Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

104 A nemzetgyűlés 58. ülése 1922. jöjjön a nemzetgyűlés elé s vegye ki a közigazgatási tisztviselőket a mai, ázsiai állapotból. A mostani javaslatban a fegyelmi büntetésekre vonatkozólag benfoglaltatik az is, hogy (olvassa) : »Fegyelmi büntetésként megállapítható csekélyebb vétség esetén dorgálás vagy ezer koronáig terjedhető pénzbüntetés.« Később pedig azt mondja ez a szakasz, hogy abban az esetben, ha a tisztviselőt dorgálásra ítélték, visszakapja visszatartott fizetését, ha azonban ezer korona pénzbüntetésre Ítélik, akkor nem. Hogyha ez az ezer koronáig terjedhető pénzbüntetés egy kalap alá van véve a csekélyebb dorgálással, akkor nézetem szerint helytelen az, hogy az ezerkoronás pénzbüntetésnél kivételt teszünk. Az ezer koronára büntetett tisztviselő visszatartott illetményeit is ki kellene, szerény véleményem szerint, szolgáltatni. Ennyit voltam bátor a vármegyei tisztviselőkre vonatkozó javaslatról szólni; most leszek bátor áttérni a községi jegyzők dolgára. T. Nemzetgyűlés! Aki ismeri a községi jegyzők helyzetét, az igazat ad nekem abban, hogy ezek épolyan páriái a közigazgatásnak, mint a kultusztárcánál a községi tanítók. Hiszen tulajdonképen ezek a községi jegyzők végeznek mindent; ők a közigazgatás alappillérei s mégis ők részesülnek a legmostohább elbánásban, (ügy van! balfelöl.) Ezt a szerencsétlen jegyzői kart uszíthatják erre is, arra is, neki ^ellen kell szegülnie a nép akaratának, holott az volna hivatása, hogy a népet támogassa. Meskó Zoltán : Az összes törvényeket ők hajtják végre ! Nagy Ernő : A községi jegyző bármilyen szociális érzékkel bírjon is, bármennyire át legyen is hatva & nép nyomorának, nehéz helyzetének érzetétől, nem tehet semmit sem, — és ezt ismét tapasztalatból mondom — csak azt csinálhatja, amit ráparancsolnak, vagyis kizárólag a hatalom érdekét kell képviselnie. Ezért a községi jegyzőkre hárul a nép gyűlölete, mert ők hajtják végre közvetlenül a törvényt, ők érintkeznek a néppel s a községi jegyzőkön keresztül érezteti a minister a maga sújtó kezének hatását. Nagyon természetes tehát, hogy — amint a forradalom is megmutatta — a községi jegyzők azok, akiknek azért a sok rosszért, amit a ministeriumban és a vármegyénél elkövetnek, lakolniok kell. Olvasva ezt a törvényjavaslatot, meg kell döbbennem azon, hogy bár az igen t. belügyminister ur közigazgatási tisztviselő volt, mégis mennyire nincs érzéke ennek a tisztviselői karnak súlyos helyzete iránt. A községi jegyzőket a IX. és VIII. fizetési osztályba sorozza, tehát még azt sem adja meg nekik, amit egy vármegyei irodafőigazgató elérhet. Azzal indokolják ezt, hogy a jegyzőknek mellékjövedelmük van. Nos, én hivatkozom az itt ülő főszolgabíró urakra, mondják meg, vájjon olyan sok-e az a melléked november hó 22-én, szerdán. jövedelem? (Felkiáltások jobb felől: Természetbeni járandóságaik vannak!) Majd erre is felelek. Vájjon van-e a jegyzőknek annyi mellékes jövedelmük, hogy ez indokolttá tenné a VII. fizetési osztálytól való elzárásukat? (Egy hang a baloldalon: Nem mind bácskai jegyző!) Az én járásomban, t. Nemzetgyűlés, amely odafent volt Bereg vármegye legészakibb részén, a jegyzők évenként három-négyszáz korona tiszta mellékjövedelmet sem tudtak összeszedni. Nagyon természetes, illegális, törvénytelen utakon, népnyuzással lehetett volna többet szerezni, de a jegyzői kar sokkal magasabb fokán állott és áll az erkölcsiségnek és hazafiságnak, hogysem ott a ruthén néppel szemben ilyesmire vetemedett volna. Ezért én nagyon-nagyon kérem az igen t. belügyminister urat, méltóztassék módosítani a törvénynek ezt a szakaszát és bevenni a jegyzőket a VII. fizetési osztályba, a segédjegyzők, vagy amint most egyes helyeken nevezik őket, az aljegyzők számára pedig megnyitni a VIII. fizetési osztályt. Ami azt illeti, hogy egyesek természetbeni járandóságokat kapnak, erre válaszom az, hogy Bereg vármegyében nincs két jegyző, akinek van természetbeni jövedelme; van lakása, földje azonban egynek sincs. Hallom, hogy az Alföldön egyik-másik jegyzőnek 30—40 hold föld után haszonélvezeti joga is van, (Felkiáltások jobbfelöl: A Dunántúl 60—70 hold után is!), azonban odafent nálunk és azt hiszem, Zemplén megyében sincs a jegyzőnek földje. így szinte ráuszítják a népre a jegyzőket, hogy éljenek, ahogy tudnak. Én mindig azt vallottam, hogy csak akkor lehet jó közigazgatás, és csak akkor szolgálhatja a tisztviselő igazán a nép érdekeit, ha rendesen van fizetve. A rosszul fizetett tisztviselő lehet a népnek elöljárója, de sohasem apja. Nekünk pedig erre van szükségünk, kivált a mai időkben ; hiszen régen is ez volt a baj a nemzetiségi vidékeken, sőt magyar vidékeken is, hogy az a tisztviselő rosszul volt fizetve. Hála a Gondviselésnek, hogy ez a tisztviselői kar mégis megtartotta a szinvonalat, pedig a szegénysége rákényszerithette volna arra, hogy erről a színvonalról lelépjen. Ezekben végezve a községi és körjegyzők törvényjavaslatával, leszek bátor áttérni a városok fejlesztéséről szóló törvényjavaslatra. Amint ezt átlapoztam, az a megGyőződés érlelődött meg bennem, hogy aki ezt a javaslatot csinálta, az vagy nem ismeri a városi életet vagy pedig egyáltalán nem volt hivatásának magaslatán. Ha átnézzük az egyes fizetési osztályokba való sorozást, megdöbbenünk, hogy milyen járatlanságot árul el a javaslat készítője. A városi főorvost csak a VII. fizetési osztályig engedik, bizonyosan arra számítva, hogy neki praxisa van. Bocsánatot kérek, aki ismeri a megyei és városi életet, nagyon jól tudja, •hogy a főorvos egyszerű hivatalnok, túl van tömve adminisztratív teendőkkel. En együtt