Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-46
86 A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. proletárdiktatúra összeomlása után kellett volna végrehajtani, valamint a többi adóemelést is, a tarifák emelését is, minden egyebet is. Mert senki sem szenved annyira a pénz csökkenő értéke következtében, mint maga a gazda. Ha ezt megtették volna, ha a földadót kellő időben emelték volna, talán sohasem sülyedt volna a papírpénz olyan mélyre. A földmivelőosztálynak óriási kára van a papirospénz összeomlása következtében. Közvetve túlságosan megfizettették az adó nem emelését : őrlési adóval, maximálásokban, vagyon- és jövedelemadóval, kiviteli illetékek révén, de leginkább azáltal, hogy a mesterségesen szaporított és értéktelenné vált pénz nagyrészt a gazda kezébe került, aki nem tudta kellőleg befektetni, mert későn jött rá, hogy az nem ér semmit, mig a városi lakosság sokkal élelmesebb volt ezen a téren, igyekezett reális értékekbe befektetni pénzét, magyarán mondva: spekulált, óriási értékekre tett szert, ami alatt összegyűlt a papírpénz és értéktelenné vált a gazdánál, főleg a kisbirtokosok kezében. Az agrár elemnek legnagyobb érdeke a jó pénz, mert jó pénz mellett tud reális értékekre szert tenni. Legnagyobb érdeke az, hogy a bankprés megálljon és ezáltal világos, hogy közvetve az elmúlt időben is sokkai súlyosabban volt a gazdaközönség adóztatva, mint minden más osztály. Most hirtelen három év mulasztását akarják az adó javaslatokkal behozni. Bele kell menni a súlyos pénzügyi helyzetre tekintettel főleg akkor, ha ez a súlyos terhelés aránylagos adókivetést jelentene és tisztában volnánk, hogy az ország "pénzügyeit szanáljuk. Azonban a földadónak buzaértékben való kirovását igazságtalannak tartom. Ennél a kérdésnél nem akarok sokáig időzni. Gaal Gaston, Czettler Jenő t. képviselőtársaim és még igen sokan ezt bőven kifejtették. Csak egypár szempontra szeretnék röviden rámutatni. A búza, ha ezt vesszük alapul, soha nem volt stabil értékmérő. Ha pl. a statisztika adataiból az 1910. és 1911. évet vesszük, azt látjuk, hogy a búza 1910 január 1-től 1911 augusztusáig métermázsánkint 20 és 30 korona között váltakozott, ami akkor óriási árdifferencia volt, viszont ugyanakkor egyéb mezőgazdasági terményeinkben alig volt árdifferencia, A búzatermés a régi Magyarországon 35 és 50 millió métermázsa között ingadozott és ára is ugy hónaponként, mint évenként változott : óriási kilengések voltak. Csonka Magyarországnak van 10 millió hold szántóföldje. Ebből csak 2 millió volt búzatermő föld, tehát az egésznek egy ötöde. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Dehogy! Őrg. Pallavicini György : Ha pedig a termőföldet vesszük, az 15 millió, akkor ennek l/3-a a buzatermőföld, tehát az egynyolcad termés után szemben a hétnyolcaddal a búzát venni értékmérőnek, azt hiszem, egyenlőtlenségre és évi szeptember hó 6-án, szerdán. igazságtalanságra vezet. Azonkívül súlyos kellemetlenséggel fog járni az adónak havonkinti megállapítása és a búza árának havonkinti megállapítása is technikai nehézségeket, kontroverziákat fog előidézni. Nézetem szerint tehát a búza nem alkalmas értékmérő az adó beszolgáltatására. Az, amit az indokolás mond, hoszszabb időre vonatkozik és 30—40 éves átlagárakat vesz tekintetbe, ahol a búza meglehetősen állandónak mutatkozik, de rövid időszakokban* nem, hiszen csak rá kell mutatni a büza árának az utolsó két hónapban való óriási emelkedésére. Ez is bizonyítja, mennyire nem jó értékmérő a búza. Azt hiszem, sokkal helyesebb lett volna — és ha jól tudom, az 1921 : XLIII. te. 113. §-a is rámutat erre — a pénz vásárló erejével, a kataszteri tiszta jövedelem megfelelő hányadosával számítani az adót. Vagy ha az aranyparitást vettük volna alapul és az indexszámok alapján számítottuk volna ki a fizetendő adót, azt hiszem, szintén sokkal igazságosabb adóztatást értünk volna el. Mert ha azt vesszük, hogy a zürichi jegyzés szerint pénzünk az aranyhoz viszonyítva nagyjában négyszázszor ér kevesebbet, ha ennek a felét vesszük, vagyis ha pénzünk vásárlóerejének megfelelően kétszázszorosára emeltük volna a kataszteri tiszta jövedelem szerint a földadót, akkor kaptunk volna 6 milliárd adót. Ez is már óriási növekedés volna szemben azzal a 400 millióval, amit az eddigi földadó — amely, ugy tudom, 300 millió volt és ehhez járult a jövedelmi pótadó százmilliója — eredményezett, a pénzügyminister ur javaslata szerint pedig a búza alapján a mai 7000 koronás árakat számítva, a földadójövedelem közel 10 milliárdott tenne ki. Ez a minden átmenet nélkül való roppant aránytalan emelkedés ott, ahol a kataszteri tiszta jövedelem nem felelt meg a követelményeknek, mert igen sok helyen aránytalanul és igazságtalanul van megállapítva, azt hiszem túlságos nagy ugrást jelent. De talán ezeket az aggályokat is el kellene nyomnunk, ha azt látnánk, hogy a bankóprés végre meg fog állni és hogy ez a nagy áldozat meg tudja teremni a maga gyümölcseit. Ezt azonban nem látjuk. Nem tapasztaljuk, hogy a kormány rendelkeznék azzal a jobb jövőt biztosító közgazdasági programmal, amely nélkül pénzügyi politikát az adósróf egyszerű emelésével megteremteni nem lehet. Ennek a közgazdasági programmnak a szükségességét minden oldalon és minduntalan hangoztatja mindenki, de sajnos, a kormány a nemzetgyűlés összeülte óta nem vett magának annyi fáradságot, hogy ilyen programmal előjöjjön. Főképen nélkülözzük a várva várt f öldmivelési programmot. (Ugy van ! balfélol.) Ellenben, amint beszédem elején is Emiltettem, ez a javaslat magában hordozza a konkolyhintést, az ellentétszitást a termelőosztályok, az egyes birtokkategóriák között; mert itt van a progressziónak, illetve degressziónak az a
