odaadni 25.000 koronáért. (Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) A minister ur megfeledkezik arról is, hogy ő nemcsak az 1919-ben és 1920-ban vett gépeket adta át 1919. és 1920. évi árakon, hanem ezenfelül még azt a 30 milliós ajándékot is odaadta, amit a bankoktól kaptak, amit a bankok pénzén vettek . . . Rakovszky Iván belügyminister : A teher volt ! Rupert Rezső: A belügyminister ur azt hiszi, hogy most rajtakapott engem és valami nagyon okos dolgot mondott. (Zaj a jobb- és a baloldalon. Egy hang balfelöl : Mindig azt hiszi!) Tisztelt belügyminister ur, ha ön 1920-ban 30 millióért vett egy birtokot vagy üzletet, én szívesen adok önnek azért ma 30 milliót és akkor nekem még mindig megmarad 2—300 millióm. A t. pénzügyminister ur, a helyett hogy lecáfolná azt, — mert egy szóval sem cáfolta meg — hogy azokat a nagy értékű leltári berendezéseket, amelyeket felsoroltam, átadták a Perényi Zsigmond-féle külföldi részvénytársaságnak, azt mondja, hogy csak az értékelésben van köztünk különbség. Mi itt az ellenzéki oldalon és azt hiszem, az országnak mindazok a polgárai, akiket semmiféle elfogultság nem vezet, nem beszerzési áron kalkuláljuk ezeket az értékeket, hanem a mostani árban, mert ezek a tárgyak most adattak át, hiszen az a fontos, hogy azok most mennyit érnek Máskülönben egyszerűen legjobb volna, ha alakulna egy másik báró Perényi-féle társaság és ajánlatot tenne, hogy ezt az országházat, amelyet talán 14 miliőért építettek fel, megvásárolja 14 millióért. (Zaj és derültség a jobboldalon.) Azt hiszem, arról a kormányról, amely ma odaadná ezt a palotát annyiért, amennyibe annak idején került, senki sem ismerné el, hogy az állam vagyonát híven kezeli. Itt teljesen ugyanarról van szó. Nem annyit adtak azokért az értékekért, amennyit ma érnek, hanem kevesebbet, tehát erkölcsileg, jogilag, a törvény és a tisztesség szempontjából ez ugyanolyan megítélés alá esik. (ügy van! a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Azzal a húszmillió névértékű részvénnyel szemben is nemcsak a 19 millió — továbbá 39 millió — értékű 1920-ban vett gépeket adtak át beszerzési áron, hanem ezenkívül átadták 30 évre a kitermelési jogot is. Ezt a kérdést nem lehet ugy egyoldalúan elintézni azzal, hogy a minister ur azt mondja : »En ugy értékeltem ezeket a dolgokat«. Azzal sem lehet elintézni, hogy azt mondom, én jóhiszemű voltam, hogy esetleg nem értettem a dolgokhoz, amint a fökimivelésü<zyi minister ur bevallja. A kérdés az, hogy tárgyilagosan mikép áll a dolog; tényleg mennyi a kár. Azt a nagy iparmentési és iparfejlesztési politikát, melyet a pénzügyminister ur abból a
