Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-58
A nemzetgyűlés 58. ülése 1922. is kötelezte a magyar államot, hogy a társaságnak a bankkövetelések kifizetésére 30 millió hitelt adjon a magyar jegyintézet utján a rendes bankkamatlábon, ami körülbelül 6%. Arról beszélnek a felelős minister urak, hogy nem szabad inflációval dolgozni. Az inflációt még produktiv, államgazdasági berendezésekre is megtagadják, és ugyanakkor mit cselekszenek? Végrehajtanak, oly intézkedést csinálnak, oly inflációt, amelyet befektetésnek sem lehet tekinteni és amely igazán egyszerűen , . . Szilágyi Lajos; Rombolás! Rupert Rezső : . . . rombolás, csak a bankjegyeknek egyszerű, szaporítása mindenféle cél nélkül, illetve egyrészt azért, hogy az állam ezzel megterheltessék, másrészt pedig azért, hogy abból a magánérdekeltségeknek óriási hasznuk legyen. (Zaj.) Még ezzel sincs vége az áldozatoknak. (Halljuk! Halljuk/) Azért a 20 millió korona névértékű részvényért a ministerelnök ur szerződésben még arra is kötelezte az államot, hogy a jegyintézettől évenként az üzemi tőke negyedrészét is rendelkezésre fogják bocsátani. Rassay Károly: Hogyan? Rupert Rezső: Ebből természetesen azt méltóztatnak gondolni, hogy viszont az évi üzemtőke háromnegyedrészét ez a társaság adja. Deiiogyis. Ok szépen megállapítják minden évben, hogy mennyi üzemi tőkére van szükségük, a jegyintézettől átveszik ennek negyedrészét, azt olcsó kamat mellett használják és ők a háromnegyedrésszel nem járulnak hozzá. Mert ismerjük az ilyen főzegüzemek üzletmenetét. Ez kezdődik kora tavasszal és eladják a tőzeget, azért befolyik a pénz, a forgótőkét kitermelik magából az üzemből, ugy hogy ők be nem fognak oda fizetni idegen pénzt (Ellenmondások jobbfelölj Szilágyi Lajos: Meghallgatjuk a másik oldalt is. Ez csak nem pártkérdós? Esztergályos János: Ezt nevezik hazafias üzletnek. Friedrich István : Ez lehetetlenségnek látszik. Szabóky Jenő: Fiskálisok dolga. Sárral nem lehet fűteni. Ki kell szárítani. Pikler Emil : jSTem lehet ezt viccekkel elütni. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Szilágyi Lajos: Az a kérdés, igaz-e vagy nem igaz! Szabóky Jenő : Az a kérdés, hasznára van-e az államnak, vagy nem. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, Szabóky képviselő ur ! Szilágyi Lajos : Ily gazdálkodás nem tűrhető. Vagy igaz vagy nem ! Pikler Emil : Panamas fajvédelem ! Rupert Rezső : Az a kérdés, hogy az üzemi tőkének hányadrészét, negyedrészét tartozik-e az állam adni; ezért zúdulnak fel a túloldalon ülő t. képviselőtársaim. Ez olyan parányi részlet azokkal a számokkal szemben, amiket az előbb bátor voltam felsorolni, hogy ezért magáért igazán nem érdemes felindulni. évi november hó 22-én, szerdán. 12? Az állam azonban ezeken a részvényeken kivül még más ajándékot kap. (Halljuk! Halljuk! balfelol.) Ez a szindikátus, amellyel a ministerelnök ur a szerződést megkötötte, kötelezte magát arra, hogy a részvénytársaságba apránként behozza a Sávolyon levő tőzegtelepet is, — és pedig itt már az állam javára történt egy kikötés — önköltségi áron. De ne tévessze meg ez sem t. képviselőtársamat, hogy »önköltségi áron« lesz köteles apportálni a sávolyi tőzegtelepet, ez a szindikátus, amellyel az állam szerződött, mert hiszen ez a tőzegtelep nem azé a társaságé. Ez a tőzegtelep a társaságból csak két tagé' nevezetesen Tószegi Freunde és a Déli Vasút Társaságé. Most tehát ennek az osztrák társaságnak és ennek az alkalmi egyesülésnek, amely időközben részvénytársasággá fejlődött, először meg kell vennie a másik két társtól a sávolyi telepet és ezek ketten természetesen már jobb üzletemberek, úgyhogy nem fogják olyan olcsón adni az ő tőzegtelepüket, amilyen olcsón odaadta a társaságnak gróf Bethlen István ur a magyar állam tőzegtelepeit. Az az önköltségi ár tehát már magában véve akkora lesz, hogy abból az egyharmadrészben participáló államnak valami nagyon sok nem csurran és nem cseppen. Szinte hihetetlen az, ami itt, e szerződés körül történt, (ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha az ember keresi az okokat, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) joga van sokféle aggodalmat és gyanút táplálni, mert hiszen lehetetlenség, hogy valaki az államnak ilyen nyilvánvaló megkárosítását merészelje, hacsak bizonyos elszántság ... Rassay Károly: Magasabb szempontok ! Rupert Rezső: .-.bizonyos tévedés, bizonyos félrevezetés közre nem működik. Rassay Károly : Mikor kelt ez a szerződés ? Rupert Rezső: A spiritusz rektora, a tótumfaktora ennek a szerződésnek Podhorszky nyugalmazott államtitkár, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Külügyi államtitkár! Jó magyar!) vagy külügyi államtitkár volt. (Zaj.) Ugy látszik, ő tudta inspirálni a ministerelnök urnák nemcsak azt, hogy kivegye a dolgot a szakministeriumok kezéből és az ő hegemóniája alatt vigye keresztül ezt az egész ügyet, hanem ugy látszik, rá tudta venni arra is, hogy az anyagi feltételeket ugy szabja meg, ahogy megszabta. A ministerelnök urnák talán nagyon imponált Podhorszky szakértelme, amelyről külön is meg kell emlékeznem. Ez a szakértelem csakugyan méltó arra, hogy benne megbízzunk. (Halljuk ! Halljuk / a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nevezetesen Podhorszky nyugalmazott külügyi államtitkár ur egyideig Moszkvában élt és ott látott néhányszor egy erőcentrálét, amelyet tőzeggel fűtenek. Innen van az ő egész tőzegszakértelme. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy azt a geológiai tudást, amely szükséges és minden más szakértelmet nélkülöz, nagyon természetes,