Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-45
74 A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. évi szeptember hó 5-én, kedden. akkor illő és szükséges, hogy amikor reinden nyilt és rejtett vagyon szolgáltatóképességére az országnak szüksége van, a részvénytársaságok rejtett vagyona is fokozott adó alá kerüljön. Mi tehát egyáltalában nem ellenezzük a részvénytársaságok és a kapitálisban eresebb vállalatok súlyosabb megadóztatását, azonban mégis kénytelen vagyok rámutatni egynehány olyan szempontra, amelyeket mint panaszt részükről jogosnak és igazságosnak tartok s amelyei?: figyelembevételét a t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlom. A társulati adójavaslat 1. §-ában társulati adó alá vonja a közkereseti és bot éti társaságokat is. Az indokolás az, hogy a nagyobb tőkét erősebben kell megadóztatni, tehát a betéti társaságokat és a közkereseti társaságokat is. Ebből igen sok visszásság származhat. Egy adótörvénynél nem lehet és nem szabad egyedül csak a fiskális szempontokat figyelembe venni, hanem tekintettel kell lenni arra is, hogy a gazdasági életnek kialakulására és fejlődésére milyen hatása lesz annak az adótörvénynek és vájjon nem tesz-e lehetetlenné olyan uj irányzatot, amelyet a közszellem követel. Ma például a szituáció az, hogy mi általában óhajtjuk és kivánjuk, hogy a keresztény elem minél erősebben participiáljon a közgazdasági életben. (Igaz! Ugy van! half elöl.) Ennek következtében azt várhatjuk, hogy a leszerelt tisztek, elbocsátott tisztviselők és sok más keresztény egzisztencia adj fejét az ipari pályára, a közgazdasági életre, legyen vállalkozó, legyen kereskedő, szóval, legyen a közgazdasági életnek olyan tényezője, amilyen eddig nem volt, mert hiszen a keresztény elem a közgazdasági életnek eleven lüktetésénél rendesen hiányzott. Ha azonban ezt kivánjuk, akkor nem szabad ezt megnehezíteni, mert épen ez az elem. amelynek az ipari és kereskedelmi, szóval a közgazdasági pályára Való terelését mindannyian akarjuk, tőkében szegény elem. Ennek az elemnek esetleg van munkakészsége, jártassága valamiféle szakmában, van ismeretsége, ambiciója, szorgalma, törekvése, de épen tőkéje nincs. Akkor tehát, amikor ezeket az elemeket az ipari és közgazdasági pályára tereljük, olyan elemeket terelünk oda, amelyeknek maguknak tőkéjük alig van vagy kevés van, akiknek tőkéjük csak akkor lesz számottevő, ha mint betéti társaság vagy közkereseti társaság összeállanak és nem is annyira tőkét koncentrálnak, mint inkább munkakészséget, jártasságot, ambiciót, szorgalmat, ismeretséget. Az ilyenféle kisebb társulatoknak, mint a betéti és közkereseti társaságoknak nagy százaléka egyáltalán nem tőkekoncentráció, hanem tulaj donképen munkakoncentráció. Miután nekünk egyebünk, mint munkánk nincs, ennek koncentrációját nem szabad megnehezíteni. Már pedig a pénzügyminister ur megnehezíti ezt akkor, amikor társulati adó alá vonja- ezeket a közkereseti társaságokat is, amelyek nemcsak társulati adót fognak fizetni, hanem tulajdonképen ennél súlyosabb adót is, mert itt menyek között azoknak a tényezőknek, amelyeknek erre befolyásuk van. (mefík helyeslés.) Ugron Gábor : ügy van ! Az erkölcstelen önzés ! H aller István : Ëpen azért vagyoK én azon a felfogáson, hogy a több gyermeket minden körülmények között tekintetbe kell venni és minden állami kedvezményt azoknak kell juttatni, akik ebben a tekintetben a nemzet fajának szaporításához hozzájárulnak, és akiktől várjuk annak az erőnek megnövekedését, amelh r el Nagymagyarországot még egyszei meg fogjuk tudni csinálni. Kiss Menyhért : ügy van ! Rothadt Bizánc Î Az pusztult el ! H ai 1er Sstván : A földadóval kapcsolatban még csak a szőlőre kívánok rámutatni, mint amelynek adóját túlságosan terhesnek tartom, mert a szőlő általában véve magasabb kataszteri jövedelem alá esett és miután a bor ára nem tartott lépést a búza árával és mégis a búzáért ék szerint fogják az adót fizetni, egészen kétségtelen, hogy a szőlő súlyosabban lesz megadóztatva, mint ahogy rentabilitása után következhetnék. Ezért itt a kulcsnak mérséklését kérem. A kereseti adóról nem sok mondanivalóm van. A kereseti adó a munkásságnak s a szellemi foglalkozást üző alkalmazottaknak uj jövedelmi adója, ezért kétségkívül ennél az adónál kell a szociális szempontnak a legjobban érvényesülnie. Itt hiányzik a progresszió, mert az adókulcs ugyan 5%-tól -10%-ig emelkedik, azonban nem progreszsziv módon, hanem aft ól függ, hogy valamely község a maga községi jövedelmét miiyen kulcs, 5 vagy .10 percent mellett tart]a-e elegendőnek, és a penzücyministertol függ, vájjon milyen kulcsot koncedál. Én egész bizonyos vagyok benne, hogy ez a kereseti adó mindenhol 10% lesz, mert a mai eladósodott községek kétségkívül mindenütt kérni fogják a pénzügyministert, hogy a kereseti adót felemelhessék 10%-ig. Így azonban egy nagy diszparrcás állhat elő ugyanazon foglalkozást űzők között, az egyik ugyanis 5%-ot fog fizetni, a másik pedig 10%-ot. így az ő versenyfeltételeik romlanak meg és lesznek különbözőkké, ami természetesen gazdasági hátrányra és igy szociális igazságtalanságra vezet: Nekem az a felfogásom, hogy a kereseti adót fix tételben kell megállapítani és nem szabad a községre hizni. A fix tételnél keresztül kell vinni a progresszivitást, és pedig itt is a gyermekek számának figyelembevételével. Ami a társulati adót illeti, igen t. Nemzetgyűlés, ezt a társulati adót a bankok, trösztök, kartellek és egyéb nagy vagyonú és keresetű vállalatok fogják fizetni, egészen természetes tehát, hogy ezek adóját ebben a nemzetgyűlésben nagyon kevés ember fogja sokaim. En a magam részéről nagyon szivesén járulok ahhoz hozzá, hogy a latens tartalékok, valamint a felpénzek megadóztattássanak. Ha egy vállalatnak módjában volt — mint ahogy módjában volt — kedvező gazdasági években igen nagy rejtett vagyonra szert tenni,
