Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

A nemzetgyűlés 58. ülése 1922. dolgoztam a beregvármegyei főorvossal; neki nem jutott ideje arra, hogy betegeket is láto­gasson, annyira igénybevették az adminisztra­tív teendők. A vármegyei főorvosnak kint kell járnia a vármegyében, a városi orvosnak pedig annyi teendője van, hogy egyáltalán nem fog­lalkozhatik praxissal. Az árvaszéki ülnököt is csak a VII. fize­tési osztályba veszik; ugyanígy az erdőmestert. Már pedig az erdőmester egy nagyobb város­ban, mint pl. Debrecenben, amelynek nagy er­deje van, fontos állásánál fogva természetesen méltán elvárhatja, hogy a "VI. fizetési osztály is megnyíljék előtte. Rakovszky Iván beíügyminister : Nézze meg jobban a javaslatot. Mindenki felmehet a VI. fizetési osztályba. Nagy Ernő: Itt van az első osztályú al­jegyző; ez is csak a VIII. fizetési osztályig mehet. Rakovszky Iván beíügyminister: Tessék el­olvasni a javaslatot, mielőtt kritizálja. Nagy Ernő : Aki ismeri a városi életet, kü­lönösen a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok életét, nagyon jól tudja, hogy az első osztályú aljegyző akár holta napjáig első osz­tályú aljegyző maradhat, mert ha el nem csap­ják a főjegyzőt vagy nyugdíjba nem megy, sohasem lép elő. Igazságtalan dolog, hogy ezt az első osztályú aljegyzőt arra lehessen kárhoz­tatni, hogy sohase nyíljék meg előtte az a fize­tési osztály, amely az irodaigazgató előtt meg­megnyilik. Rakovszky Iván beíügyminister: Nézze meg a javaslat 2. §-át ! Egészen máskép szól, mint ahogy ön magyarázza! Nagy Ernő: Ugyanígy nem lehet mindenki főmérnök, lehetnek mérnökök, akik holtig mér­nökök maradnak. Itt van azután a főpénztár­nok. Bocsánatot kérek, a főpénztárnok a régi törvények szerint is teljesen egyenlő állású volt a főszámvevővel, a vármegyénél és a városoknál is. Ez természetes is, hiszen a főpénztárnok milliókat kezel. Epen ezért sem nem észszerű, sem nem igazságos a VIII. fizetési osztályra kárhoztatni őket. Itt vannak a számvevőségi és pénztári tisztviselők, akik legfeljebb a IX. fize­tési osztályba juthatnak fel. Ez is helytelen, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy most már a számvevőnek, az adótisztnek nyolc gimnáziu­mot kell végeznie, számviteli vizsgát kell tennie és a legfontosabb érdekeket kell szolgálnia. A rendezett tanácsú városok tisztviselőinek illetményei még helytelenebbül vannak megálla­pítva. Szerintem nem helyes és nem észszerű különbséget tenni a rendezett tanácsú városok és törvényhatósági városok tisztviselői között. Hiszen a polgármester a rendezett tanácsú városban ugyanazokat a teendőket végzi, mint a törvényhatósági városban s ugyanazon kvali­fikáció is kell hozzá. (Ellentmondások jobbfelöl.) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — V. KÖTET. évi november hó 22-én, szerdán. 105 F. Szabó Géza : Nagy különbség van a kettő között! Nem jól ismeri a közigazgatást! Nagy Ernő: Szerény véleményem szerint ugyanazt az elbánást kellene gyakorolni mind a kettőnél. Itt van például Nyíregyháza város polgármestere. Bocsánatot kérek, a nyíregyházi polgármestert épugy megilleti az V. fizetési osztály, mint a miskolcit, ha történetesen ren­dezett tanácsú város is. Ez végigvonul az egész törvényjavaslaton és igazán a köz érdekében arra vagyok bátor kérni az igen t. beíügyminis­ter urat, hogy a köz érdekében méltóztassék ezt a javaslatot revízió alá venni. Talán még leghelyesebb volna levenni a napirendről és átrevidiálni az egész javaslatot, mert ez egyáltalán nem elégíti ki a törvény­hatósági és rendezett tanácsú városok tiszt­viselői karának érdekeit. Arra kérem az igen tisztelt beíügyminister urat, hogy a közigaz­gatási tisztviselőt, elsősorban a jegyzőt és fő­szolgabírót adja oda a népnek, a falunak s ez által a nemzetnek. Drozdy Győző: A főszolgabírót odaadjuk akárkinek! (Derültség balfelöl.) Nagy Ernő: Bocsánatot kérek, lehet igy is okoskodni, de a főszolgabíró ha igazán átérzi a maga hivatását, olyan nemes dolgokat tud véghezvinni, amilyeneket — merem állítani — egyik tisztviselő sem tud! Horváth Zoltán : Akkor nem lesz főszolga­bíró. Nagy Ernő: Méltóztassék szolgálati prag­matikával ellátni ezt a tisztviselői kart, mert ameddig szolgálati pragmatikája nem lesz ennek a tisztviselői karnak, addig — bocsánat a ki­fejezésért — a mindenkori kormányoknak egy­szerű cselédei lesznek, (Ugy van! a szélsöbalol­dalon.) akiket ide-oda dirigálhatnak és akkor ez az igen érdemes tisztviselői kar a legjobb megGyőződése ellenére sem szolgálhatja azt a nagy célt, amelyet tulajdonképen szolgálnia kell. A törvényjavaslatot ennélfogva nem fogadom el. (Helyeslés bal felöl.) Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Szabó Géza ! F. Szabó Géza: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, nemcsak a parlamenti szokásnak kívánok hó­dolni, hanem a közérdeket, a közvélemény he­lyes kialakulását akarom szolgálni akkor, amikor a túlsó oldalról tegnap elhangzott beszédre, Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur beszédére reflek­tálok. Teszem ezt azzal a higgadtsággal, ko­molysággal, amely abból a törekvésből fakad, j hogy az ellentétek összecsapásából pattanjon ki | az igazság szikrája és ezzel szolgáljuk a köz­| érdeket, amely mindennél előbbrevaló, (Helyes­1 lés a jobboldalon.) Szilágyi Lajos: Kár, hogy a ministerelnök is nem igy beszél! O nem állja a kritikát! i (Mozgás jobbfelöl.) 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom