Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-45
A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. évi szeptember hó 5-én, kedden. 75 a kereseti adó és jövedelmi adó is számitásba fog jönni, az a kereset, amelyet az ilyen társaság produkálni tud, tehát súlyosabb helyzetbe kerülnek, mint maguk a részvénytársaságok. Hogy ez az intézkedés mennyire antiszociális, ezt talán legjobban mutatja egy példa. Ha meghal valaki és egyetlen örököst hagy hátra, az az ő egész tőkéjét örökli és marad tovább egyéni cég. Mint egyéni cég társulati adó alá nem esik. Ha azonban már három gyermek van, akkor három gyermek között oszlik meg ugyanaz a tőke és akkor, ha a gyermekek az apjuk mesterségét mint betéti társaság vagy közkereseti társaság fogják folytatni, annak a tőkének tulajdonképen három családot kell ellátnia, az a társulat nagyobb rezsiköltséggel dolgozik és végeredményben sokkal nagyobb adót fizet, mint az a szerencsésebb örökös, aki egyben kapta apjától az egész vagyonát. Ez egészen világosan mutatja, hogy itt egy antiszociális financiális intézkedésről van szó, és engem, akit egyáltalában nem vezet a kapitalizmus védelme, mégis arra kényszerit, hogy a minister ur figyelmébe ajánljam, hogy a közkereseti és betéti társaságokat a társulati adó alól vegye ki. Egy másik, szintén jogosan felpanaszolt sérelme a társulatoknak az, hogy a külföldről jövő adó mint társulati adóalap újra számitásba jön. T. Nemzetgyűlés ! Én alig tudom elképzelni, hogy például azok a vállalatok, amelyek megszállott területre esnek, ne fizetnének az ott produkált jövedelem után igen súlyos adókat. Ez az adó kétségkivül az összjövedelemből levonatik. Ha azonban valamelyik társulat azért, hogy a befolyását megtarthassa a megszállott területen való fiókintézményére, amelyet talán ott nacionalizáltak, ha tárcájában tartja a részvényeknek jókora kontingensét, itt újra adó alá lesz vonva, akkor a dupla adóztatás esete áll fenn reá nézve és meg lesz nehezitve az, hogy a fiókot fentartsa magának, illetőleg továbbra is érvényesítse a befolyását azon a réven, hogy tárcájában tartja a részvényeknek egy kontigensét. Én azt hiszem, hogy nekünk minden erővel elő kell mozdítanunk azt, hogy összes vállalataink fentartsák a kapcsolatot a megszállott területen levő vállalataikkal és fiókjaikkal, és még ha adókedvezményt is kellene adni, inkább azt kell megadni, mint őket kétszeresen megterhelni, mert ez arra fogja őket vezetni, hogy rész vénykontingensüket teljesen átdobják a nacionalizált intézmény számára és ezzel azt a befolyást, amelyet gyakorolni tudtak, teljesen elveszítsék. Nemzeti szempontból ez veszedelem és kár volna, s azért itt a financiális szempontnak feltétlenül meg kell hátrálnia a nemzeti szempont előtt. T. Nemzetgyűlés ! Kifogást kell emelni az alkalmi egyesüléseknek 10%-os adóztatása ellen is. Itt az a novum van a javaslatban, hogy a brutto bevételnek 10%-a lesz az adó. Megtörténhetik, hogy ez az alkalmi egyesülés passzívával végződik, nyereség egyáltalán nincs és akkor a passzívához még 10% bruttóbevétel adója is járuljon hozzá? Ez annyira súlyosbítani fogja az illetők terhét, hogy ilyen alkalmi vállalkozások egyáltalában lehetetlenek lesznek. De engem nem annyira az a része érdekel az alkalmi vállalkozásnak, amit szindikátusnak nevezünk, amikor például két-három bank áll össze egy nagy üzlet lebonyolítására, mert végeredményben ezek valami úton-módon meg fogják találni a módját annak, hogy a gazdasági károsodástól megmeneküljenek. De például, ha arról van szó, hogy közszállításra vállalkoznak kisiparosok, ez egy alkalmi egyesülés, amely azért szükséges, mert azok a kisiparosok külön-külön nem tudják elvégezni a közmunkát, a kisiparos kénytelen háromnégy társával összeállni és ha összeáll azért, hogy ezt a munkát elvégezhesse, akkor egy alkalmi egyesülést teremtett, amely a brutto bevételnek 10%-át kénytelen lesz adóban befizetni. Kállay Tibor pénzügyminister: A brutto nyereségnek 10%-át ! Haller István: Igen, a brutto nyereségnek! De még akkor is ez oly súlyos összeg, amely mint prohibitiv adó fog működni s ez az alkalmi egyesüléseket nagyon kockázatossá és ritkává fogja tenni, már pedig az nem lehet közgazdasági érdek, hogy ezek ne jöhessenek létre. Még csak a házadóról kívánok röviden néhány szóval megemlékezni, még pedig csak arról a részéről, amely arra vonatkozik, hogy mint egészen uj intézkedés, a munkáslakások s a munkásjóléti intézményeknek és munkásbiztositó pénztáraknak házai ezután házadó alá fognak esni. A mi legnagyobb érdekünk az, hogy minden vállalkozó, minden nagyobb tőkeerejű iparág igyekezzék a maga munkásságát állandó lakáshoz juttatni, (Helyeslés a jobboldalon.) tehát igyekezzék munkásházakat építeni. Hogy a nemzetnek mennyire ez az érdeke, azt legjobban mutatja áz, hogy mi fogyasztók valamennyien kivétel nélkül súlyos áldozatot hoztunk, hogy a bányavállalatok felépíthessék a munkáslakásokat. Mi a magunk szénáraival hozzájárultunk, hogy százmilliós, sőt milliárdos bányavállalatok munkáslakásokat építhessenek, nem annyira az ő pénzükből, mint inkább a fogyasztóközönségnek pénzéből. Ezzel is mutattuk, hogy milyen fontosnak tartjuk a munkáslakások felépítését. De azért, mert egy vállalat munkáslakásokat épít, nem lehet őt adóval sújtani. Ellenkezőleg, itt is áll az az eset, hogy egy szociális intézménynek létrejöttét minden úton-módon favorizálnia kell az államnak is, és azért én kérem, hogy a házadó alól a munkás jóléti intézmények házai, főképen a munkásházak feltétlenül mentesek legyenek. ÄU ez főképen a tanoncotthonokra is, mert hiszen a tanoncnevelés ügye egy külön parlamenti felszólalást érdemelne, ez is egyike legelhanyagoltabb szociális kérdéseinknek, pedig, ha mi a munkáskérdést veszedelmesnek tartjuk sok esetben, a tanonckérdésnél kell a dolgot megfognunk, és a tanoncból kell nevelnünk jó szakmunkást és ugyanakkor intranzigens. magyar embert is. (Helyeslés a baloldalon.) Tehát a tanonc10*
