Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-58
A nemzetgyűlés 58. ülése 1922, látjuk, hogy sem a hazafiasság kötelességei, sem a kereszténység parancsai nem teljesíttetnek, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Szegénylegények! Mozgás a jobboldalon.) sem pedig azok az áldozatok nem hozatnak meg, amelyek a magyar faj védelmére csakugyan szükségesek volnának. Azt tapasztaljuk, hogy ezekben a szomorú, végzetes időkben valóban nincs igaz hazafiság, mert elzárkóznak az áldozatoktól azok, akik áldozatokat hozni kötelesek volnának. Már jóval az alkotmányosság ideje előtt sokszor szóvátettem a reális politika követelményeit. Mindjárt az első nemzetgyűlés elején figyelmeztettem arra, hogy azok, akik nekünk a kereszténység, a hazafiság jelszavait hangoztatják, akik ezekben az eszmékben vezetői az országnak, végre mutassák meg tényekben is,... Pikler Emil : Üzleti alapon ! Rupert Rezső : . . . hogy amit mondanak, az igaz. Rámutattam Széchenyi példájára mind járt egyik első beszédemben, amire azután annak az érdekeltségnek a sajtója, amely magát érintve találta, megtett zsidó-politikusnak. Rámutattam arra, hogy Széchenyi Istvánokra van szükség; felEmil tettem, hogy Széchenyi István, a történelem Széchenyije, nem a haza megmentése érdekében, hanem valósággal egy luxusigény kielégítése érdekében is szükségesnek tartotta a nagy áldozatot és áldozott ezért az országért, nem hogy az éhenhalásnak, a nyomorúságnak a karjaiból kimentse, hanem azért, hogy az államépület homlokzatára egy szép cirádát rajzoljon. Most legtragikusabb óráit éli ez a nemzet, most csakugyan arról van szó, hogy meg kell menteni minden magyart, meg kell menteni a magyarok százezreit az éhenhalástól. (Egy^ hang balfelöl-' Ók esak magukkal törődnek!) Es mit látunk t. Nemzetgyűlés? Azt, hogy a legridegebb önzés vezeti azokat, akiknek áldozatot kellene hozniok ezért a hazáért. Nem látunk Széchenyi Istvánokat. Nem azt látjuk, hogy egy évi jövedelmét felajánlanák jószágaiknak, hanem azt látjuk, hogy lehetőleg a konjunktúrát is ki akarják élvezni és a törvényhozásban is ennek az érdekében hatnak közre. Azt látjuk, hogy az ország érdekcsoportok martalékává lett, hogy prédák után szaladnak... (Ugy van! bal felől.) Szabóky Jenő: Igaz, ugy van! Rupert Rezső: ...és ha azután valakiben megszólal a lélek, és ezt szóváteszi ; ha azt követeli, hogy a törvények uralma lépjen végre életbe — mert hiszen törvényes rend nélkül anyagi boldogulás nem lehetséges — ; ha azt követeli, hogy legyen tisztesség, becsület, legyen mindenki számára biztonság, legyenek egyenlő esélyek a boldogulásra ; hogy a polgárok maguk segíthessenek magukon —, ha az állam rajtuk nem tud segíteni : akkor rögtön ennek a kis maroknyi ellenzéknek, amelynek feladata alig más, mint az eseményeket képviselni 3 az.eszméévi november hő 22-én, szerdán. 123 nyéket életben tartani időre, amikor a mai erkölcsileg züllött időknek vége lesz, amely ellenzéknek csak az a feladata, hogy mentse, amit menteni lehet, hogy valósággal fel-feljajduljon olyankor, amikor fel kell jajdulnia, egyszerűen könnyelműen a szemébe vágják, hogy forradalmárok. Halász Móric : Köszönjük a leckét ! Rupert Rezső : Mi kezdettől fogva nem tettünk semmi egyebet, mint a törvényes rend uralmát, a tisztesség, a becsület, a tiszta kéz uralmát követeltük. Drozdy Győző: Mentettük, amit lehetett! Rupert Rezső : Ezért vagyunk forradalmárok. Azonban ez is csak olyan szó. Az a könnyelműen odadobott vád: forradalmárok, ép olyan üres szó, mint amilyen üresek és hazugok azoknak frázisai, akik ezt nekünk vádként a szemünkre vetik. Nem a szép szavak virágaiban .van meg egy kormányzat érdeme, nem abban, hogy elismerik arról a kormányról, hogy hivatása magaslatán áll, hanem azokban a tényekben, amelyek annak a kormányzatnak következményei. (Egy hang jobbfelöl: Mi lesz az interpellációval?) Elsősorban is az mutatja meg egy kormányzat jóságát, hogy milyen költségvetés mellett dolgozik. Természetesen a költségvetést nem látjuk, csak érezzük, hogy az a költségvetés a rossznál is rosszabb lehet ; nem is merik elénk hozni. Nem mernek elszámolni azokról az adókról, amelyeket a magyar polgárságtól, annak legszegényebb rétegétől is igénybe vettek. Nem látjuk az egyesek boldogulását sem, nem látjuk a nemzetgazdaság erősödését sem, pedig mindezt látnunk kellene; mindezeknek matematikai valóságokban, értékekben kellene megnyilatkozniuk. Mindig csak a szavakat halljuk. Egy kormány jóságát a gazdasági matematika, annak eredményei mutatják meg. Hogy ez ennek a kormányzatnak az idején miképen alakult, hogy ez a matematika mit mutat, annak bátor vagyok egy kis részletét itt most okulásul, tanulásul, illusztrálásul bemutatni, (Felkiáltások jobbfelöl: Malijuk! Halljuk a tőzeget!) mert ; hiszen ez az eset, amelyről én most szólok, ; tipikus eset. Ebben mutatkozik meg az, hogy : a valóságban milyen is az a fennen hirdetett erdélyi politika. T. Nemzetgyűlés! A háború vége felé már megmutatkozott a nagy inség a tüzelőanyagban. | Az akkori kormány 1918 végén, 1919 elején, I kénytelenségből ugy látszik, ráfanyalodott arra, I hogy az ország tőzegmezőit is kihasználja pótlásául egyrészt a gyenge szénbányászati termelésnek, másrészt a tőlünk elvett erdőknek. Denique összeültek, tanácskoztak és az akkori idők egyik közgazdasági tényezője érintkezésbe lépett a tőzegmezők tulajdonosaival. Az akkori kereskedelemügyi minister, Grarami Ernő, kiutalt erre a célra 16 milliót, szubvencionálásául a nagybirtokosoknak, hogy ezen az összegen gépeket szerezhessenek és megkezdjék a tőzeg16*
