Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-58
126 A nemzetgyűlés 58. ülése 1922. évi november hó 22-én, szerdán. De ez még nem minden. Erre azt mondhatja valaki, bogy számitás dolga az, hogyan fog alakulni a konjunktúra, marad-e ez a konjunktúra, amely ma van, és amelynek alapján kihozom évenkint a minimális 112 millió tiszta nyereséget. Ezt mind rá lehet erre mondani. De azzal szemben, amit az állam kapott, a ministerelnöki szerződés révén ennek az Alpenländische Torfindustrie Gesellschaftnak juttatott előnyön kivül nemcsak ez jut, hanem a teljesen üzemben levő vállalatoknak, a fenékinek és nádas ladányinak az összes drága, szép felszerelése, előmunkálata. Hogy az előmunkálatoknak rengeteg költsége mennyit tesz ki, nem tudom, ez nincs meg a kimutatásokban, de elképzelhető, hogy az a sok földmunka, ami ott kellett, nem került kevésbe. Halász Móric: Az elébb azt mondta, semmibe sem kerül. Rupert Rezső : Én csak a leltár adatait leszek bátor itt ismertetni. A fenéki üzemben volt egy darab 350 lóerős félstabil lokomobil az erőcentráléban, amelynek értéke a szerződés kötésekor egymagában 30 millió koronát tett ki. Volt 8 darab tőzegkotrógép egyenkint 4 millió korona értékben, ez összesen 32 milliót tesz ki. Volt 8 darab tőzegszurógép à 3 millió korona, összesen 24 millió; 8 darab tőzeggyurógép, à egymillió korona, összesen 8 millió ; 30 kilométer iparvasut, csak anyagértéke szerint 18 millió korona, 100 méter rakodóvágány két váltóval, csak anyagértéke szerint 1,800.000 korona; 100 darab csille, összesen 2,5Q0 000 korona; 6 darab tábori motor, összesen 1,200.000 korona, és volt 16 kilométer villanyvezeték, — drága réz- és aluminiumanyag — ennek értéke 20 millió korona, összesen tehát az eddigiek, amiket a fenéki leltárból vettem és amelyek csak egy részét teszik a fenéki leltárnak, 137,500.000 koronát tesz ki. Most még Fenékről nem számítottam a jelentékeny számú villanymotornak értékét, nem számítottam a rengeteg épületet, barakokat, munkáslakásokat, központi épületet és a kész tőzeget, — mert hiszen kitermelt kész tőzeg is igen nagy mennyiségben volt felhalmozva. Méltóztassék hozzászámítani az imént részletezett leltári értékekhez még ezt is ; azt hiszem, ez is kitesz körülbelül annyit. A nádasladányi tőzegüzemben volt az államnak egy darab 140 lóerős félstabil gépe az erőcentraléban, ennek értéke 20 millió korona, három tőzegkotró gép, ennek összesített értéke 12 millió korona, 8 tőzeggyuró gép összesen 8 millió korona érték, 25 kilométer iparvasut, csak anyagérték szerint 15 milló korona, 80 csile, ez 2 millió korona, 3 tábori motor 600.000 korona, 150 berakodó vagon két váltóval, ennek csak anyagértéke 2,700.000 korona, 10 kilométer villanyvezeték 16 millió korona, ez összesen 76,300.000 korona. Minthogy az adatok nem állanak rendelkezésemre, nem számítom a jelentékeny számban meglévő villanymotorokat és nem számítom a nagyarányú építkezéseket, előmunkálatokat és kész tőzegtelepeket. Ezenkívül van ez a 76 millió a nádasladányi telepen, ugy amint számszerűleg felEmiltettem. Magában véve a két telepen lévő leltári berendezés értéke 213,800.000 korona. (Felkiáltások half elöl: Ez állami 1 ?) Ezek mind állami tulajdonok voltak, állami üzem volt, mely az államnak . . . (fiaj.) Rakovszky Iván belügyminister : Nem fér egészen össze, hogy az ügyvéd ur legyen a becsüs. Szilágyi Lajos : Ide parlamenti vizsgálat kell ! Horváth Zoltán : Ezért nem megy előre a földreform ! Pikler Emil : Ezért nem lehet megoldani a köztisztviselőkérdést ! Elnök : Csendet kérek ! Rupert Rezső : Mint Emiltettem, ez mind állami tulajdon. Méltóztassék csak elképzelni, hogy 1918/19 elején a G-arami Ernő által a nagybirtokosok segítségére kiutalt 16 milliót erre költötték el. Méltóztassék az akkori értéket számítani. Akkor vették meg ezeket az eszközöket, ezeket a gépeket és azóta milyen óriási értékemelkedés következett be. Az annak idején 16 millió értékért vett tárgyakat még szaporította a földmivelésügyi minister ur is, mert később a földmivelésügyi ministerium gazdasági alapjából ujabb 3 millió korona segítséget utaltak ki, tehát magának az államnak már 19 milliója volt benn ebben az üzletben elég jó valutában. Ezenkívül a bankok is igen jó valuta mellett befektettek ide 30 milliót, tehát már 50 millió idegen vagyon volt ott. Mondom tehát, amikor ez az Alpländische Torfindustrie Gesellschaft jött, már 49 milliónyi magyar pénz volt benn ebben a vállalkozásban, amely összegből 30 millió volt a bankérdekeltségé. Ne tessék azonban komolyan venni azt a 30 milliót, amit a bankok adtak, mert ez csak hitelként szerepelt. Ezt a 30 milliót én, az állam, fektettem be, mert ezzel a 30 millióval szemben a kötelezettségem tisztára az, hogy vissza is fizetem. Ezzel is nagyon sokat nyertünk, mert elég jó pénzben - kaptuk a -30 milliót és most visszafizetjük rossz pénzben. Ez magában véve óriási nyereség. Bátran mondhatjuk tehát, hogy az állam elég jó pénzben befektetett ezekbe a vállalkozásokba már maga körülbelül 59 millió koronát, tehát majdnem annyit, amennyivel — vagyis 60 millióval — ez a részvénytársaság megalakult. A jó pénzben történt befektetés révén pedig ma kapok valójában 20 millió névértékű részvényt, amellyel szemben adom ezt az óriási nagy aportot és mellyel szemben még csak a majoritásom sincs meg a részvénytársaságban. Az áldozatok hozásának azonban itt még nincs vége. Nemcsak ezt a rengeteg vagyont, ami az átengedett kihasználási jogban és a befektetésekben van meg, kapta ez a társaság, hanem a ministerelnök ur ezenkívül még arra
