Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-45
46 A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. amilyenen ma egy országnak nyugodnia kellene. B. Kaas Albert: Engedjék el nekik a szakszervezeti díjat ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Bölcs kijelentés I) Saly Endre : önök engedjék el a pezsgőt ! (Egy hang jobbfelől : Már el van engedve !) Propper Sándor : Ha a szakszervezeti díjakat elengednék a munkásnak, amelyeket önként fizet, igen t. közbeszóló képviselő ur, akkor ezek a számok még sokkal sivárabbak és sötétebbek volnának. (Vgy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Propper Sándor: Mert a szakszervezet ott áll és védelmezi a munkást s amennyire lehetséges a mai viszonyok között, igyekszik mégis a munkabért a szükségletekkel arányban tartani, ami ha nem igy volna, akkor ezek a számok még sokkal súlyosabbak, a helyzet még sokkal veszedelmesebb volna. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Szabad kizsákmányolás ! Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Propper Sándor: Ne tessék a szervezkedés jogát a nagybirtokosokra és a gyáriparosokra redukálni ! Ha az OMGE-nak szüksége van a szervezkedésre ; ha a nagybirtokosok össze tudnak állani a maguk külön érdekeinek védelmére, akkor tessék nekem megokolni, miért nem szabad azt a munkásnak megcselekednie ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha erre egyetlenegy elfogadható okot tetszik nekem mondani, akkor én is azt mondom, hogy engedjük el a szakszervezeti járulékot. Még egy dolgot méltóztassanak meghallgatni. Láttuk, hogy 7676 korona heti szükséglettel szemben a kereset ennek alig fele. Nem megyek most bele annak kutatásába és taglalásába, hogy ez a belső deficit honnan fedeződik. Egyszerű rá a felelet : a meglevő életenergiáknak fogyasztásával fedeztetik ; kevesebbet fogyasztanak, leszállítják az igényeiket, kevesebbet vásárolnak, mindennap egy-egy másik életigényről vagy annak egy részéről mondanak le, s igy valahogy fedezni tudják azt a deficitet. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Propper Sándor: De meg kell állapítanunk mint tényt és mint igazságot, hogy ez az igénylefokozás, az életszükségleteknek ez az összevonása és összeszoritása máshol nem igen van meg, csak a munkásosztálynál. Méltóztassanak most idefigyelni ! Hogy összehasonlítást tehessek egy ember és egy állat életszükséglete és életlehetősége között, megkérdeztem, egy fuvarosgazdát . . . (Zaj. Egy hang a szélsőbaloldalon : A minister ur külön 'parlamentet tart I) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Propper Sándor : ... hogy mondja meg nekem egészen őszintén, hogy egy dqlgozó lónak, amelyet reggel befognak és este kifognak, a napi eltartása milyen összeget igényel koronákban. Azt mondta a fuvarosgazda, hogy kell annak a lónak 10 kiló zabj amelynek mai ára 640 korona ; kell azután évi szeptember hő 5-én, kedden. neki 2 és % kiló széna, mert hiszen az erős munkát végző ló éjjel is eszik — mondja a fuvarosgazda — s ennek ára 150 korona ; szüksége van azután 2 kiló alomra, ami 25 korona ; mindehhez járulnak az istállózás költségei, amelyek 5 koronát tesznek ki. Ez összesen 820 korona. Egy lónak, egy csupasz lónak az eltartása tehát, amely lónak nem kell ruha, nem kell cipő, nem kell családot eltartania, nincsenek kulturszükségletei, amely dolgozik, sokkal többe kerül, mint egy munkásé. Elhiszem, hogy erre lehet fejet csóválni, én is fejet csóválok, én is megdöbbentem ezen. B. Kaas Albert: Tiz kilogramm, zabot nem eszik egy ló ! Propper Sándor: Ezen lehet vitatkozni, mert én ezt nem tudom ; de tegyük fel, hogy egy dolgozó ló eltartási költségei nem 820 koronára rúgnak, hogy az a ló két kilóval kevesebbet eszik meg, ez sem változtat a dolgon. Ezt én is sokaltam és azt mondtam a gazdának, hogy ezt sokalom, mert ez 15 kilogramm takarmány . . . Saly Endre: Fuvaroslóról van szó 3 nem parasztgazda-lovacskákról. Propper Sándor: ...amire azo mondotta a fuvarosgazda : Ha azt akarom, hogy a ló nekem húzzon és dolgozzék, akkor le tudok spórolni két kilót, ha akarok, de ezt nem teszem, mert akkor a ló nem huz és nem. teljesiti a kötelességét. Friedrich István : Csak nehéz igáslónak kell annyi ! Propper Sándor: Ezt nincs módomban ellenőrizni, mert ehhez nem értek, azért kértem fel egy szakértőt. (Egy hang jobbfelől : Az a ló 16 órát dolgozik, nemcsak nyolcat !) Denikve azt akarom, kihozni, hogy egy lónak napi eltartása sokkal többe kerül, mint amennyire egy kulturigényes és — azt hiszem — a lóénál magasabbrendü munkát produkáló munkásnak a keresete. S akkor a munkást kielégítik napi 640 koronával s erre azt mondják, hegy az sok, ez mammutbér, hogy aza munkás árdrágító, meg mi ördög, s a tetejébe egy csomó adót sóznak a nyakába, amellyel a megélhetésre nagyon is kevés és nagyon szűkösen elegendő keresetét duplán meg akarják adóztatni. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Ismétlem és hangsúlyozom, hogy a munkásság nem akar az adózás alól kibújni. De hogy olyan adókat fizessen, mint amilyeneket már fizet és ehhez hozzáadjanak olyan adókat, amilyeneket a javaslat kontemplál : azt hiszem, hogy ha ezt törvénybe is iktatják s ha a munkásság akarja is majd ezt fizetni, erre egyszerűen és egyenesen képtelen lesz, nem fogja tudni ezt megfizetni, mint ahogy erre már volt példa a jobb időkben. 1883-ban a napszámosok adóját eltörölték sub titulo : kevés a kereset, mobil a a munkás, ma itt, holnap ott dolgozik, megfoghatatlan az adóalap. Szóval a napszámosok adóját eltörölték, amit ez a javaslat is érvényben hagy meg, vagyis a közönséges napszámosokat nem adóztatja meg. 1898-ban kimondták, hogy a hetiés napibérből élő munkások adózás szempontjából
