Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

70 A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. évi szeptember hó 5-én, kedden. jelenlegi pénzügyminister ur is — olyan bonyodalmas, olyan óriási és nehézkes adminisztrációt tesz szükségessé, hogy ez igy tovább fenn nem tartható ; fenn nem tartható azért, mert az adminisztrációja rendkívül költséges és mert állandó bizonytalanságban tartja az adófizetőt a saját terheit illetőleg. Már pedig a bizonytalanság igen könnyen társul a bizalmatlansággal, amit mi igen sokszor láttunk az adófizetőinknél, akik nem tudván biztosan, hogy tulaj don képen mit, mennyit és miért kell nekik fizetniök, bizalmatlanok mindig azokkal a tényezőkkel szemben, akik ezeket a kötelezettségeket reájuk róják. Azért itt volna az ideje, — és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni — hogy az egész adórendszerünk egyszerűsítésére megtörténjenek a kellő lépések. Ezekben az adójavaslatokban vártuk ezt, de nem következett be. Mert hiszen az az adónem sem szüntettetett meg, amelynek megszüntetése meg lett Ígérve, ellenkezőleg azt is tovább fejlesztették, és igy a kereseti adóból egy általános kereseti adó lesz, ami, mint ilyen, egy második jövedelmi adót jelent. Ennélfogva itt nem egyszerűsítéssel, hanem •— bár nem mennyiségileg — de további adótörvényeknek és maguknak az adóknak is mennyiségbeli szaporításával állunk szemben. T. Nemzetgyűlés ! Ha már az adótörvények szaporittatnak és maguk az adók szaporittatnak mennyiségileg is, akkor legalább szerettem volna az adókivetésnél, az adóadminisztrációban látni valamiféle eg3

7

szerüsitést. Erre nagyon alkalmas lenne a kereseti és jövedelmi adó, mert hiszen a forgalmi adónál valami uj próbálkczás történt is, ami az adókivetés egyszerűsítésére vezet. Az aclóadrainisztráció könynyebbé teszi a forgalmi adó kivetését ; az ügyvédek például ugy fizetik, heg}

7 mint forgalmi adóköteles alanyok egy közösségben, egy társaságba csatcltattak össze és igy az egész közösségre vettetik ki az adó és az ügyvédi kamara bizenyes rendszabályok szerint- m.aga veti ki a forgalmi" adót, vagyis megalkották a Steuergemeinschaftct. Ez Magyarországon az első komolyabb jele az adókivetés egyszerűsítésének és én nagyon szerettem volna, hegyha ez a rendszer tovább fej lesz tetnék, mert ha azonos foglalkozású, bár nem ugyanolyan jövedelmű, de ugyanolyan forrásból jövedelemmel rendelkező egyének például a kereseti adó szempontjából egy Steuergemeinschaftba, egy adóközösségbe, egy adótársaságba csapatnak össze és a pénzügyi kormányzat erre a közösségre veti ki az adót és rábizza a közösség tagjaira, hogy ők osszák el maguk közt az adót, akkor két de Iget fogunk elérni. Az egyik az, hogy bizonyos lesz, hogy az illető közületben az adó igazságosan lesz elosztva, mert az adóközösségbe tartozó minden egyes tag tisztában lesz azzal, hogy a másiknak elengedett adót neki kell megfizetnie. (Ugy van! jobbfelől.) S miután általában, hogy ugy mondjam, az egy bransban élők egymás viszonyait elég jól ismerik, azért nekik könnyű, minden különösebb puhatclás és vallóm.ástétel nélkül az adót egymásra igazságosan kivetni, az adóadminisztráció száz percentig hozzájut a kontemplált adóhoz ; mert egészen bizonyos, hogy száz percentig ki fogják osztani az adót. Másrészt pedig az adminisztráció egy óriási könnyebbséghez is jut, mert hiszen nem száz és ezer alannyal kell külön-külön dolgoznia a pénzügyi adminisztrációnak, hanem egyetlen egy tényezőt, egy adóalanyt vesz csak számításba és arra veti ki az adót. Szomjas Gusztáv: Megvan ez a vámkontingensnél is ! Haller István : Tehát én tévedésben vagyok, mert nem egy, hanem két kísérlet is történt. Azt hiszem, hogy a kísérletekkel a ministerium nem szerzett rossz tapasztalatokat, és nagyon örültem volna, hogyha különösen a kereseti adónál ez a Steuergemeinschaft-rendszer tovább íejlesztetett volna, az adminisztráció rendszere legalább ugy lett volna bizonyos mértékig tehermentesítve. Ami már most a földadót illeti, a földadó körül annyi szóharc folyt már, hogyha itt ujat akarnék mondani, az, azt hiszem, tényleg vakmerő vállalkozás volna s tőlem ezt senki el nem várja. Miután azonban a párt nevében beszélek, természetesen kötelességem még akkor is, ha ismétlésbe esem, kifogásaimat megtenni. (Halljuk ! Ball]uk !) Az első kifogásunk maga a buzavaluta. A buzavaluta azért, mert egyetlenegy termény van kiragadva a gazdaság összterm el vényei közül és ez van odaállítva mint értékmérő, amely az egész gazdaság összes termeléséből kialakult jövedelmet a leghatályosabban és legigazságosabban tudja mérni. Mi azt el nem ismerj üli, hogy tényleg ilyen értékmérő volna, nem ismerjük el annak igazságát, hogy egyedül csak a búza legyen az, amely mint ilyen termény szerepeljen mert nagyon jól tudjuk azt, hogy akárhány gazdaság és pedig nem nag}

r

, hanem épen kisgazdaság van olyan, amelyben a búza mint termeivény egy igen alárendelt szerepet játszik s tulaj donképen az állattermelés, gyümölcstermelés, akárhányszor még a baromfitenyésztés is, vagy a méhészet vagy szőlészet sokkal jelentékenyebb jövedelmi forrás, mint épen a búzatermelés, i Ugy van! half elől.) Ha pedig a többi termehények árban nem emelkednek teljesen ugy, mint ahogy emelkedik a búza, akkor itt már egy igazságtalanság áll elő, amikor egyszerűen a búza után próbáljuk mérni az összjövedelmet, mert sem gyümölcs, sem az állat, sem a bor, de azt hiszem, egyetlenegy termény sem tartott lépést a valuta romlásával az áremelkedésben ; a búza az egyetlen, amely a paritást elérte, néha felül is haladja, de a többiek még mais alatta vannak a paritásnak. Hogy tehát épen a legdrágább terményt vesszük értékmérőnek, ebben financiális igazságot nem találok. Másrészt azonban a buzavaluta az adómorál további gyengítésére alkalmas. Hiszen panaszolja mindenki, hogy adómorálunk nincs. Kétségtelen, hogy nincs. De nem is lehet csodálni, hogy nincs, mert a magyar pénzügyministerek nem is tőre-