Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-45
À nemzetgyűlés 45.. ütése 1922. Akármilyen a hatalmi megoszlás ebben a nemzetgyűlésben, akármilyen többséggel fogja is a nemzetgyűlés ezeknek a javaslatoknak sorsát eldönteni, akármennyire is le fognak szavazni minden olyan indítványt és javaslatot, amely ennek, könnyítésére, vagy az igazságok kiküszöbölésére szolgálna, azt hiszem, rossz munkát fogunk végezni és annak a munkának káros következménye, ha pillanatnyilag nem is, de később jelentkezni fog olyan szimptomákban és jelenségekben, amelyek már ma is tapasztalhatók és amelyek ezt a dolgozó magyar népet egészségében, munkaerejében, munkabírásában, tehetségében befolyásolni fogják. Méltóztassanak elhinni, ez sokkal nagyobb nemzeti veszedelem, mint az, ha az adózás súlypontját esetleg a hatalmi kérdések, a hatalmi elhelyezkedés figyelmen kívül hagyása mellett át kellene tolni a tulaj dónk épeni valóságos vagyonra és a valóságos nagy jövedelemre. Igen sokat Hallottunk arról, hogy a munkásoknak milyen jó dolgok van, milyen sokat keresnek. Különösen közbeszólások alakiában szokták mondani, hogy : csak a munkások, csak a munkabér, mindenhol a munkabér, a fizetés, és akármiről van szó, mindig ezt húzzák elő, mint veszedelmet, mint árdrágító eszközt. Méltóztassanak erre vonatkozólag is néhány számadatot meghallgatni, amelyek hivatalosak és hiteles számok alapján ellenőrizhetők és rávilágítanak arra, hogy az a nagy kereset, az a nagy, árdrágító hatású jövedelemszerzés, amit a munkásoknak tulajdonítanak, tulaj donképen semmi egyéb, mint igen-igen nagy belső háztartási és életdeficit minden olyan embernél, aki a munkája után elért keresetéből él. Igen divatosak ma az index-számok, amelyeknél kimutatják a drágaság fokozódását, változását, emelkedését és hullámzását, de a hullámzás, sajnos, ma egyelőre mindig csak felfelé megy, lefelé nem láttunk hullámozni nyolc esztendő óta, egy Ids átmeneti helyzetet kivéve, ami azonban sokkal nagyobb szerencsétlenség volt, mert azután fokozott mértékben ment felfelé a drágaság. Augusztus 31-én tudományos kiszámítás és megállapítás szerint, a kalóiiamennyiségek figyelembevételével, egy öttagú munkáscsalád megélhetésére, pénzben kifejezve, 7676 korona 92 fillér kellett. Ez egy hétre vonatkozik. Az öttagú munkáscsalád pedig egy apából, anyából, két kisebb és egy nagyobb gyermekből áll, amit az egész világon elfogadtak a számítás alapjául. Az emelkedés 1914 július 31. óta 17.887*16%, vagyis a békeidőhöz képest az emelkedés csupán ezekben az elsőrendű életszükségleti cikkekben 179'8-szeres, tehát majdnem 180-szoros. A legutóbbi hónap leforgása alatt, vagyis július 31-től augusztus 31-ig az emelkedés 38"7%. A kedvezményes ellátás megvonása, amivel a munkás- és hivatalnokosztályt a kormány volt .szives meglepni Szent István király napjára, •— illetve négy nappal hamarább — az életet további 447*2 %-kal drágította meg, úgyhogy a munkásnak ma hetenkint 998 korona és 70 fillérrel kell többet évi szeptember hó 5-én, kedden. 45 fizetnie csupán kenyérért, mint amennyit fizetett érte a kedvezményes ellátás idején. Ezzel szemben nézzük meg azokat a góliátkereseteket, amiknek hangoztatása napirenden van és amit oly nagycn szeretnek felhánytorgatni. A munkabérek heti átlaga ugyancsak eme forrás, eme tudományos kiszámítás alapján 2400 korona ; természetesen, vannak kisebb és nagyobb keresetek is, de a kiszámított heti átlag ennyi. Ha kiszakítjuk ebből a dolgozó nagy tömegből az úgynevezett munkásarisztokráciát, a képzett munkásokat, akik többet keresnek, ugy az elsőrendű szakmáknál körülbelül 80 kcrona órabért találunk, ami napi 8 órai munkaidő mellett 640 koronának felel meg. Természetes, hogy a képesitétlen munkások, a földmivesek, a kubikosok, a napszámosok és segédmunkások óriási tömegei ezt a 80 koronás órabért meg sem. közelitik, ez kizárólag a képzett munkások órabére, de ők is csak 640 koronát tudnak naponkint megkeresni, ami azt jelenti, hegy vásárolhatnak rajta 7—8 kilogramm kenyeret. Az előbbi kimutatás szerint, ha ezt elosztjuk hattal, kapunk maximálisan számítva 4000 koronát. Tehát a 7676 korona szükséglethez viszonyítva még mindig előáll egy 40%-cs belső háztartási kenyérdeficit, mert itt csak kenyérről, megélhetésről van szó. Bátorkodom az igen t. pénzügyminister úrtól megkérdezni, — aki a legnagyobb sajnálatomra nincs bent a teremben •— hol látja, hol fedezte ő fel a mai fizetésekben, a mai keresetekben azt a szilárd adóbázist, hol van az a vagyontárgy a munkások és az alkalmazottak keresetében, amit ilyen erőteljesen meg lehet adóztatni, mint ahogyan azt az általános kereseti adó 17. §-a kontemplálja? Ha ezt felfedezte és meg tudja indokolni, számokkal ugyanúgy, mint ahogyan én az ellenkezőjét kimutattam és megindokoltam, ugy én leszek az első, aki azt fogja mondani, hogy ezt az adójavaslatot el kell fogadni és törvényerőre emelni. Hiszen voltam bátor már kijelenteni beszédem elején, hogy elismerem az ország mai helyzetében az adózás létalapját, az adózásra szükség van, és az alól még a munkásosztályt sem vonom ki ; de amikor azt látjuk, hogy a túlnyomó nagy teher már amúgy is a fogyasztó tömegeket terheli, nem tudok elfogadni még egy adónemet, nem tudok elfogadni egy másik jövedelmi adót, nem tudok két ilyen adónemet elfogadni a munkásokra és alkalmazottakra nézve, mert ebben igen súlyos és igen nagy veszedelmet látok, és pedig nem csak a munkásosztályra nézve. Mert a munkásosztály a maga belső deficitjéveL küzködik és igyekszik magát fentartani, de méltóztassanak elhinni, ennek is van határa, a belső' életdeficitnek is vannak olyan határai, amelyeken túlmenni nem szabad, nem az egyén szempontjából, mert amely országban az egyedek pusztulnak, munkaképtelenek, vagy csökkent munkaképességűek, abban az országban maga az állam, maga a közösség sem lehet intakt, nem lehet egészséges, nem nyugodhatik olyan gazdasági bázison.
