Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

124 A nemzetgyűlés 58. ülése 1922. termelést a tüzelőanyag-hiány pótlására. A gépeket már meg lehetett vásárolni ; Vázsonyi Jenő államtitkár annak idején be is vásárolt a Magyar Bank utján, vagy a Magyar Banktól 16 millió értékű tőzegtermelő gépet. Akkor közbejött a kommunizmus. A tőzegmezők tulajdonosai már korábban sem igen akartak ezzel az üzlettel, ezzel a vállalkozással foglalkozni, azért az akkori idők jogrendje, alkotmányjoga szerint egyszerűen hoztak egy rendeletet, hogy az állam kisajátíthatja ezeket a mezőket. így indult meg a tőzegtermelés, igy kezdődött meg a berendezkedés, és végre a kommunizmus által megszakitva, a visszaállított érájában, 1919-ben valóban folytatni is lehetett a tőzegtermelést, a tőzegüzemeket. Akkorra sikerült a tőzegtulajdonosokkal valamikópen megegyezni, hogy az állam vegye a kezébe, az állam tartsa fenn ezt a termelést. Az idők múlása közben azonban a földmivelésügyi kormány azt látta, hogy jobb lenne az állami üzem helyett ezt az üzemet valami érdekeltség kezére átadni, ennélfogva nagyatádi Szabó István 1920 tavaszán összehozott egy szindikátust, egy érdekcsoportot a Hangya égisze, cégére alatt. Ebbe az érdekcsoportba beletartoztak volna annak idején az Angol-Magyar bank, a Magyar Altalános kőszénbánya r.-t., a Délivasut Társaság ós a Magyar Altalános Hitelbank. Szilágyi Lajos: Mind keresztyén kisgazda vállalkozások ! Rupert Rezső : A Hangyáé volt a vezetőszerep. A terv az volt, hogy alakul egy 28 milliós vállalat, amelyben 16 millió értékű részvény erejéig lesz érdekelt az állam, 12 millió korona erejéig pedig ez a szindikátus lesz érdekelve. Itt még vigyáztak arra, hogy az államnak ebben a részvénytársaságban majoritása legyen. Közben Hegedűs Lóránt lett a pénzügy min ister, aki jónak látta azt, hogy ezek közé az érdekeltek közé még bevegye a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, a Hazai Bankot, a Pesti Hazai Takarékpénztárt is, azonkívül a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságot. Most már tehát itt volt ez a nagy érdekeltség egy nagy szindikátussá alakulva, hogy részvénytársaságot alapítson, amely részvénytársaságban az állam meglehetős nagymértékben participai, és ezen az alapon azután megkezdődjék a tőzegmezők kihasználása, amely tőzegmezőket az államnak sikerült nagyon előnyös feltételek mellett kihasználásra megszerezni 30 évi időtartamra, meglehetősen elenyésző terragium fizetésének ellenében. Hegedűs pénzügyminister ur a ministertanács elé vitte ezt a kérdést, akkor azonban egy váratlan dolog történt. (Halljuk! Halljuk!) Bethlen gróf ministerelnök egyszerűen magához vette az aktákat azzal, hogy azokat tanulmányozni akarja. A tanulmányozás sokáig, hetekig tartott, az értekezlet pedig sürgette, hogy mi lesz már ezzel az üggyel, mig végre a minisévi november hó 22-én, szerdán. terelnök ur az érdekeltség nagy meglepetésére kijelentette, hogy ő előbb egy tanulmányi szindikátust fog létrehozni, amelynek az lesz a feladata, hogy módokat találjon arra, miképen lehetne ezeket a tőzegmezőket legjobban kihasználni; hogyan lehetne esetleg a vállalkozásba idegen tőkét bevonni; milyen gyárakat lehetne alapítani a tőzeg feldolgozására. Mondom, az érdekeltség sürgette a választ, és amikor a ministerelnök azt a választ adta, hogy előbb egy tanulmányi szindikátust fog alapítani, a bankoknak, az érdekeltségnek egy Kissé elment a kedvük a dologtól, mert hiszen a bankok akkor igen jó konjunktúrák idejét élték, ez a vállalkozás pedig abban az időben egy Kissé rizikós volt. A bankok nem akarták, hogy hosszú időre legyenek lekötve, mert az érdekeltség már jó hosszú ideje foglalkozott az üzemmel, működésben tartotta azt és mintegy 30 millió koronát fektetett be az üzemek fejlesztésébe. A végrehajtó bizottság, melyet a bankérdekeltség az üzem élére állított, szorgalmas munkát fejtett ki és eredményeket is produkált. A bankok felszólalására, hogy ők nem hajlandók tovább kísérletezni, adjon tehát nekik végleges választ a ministerelnök ur, az volt a felelet, hogy a ministerelnök ur sajnálja, de ha elállnak is a bankok ettől az üzlettől, mégis ragaszkodik a tanulmányi szindikátushoz. Ennek a dolognak pedig ez a magyarázata, — amint visszakövetkeztetni lehet a történtekből — hogy ugyanakkor megjelent a ministerelnök urnái Podhorszky, nyugalmazott külügyministeri államtitkár, aki ugylátszik a bankok ellen hangolta a ministerelnököt, neki ott légvárakat épített, hogy mi mindent lehet azzal a tőzeggel csinálni. Kapott is a földmivelésügyi minister ur 1921 tavaszán a ministerelnök úrtól egy szép, kedves kis levelet, melyben azt irja a ministerelnök ur, hogy ezt a tőzegdoigot országos méretűvé kell fejleszteni, és a tőzegdolog elintézésére egy nagyszerű és kiváló embert talált Podhorszky nyugalmazott államtitkár személyében, az ő kezébe kívánja letenni a magyar tőzeg sorsát, és ehhez kérte a szakminister hozzájárulását. Természetesen a hatalmas minis terelnökkel szemben nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minister, aki csak az imént vallotta be Hódmezővásárhelyen, hogy csak olyan negyedrangú szerepet tölt be és kivánt betölteni... Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez sem igy volt! Szilágyi Lajos : Csak a harmadik felvonásban engedik fellépni, a másodikban nem ! Temesváry Imre : Egy szó sem igaz belőle ! Elnök: Csendet kérek! Rupert Rezső : . . . nem lehetett ellenkező véleményen. Hogy miért, azért-e, amit Hódmezővásárhelyen mondott vagy nem mondott, vagy azért, mert jószivü ember, mindegy, de konstatálni akarom, hogy a földmivelésügyi minister ur bizony nem nagyon állott a sar-