Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. t gyorsan igyekszik eredményekhez jutni, feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az adótörvények elérhessék vagy megközelíthessék azt a célt, amit kitűztek, t. i. a rendnek helyreálltát, a nyugalmat, az önbizalmat, szóval mindazt, amit konszolidációnak szoktunk nevezni. Ez a két aggodalmunk van általában véve az adójavaslatokkal szemben és ez az egyik oka annak, hogy — miután nem ismerjük azt a gazdasági politikát, amelyet fontosabbnak tartunk ebben az esetben, mint a pénzügyi és adópolitikát — nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezeket a javaslatokat elfogadhassuk, mert egyáltalán nem vagyunk képesek magunkat megnyugtatni aziránt, hogy a hozandó áldozatok tényleg meg fogják-e hozni azt az eredményt, melyet azoktól várunk. (Helyeslés balfelöl.) Egy másik aggodalmunk az, hogy esetleg olyan látszatot fogunk teremteni, amelyet veszedelmesen ki lehet használni ellenünk. Ha nézzük a német jóvátétel körül folyó európai tülekedést, látjuk, hogyan lesnek itt minden megmozdulásra a győztesek, minden oly megmozdulásra, amely valami gazdasági erőt, valami pénzügyi lehetőséget árul el, és hogyan sietnek azt fenékig kizsákmányolni, ügy látszik, egyáltalában nem törődnek azzal, hogy az ő adófizetőjüket itt tönkreteszik. Pedig mint fináncpolitika is a lehető legrosszabb politika az, hogy akitől adót várok, azt egyszerre kihasználjam ugy, hogy az életét ne legyen képes tovább fentartani, mert ezzel az adóforrást is bedugaszoltuk, az adóalanyt is megöltük. De a győztes hatalmak kétségen kivül ezt a metódust választották, ezt folytatják, "nyilván azért, — at. képviselő ur igen jól jegyezte meg — mert ők nem annyira adófizetőket akarnak, hanem hullákat és tönkretett államokat akarnak, amelyeknek a területére, amelyeknek népességére végérvényesen rátelepedhessenek. (Ugy van !) Miután azonban mi hasonlóképen épen ilyen ellenségekkel vagyunk körülvéve, én bennem él az az aggodalom, hogyha mi nagy és súlyos áldozatok árán megteremtjük azt a látszatot, — mert csak látszat lesz — hogy mi pénzügyileg konszolidálódtunk, hogy mi az államháztartást. rendbehoztuk, akkor ezek a telhetetlen győztesek olyan követelésekkel fognak előállani, amelyek bennünket sokkal rosszabb helyzetbe fognak dönteni, mint aminőben előbb voltunk. Kállay Tibor pénzügyminister : Ez nem jelent külföldre való fizetési képességet. Haller István : Hát, t. pénzügyminister ur, azt nekem ne méltóztassék mondani, hogy ez kifelé nem jelent fizető képességet ; azt mi mindenesetre fogjuk állitani, és mi mindenesetre abban a tudatban és meggyőződésben is vagyunk. Itt azonban kénytelen vagyok utalni egy igen közismert adomára. Midőn azt mondták egy zsidónak, aki megijedt az ugató kutyától, hogy az a kutya, amelyik évi szeptember hó 5-én, kedden. 69 ugat, az nem harap, ő azt felelte : »Azt én tudom, de tudja-e a kutya ?« (Derültség és taps balfelöl.) Griger Miklós: Nagyon jó. Haller István : En azt hiszem, hogy mi hasonló helyzetben leszünk, mi tudni fogjuk azt, hogy ez a legnagyobb áldozat árán megteremtett látszat valóban látszat, és a mi nyomorúságunkat, nem pedig fizetőképességünket jelenti, de nagyon kétséges, vájjon el tudjuk-e ezt hitetni a külfölddel, és az egyszerűen egy büdzsé adatra támaszkodva nem azt mondj a-e, hogy : »Itt minden rendben van, jöhetek én is ; ha egy ország a jövedelméből meg tud élni, akkor annak a vagyonából én fogok megélni.« (Egy hang a jobboldalon : Ezért önmagunkat tegyük tönkre ?) Ez a két fő aggodalmunk van. Azonkivül két generális kifogásunk van az adójavaslatok ellen. (Halljuk ! balfelöl.) Az egyik generális kifogásunk az, hogy minden adó javaslat birálatát objektive akkor lehet elvégezni, ha az ember ki tudja számítani, hogy az a javaslat az ország adófizető polgárságára milyen megterheltetést jelent. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy mi e javaslatok ismerete után kiszámíthassuk, hogy tulajdonképen milyen terhet fog viselni a magyar adófizető polgár, mert hiszen ez adón kivül még igen sok adót fog viselni, köztük olyanokat, amelyeknek reformja szintén be van jelentve ; ilyen például a jövedelmi adó reformja is ; azonkivül igen súlyosan terhelik az adófizetőt a községek és törvényhatóságok pénzügyi ellátásából szóló javaslatok, illetve adótörvények, amelyek reformja szintén kilátásba van helyezve, s amelyek e javaslatokkal annyira össze vannak szövődve, hogy bárhol akarnék belevágni az egyik javaslatba, egészen bizonyos, hogy községi vagy törvényhatósági érdeket is érintenék s ugyanolyan ideget is vágnék el. De amikor nem ismerem azokat a reformokat, és nem tudom, hogy milyen nevelési szándékai vannak a pénzügyminister urnák e téren, akkor nem tudom a velük szorosan összefüggő jelenlegi javaslatok hatását kiszámitani, és végeredményben nem tudom, hogy tényleg az a teher, amit ezek a javaslatok jelentenek a magyar adófizető polgárok számára, elviselhető terhek-e vagy pedig olyanok, amelyeknek az elviselése már kérdéses. Mi tehát szerettük volna azt, hogyha e tervezett reformok egyszerre jöttek volna ide, vagy legalább módunkban lett volna • körvonalakban megismerni azokat a javaslatokat is, hogy igy a kritikánkban minden szempontra kiterjeszkedve objektivebbek lehettünk volna. A másik generális kifogásunk az, hogy ezek az adójavaslatok fentartják és tovább fejlesztik az eddigi adórendszert, amelyet pedig mi teljes egészében reformálandónak tartunk. Griger Miklós: ügy van ! Haller István: Én már a választások előtt egy beszédemben hivatkoztam arra, hogy a mi adórendszerünk — amint azt különben a pénzügyminister urak sorra elismerték, többek közt a