Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

A nemzetgyűlés 45. illése 19.22. indokolva, hogy aki nem fér el hétszobás lakásban, — természetesen leszámítva a hivatásához szükséges helyiségeket — az szociális szempontból kiméltessék és azzal szemben az állam jövedehne csökkentessék. Én igenis amellett vagyok, hogy aki hét szobában és a foglalkozásához szükséges egyéb helyiségben nem fér el, az igenis fizesse azt a bizonyos progresszív emelkedést, hogy nyolc szobától kezdve, minden szobája után 10°/o-kal emelkedjék luxus-házadója és ez az adó ne 60, hanem 100°/o-ig emelkedjék. Abban a hitben és reményben, hogy e törvényjavaslatok megszavazásával és elfogadásával nagyon közel jutunk a kibontakozáshoz, a társadalmi, gazdasági és egyéb konszolidációhoz, én ezt a négy törvényjavaslatot általánoságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Haller István. Haller István: T. Nemzetgyűlés! Az a feladat hárult rám, hogy pártom felfogását a tárgyalás alatt lévő adójavaslatokkal szemben precizirozzam. Feladatom nagyon könnyű, mert pártom teljes mértékben koncedálja mindenkinek egyéni felfogását ezekben a kérdésekben, nem lévén annyira szorosan politikai kérdések, hogy a pártfegyelem ebben a tekintetben bárkinek f véleménynyilvánítása elé korlátot tehetne. En nem vagyok abban a véleményben, mint az előttem szólott igen tisztelt képviselőtársam, hogy ezek az adójavaslatok a lét és nemlét kérdései Magyarországnak. Valóban nagyon szomorú volna, ha egy jól vagy rosszul sikerült adótörvénytől függne az ország léte. Azt hiszem, a nemzet életereje sokkal mélyebben fekszik a magyar talajban, a magyar erőben és históriai múltban, semhogy attól kelljen tartani, hogy az esetleg meg nem szavazott adójavaslat, vagy rosszul sikerült adójavaslat azt az életerőt egyszerűen tönkre tudja tenni vagy ki tudja tépni a históriai magyar talajból, de ha nem is képzelem a lét vagy nemlét kérdésének ezeket az adótörvényeket, mégis magam is nagy súlyt helyezek ezekre, mert kétségtelen, hogy a kormány és a pénzügyminister ur sem tulajdonit ezeknek a javaslatoknak egyszerűen csak fiskális célt. Ennek a négy adójavaslatnak nem egyszerűen az a feladata, hogy a kincstárt hozzájuttassák ahhoz a jövedelemhez, amelyre a megduzzadt kiadások mellett az államkincstárnak szüksége van, hanem tényleg magasabb célt is tűzött a kormány ezek elé az adójavaslatok elé. Ez a magasabb cél az, hogy hatásában egy szilárd bázist, fundamentumot teremtsen az uj magyar gazdasági és politikai fejlődésnek; visszaszerezze a bizalmat bent és kint ez iránt az ország iránt, amely háborús sebeiből hihetőleg fel fog gyógyulni, és meg kívánja győzni a külföldet és belföldet egyaránt, hogy akkor, amikor a nemzet saját NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — IV. KÖTET, évi szeptember hó 5-én, kedden. 65 gazdasági boldogulásáért és állami létéért ilyen áldozatokat tud és akar hozni, tényleg nem adta fel az élethez való jogot, mert nem adta fel az életet s azt feltétlenül ki is fogja küzdeni a maga számára. T. Nemzetgyűlés! Épen mert az adójavaslatoknak ilyen hivatást szántak, azért nem látunk valami erős ellentállást az adójavaslatokkal szemben, jóllehet tényleg sok milliárdos tehernek vállalásáról van szó, hanem általában azt tapasztaljuk, hogy a vitában csak bizonyos igazságtalanságok kiküszöbölésére törekszenek a szónokok és kutatják, vájjon elérhetik-e azt a magasabb célt a kormány, amelyet az adójavaslatok által elérni akar. Ami pártunk is elsősorban két aggodalomnak a kifejezésére kért fel engem. Az egyik az az aggodalmunk, hogy az adótörvényekkel további súlyos ós nagy áldozatokkal egy mindenre kiterjedő és gyors eredményt hozó gazdasági politika nélkül lehetséges-e egyáltalában gazdaságilag konszolidálódni. Lehet-e egyszerűen adótörvényekkel, velük összekapcsolt, minden részletre kiterjedő, energikus és gyors eredményt kikényszerítő gazdasági politika nélkül egyáltalában eredményt elérni. Másik aggodalmunk pedig az, hogy vájjon egy látszatsiker, amelyet esetleg a javaslatok révén elérünk s amely kifelé azt fogja mutatni, hogy a magyar állam a saját jövedelmeiből meg tudta teremteni a saját államháztartásának pénzügyi egyensúlyát, nem fogja-e a körülöttünk lévő ellenségeink étvágyát oly mértékben felkelteni és őket olyan lehetetlen követelések támasztására rábírni, amelyek esetleg bennünket a tán elért magasabb gazdasági szintről újra a mélységbe fognak lerántani. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy első aggodalmamat indokoljam. Az adójavaslatokkal kapcsolatban rendkívül sok memorandum jutott minden képviselőhöz. Az érdekeltek kifejtették a maguk aggodalmait és igyekeztek a képviselőket ezen aggodalmak elfogadására, szóvátételére rábírni. Ezek közül a memorandumok közül engem különösen egy döbbentett meg és ennek is az a része, amely a mezőgazdasági produkciónak sajnálatos és megdöbbentő visszafejlődéséről beszél. A mezőgazdasági kamarák a maguk memorandumában kimutatják, hogy a legutolsó esztendőben átlagosan egy métermázsával ment vissza búzatermésünk, egy métermázsával rozstermésünk, körülbelül 15 métermázsával burgonyatermésünk, 30 métermázsával répatermésünk s 5—6 t métermázsával ment vissza szálas termésünk. És ennek okát abban találjuk, hog} a földet sokkal rosszabbul művelték meg és egyáltalában gyengébben trágyázták, mint eddig. Ha igaz, mint ahogy feltételezem, hogy igaz, ez az ország számára kétségtelenül rendkívül nagy veszedelmet jelent. Tőkénk tulajdonképen a föld ; a mi egyetlen nagyiparunk tulajdonképen a mezőgazdaság. Ha ezt a nagyipart nem tudjuk fejleszteni, ha 9