Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-45
A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. évi szeptember hó 5-én, kedden. 53 is igen-igen megnöveli az, ha az egyes társadalmi osztályok látják, hogy az ő érdekükben is történik valami. Ha én abban a 40 milliárdos budgetben fel tudok fedezni 4—5 milliárdot szociálpolitikára, népegészségügyre, népnevelésre, aggkori-rokkantbiztositásra, egyebekre, akkor ugy gondolom, hogy ez az adózási készség, az adómorál szempontjából igen előnyös, eltekintve a szociálpolitikának egyéb fontos vonatkozásaitól is. Rothenstein Mór : Mennyit adtak különítményekre ! Propper Sándor : Azért kérem, hiszen azért nincs költségvetés és zárószámadás Azért nem mutatják be. Abból meg lehetne tudni azt is, hogy milyen gyönyörű szociálpolitikát, faj fentartást és fajvédelmet lehetne csinálni abból, amit erre költenek. Urbanics Kálmán: Szép kis fajfentartás! Propper Sándor : Mindenesetre sokkal szebb, mint amit odaát elképzelnek. Urbanics Kálmán : Az önök fajának Î Láttuk, amikor maguk csinálták! Szomjas Gusztáv : Gajdeszbe küldték a fajt! Rothenstein Mór : Szolgabirói faj ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Propper Sándor: Mivel ezek a javaslatok az én megitélésem szerint nem felelnek meg annak a célnak, amelyre szánják őket, mivel az adójavaslatokból hiányzik minden szociális vonatkozás, mivel az adójavaslatok egyetlenegy modern adózási elvet sem valósítanak meg, mivel ennek a négy javaslatnak törvényerőre emelkedése a kusza magyar adórendszert még jobban összekuszálja és egészen lehetetlenné fogja tenni az adózás rendszeres keresztülvitelét, mivel ezekben a javaslatokban nyomuk sincs a szociális vonatkozásoknak, egészen természetes, hogy ezeket a javaslatokat én a magam részéről és pártom nevében nem fogadhatom el. (Zaj a jobbóldalon.) Elnök : G-aal Gaston képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés : Propper Sándor képviselő ur felolvasott itt egy állítólag hozzám intézett levelet, amelyen nem Propper Sándor képviselő ur, hanem Varga János kisgazda volt aláírva s amelyben engem per »Kedves Gaston bátyám !« titulál és ir nekem kedélyesen az adóügyekről. Erre vonatkozóan én itt a nemzetgyűlés szine előtt egészen röviden csak annyit akarok kijelenteni, hogy Propper Sándor képviselő kellemesebb ós kedvezőbb helyzetben van mint én, mert ezt a levelet ő megkapta, én azonban a mai napig nem. (Elénk derültség.) Propper Sándor: Kérem, átadom! (Élénk derültség) Urbanics Kálmán : Ez a hitelesség ! Elnök: Az ülést most megszakítom, négy órakor fogjuk folytatni. (Szünet után.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja él.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző : Mátéffy Viktor ! (Nincs itt!) Gr. Hoyos Miksa! Gr. Hoyos Miksa: T. Nemzetgyűlés! Nem szólaltam volna fel a vita során, ha mindazt, amit az előterjesztett földadótörvényjavaslatra vonatkozólag el akartam mondani, a gazda-nagygyülésen el tudtam volna mondani. Tekintettel azo iban arra,hogy ebben ott megakadályoztattam, kénytelen vagyok a t. Nemzetgyűlés szives türelmét néhány percre igénybevenni, kijelentvén, hogy ezúttal is főleg csak a földadótörvényjavaslattal kívánok foglalkozni. Hogy a gazdagyülésen felfogásommal alul maradtam, az nagyon érthető és ha tekintetbe veszem ennek a gyülekezetnek a mentalitását, majdnem azt mondhatnám, hogy természetes; de hogy meg sem akartak hallgatni, sőt, hogy mielőtt még egy szót is szóltam volna, máris lehurrogtak, az mindenesetre jellemző és arra vall, hogy az egész dolog rendezve volt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem zárkózhatom el az elől, hogy erről a helyről teljes őszinteséggel és teljes objektivitással meg ne mondjam és szives figyelmükbe ne ajánljam ezeknek a rendezőknek, ezeknek . az előttem ismeretlen tetteseknek, hogy ez az eljárásuk a gazdatársadalom jól felfogott érdekében nem helyes, nem volt célszerű, és nem volt bölcs. Utóvégre szerencsétlen hazánkban nemcsak gazdák laknak, (Ugy van! Ugy van! a jobbóldalon.) hanem olyan magyarok százezrei, akik egészen más életfeltételek mellett kénytelenek a mindennapi kenyérküzdelemben kitartani, és akik sokkal rosszabb viszonyok közt vannak, mint a gazdák. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Méltóztassanak figyelembe veuni mindenekelőtt a tisztviselőket, azután a fix fizetésüeket, a tőkejövedelemből élők közül különösen azokat, akik egy egész emberöltőn át becsületes és tisztességes munka és nagy takarékosság által összegyűjtött tőke jövedelméből kénytelenek élni; méltóztassanak figyelembe venni a hadirokkantakat, hadiözvegyeket, hadiárvákat, nyugdíjasokat és számos vonatkozásban a munkásokat is, (Ugy van! Ugy van!)- hányván ezek közül olyan, aki már-már nem birja ezt az óriási nehéz küzdelmet az élettel, aki lassanként kénytelen mindenét eladogatni . . . Pikler Emil: Már el is adta! Gr. Hoyos Miksa : . . . Aki kénytelen megválni legbecsesebb családi ereklyéjétől csak azért, hogy nyomorgó gyermekeinek egy kis ennivalót adhasson és hogy azokat iskolába járatNem csodálom, sőt emberileg meg is tudom érteni, mert utóvégre az üres gyomor mindenre kapható, hogy ebben az emberfeletti küzdelemben egyik-másik tisztviselő letér az egyenes útról, de kétszeresen tudom értékelni azt, aki mindennek dacára fenn tudja tartani erkölcsi integritását. (Ugy van ! Ugy van !)
