Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

OB A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. évi szeptember hó 5-én, kedden. ezt nem tudjuk képesíteni arra, hogy a fokozódó terheket fokozatosan tudja vállalni; ha nem tudjuk odáig fejleszteni, hogy ez legyen a bázisa a mi valutánk stabilizálásának, pénzügyünk helyreállításának, de főképen ha nem tudjuk odáig fejleszteni, hogy megszaporodott — t. i. ezen a szűk területen aránylag megszaporodott — népességünket el tudja tartani, akkor csakugyan nagyon kétséges lehet, hogy fogunk-e tudni valaha talpraállani, fogunk-e tudni olyan viszonyokat teremteni, hogy tartós szociális béke legyen, hogy a gazdasági haladás attribútumai újból meglegyenek. Azt mondja ez a memorandum, hogy a vetésterületünk is 27%-ról 21%-ra csökkent és a múlt esztendei 14,230.000 métermázsa búzaterméssel szemben 11,860.000 métermázsa van az idén, tehát 2,470.000 métermázsa a különbség az idei évnek hátrányára. Ha ehhez hozzávesszük azokat a jelentéseket, hogy sertésállományunk 600.000 példánnyal fogyatkozott meg a múlt évvel szemben és 200.000-rel kevesebb a marhaállományunk, mint volt tavaly, akkor kétségtelen, hogy itt olyan gazdasági hanyatlással állunk szemben, amelynek megakadályozására az államnak minden tőle telhetőt el kell követnie. Nálunk az egyetlen igazi, kiadós politika ma a gazdaságpolitika és a legfontosabb reszort a földmivelésügyi ministerium. Minden egyéb századrendű amellett, amit a földmivelésügyi ministerium produkálni tud és amit produkálnia kell akkor, amikor a magyar mezőgazdaságnak ezt a hanyatló állapotát egy virágzó állapotra kell átfordítania. En nem gondolok óriási nagy tervekre, én tudom, hogy a nagy reformok milliárdokba kerülnek és ezeket mi nehezen tudjuk előteremteni. Tudom azonban azt, hogy agilitással, szorgalommal, felvilágosítással, rábeszéléssel sok olyan dolgot lehet elérni, ami pénzbe alig kerül s ami végeredményében a magyar mezőgazgaság produktivitásában mint jelentékeny plusz fog jelentkezni. Szeretném végre látni és ismerni azt a többtermelési programmot, azt a mezőgazdasági kultúrát emelő programmot, azt a mezőgazdasági kultúrát irányító és fejlesztő programmot, azt a mezőgazdasági ipart teremtő programmot, amelyre nekünk feltétlenül szükségünk van, amely nélkül mi soha ebből a círculus vitiosusból kijutni nem fogunk. (Igaz! TJgy van! balfelöl) A ministerelnök ur azt ígérte programmbeszédében, hogy a szakminiszterek itt a házban rövid idő alatt elő fognak állni és ismertetni fogják terveiket a nemzetgyűléssel. Én ezt a mai napig nélkülözöm, mert mai napig sem tudom, hogy minő eszközökkel szándékozik a kormány a mezőgazdasági produkciónak hóna alá nyúlni és mivel akarja a mezőgazdasági kultúrát emelni. Magyarországon a rétjavitás, a legelőjavitás, a fásítás kérdése, a gyümölcstermelés kérdése, a baromfi nevelés kérdése mind olyan kérdések, amelyekben horribilis nagyot lehetne produkálni aránylag jelentéktelen és kis eszközökkel, csak egy kis organizálásra van szükség és arra, hogy azokat a gazdasági egyesületeket, amelyekben mégis hisz és bizik a termelő, ellássuk megfelelő ideákkal és gazdasági eszközökkel arra, hogy a tanítást tényleg el tudják végezni. Nagyon sokszor beszélünk többtermelésről és akárhányszor halljuk a birtokosoktól, hogy klímánk egészen más, mint azoknak az országoknak a klímája, melyekre hivatkoznak, amikor kis átlagterméseinket teszik szóvá szemben Dánia, Belgium, Németország, sőt Ausztria átlagterméseivel. Erdélyi Aladár : Ugy van ! Ahol műtrágyával dolgozhatnak! Haller István : Igaza van a t. közbeszólónak, hogy ott műtrágyával dolgozhatnak, de h a a magyar kormány tudatában van annak, hogy műtrágya nélkül az átlagterméseket emelni nem lehet, akkor a magyar kormánynak a felminden áldozatot, még pénzügyi áldozatot is meghozni, hogy megfelelő műtrágya álljon rendelkezésre, és ne tessék azt mondani, hogy ha meghozatjuk a műtrágyát, az nyakunkon marad, mert nincs, aki átvegye. Tessék a mintagazdaságokat, a gazdasági egyesületeket, a szaktanárokat munkába fogni, hogy világosítsák fel a közönséget és példájukkal mutassák meg, hogy máskép a gazda nem tudja szolgálni a maga hasznát, csak ugy, ha^ ilyen áldozatok árán javítja meg a földjét. Én nem hiszem el, mert tapasztalásból tudom, hogy nem igaz, hogy a magyar embert ne lehetne vezetni és tanítani, hogy ne lehetne rákapatni a többtermelésre. Ne becsüljük le a magyar embert azzal, hogy azt állítjuk róla, hogy erre nem képes. (Felkiáltások a jobbóldalon : Mi nem is mondjuk !) Csak megfelelő módon hozzá kell férni a lelkéhez, megfelelő módon rá kell kapatni a helyesebb művelési módra, és ha majd látja, hogy igy nagyobb hasznot lehet elérni, akkor nem fog az elől elzárkózni. Nagy gondot kell erre fordítanunk, és kell hogy a kormányzatnak legyen megfelelő programmja arra, hogy ezeket a modern mezőgazdasági ismereteket bevigye a közönség tudatába. Ha ugyanis nem tanítjuk az iskolában mezőgazdasági munkásainkat és kisbirtokosainkat termelni, — mint ahogy nem tanítjuk és évtizedeken át nem tanította rá őket senki — akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá, amikor egyetlen jövedelmi forrásunk a föld és egyetlen produktiv foglalkozásunk a mezőgazdaság, bárminő áldozatok árán is pótolnunk kell ezt a mulasztást, és nincs az a pénz, amely mint befektetés itt ki ne fizetné magát. (TJgy van! Ugy van!) Én tehát, amikor adótörvényről van szó és amikor az adótörvények által gazdasági helyzetünket akarjuk javítani, lelkiismeretben kötelességemnek érzem ráirányítani a figyelmet a magyar mezőgazdaságra, amelynek véghetetlen