Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

44 A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. évi szeptember hó 5-én, kedden. Propper Sándor: Nincs a levélben semmiféle családi vonatkozás, nincs benne indiszkréció, a levél egy kisgazda érvelését tartalmazza. (Zaj a jobbóldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Homonnay Tivadar : A képviselő ur levelének mi a megszőlitása, kedves Sándor barátom? Propper Sándor: Nem tudom, attól függ, kitől jön; ha barátomtól, akkor igy is szokott szólni, de van olyan levél is, ahol kedves rokon a megszólitás. (Zaj.) Áttérek a kereseti adóról szóló javaslatra, amely közvetlenül érdekel bennünket. A pénzügyminister ur hozadéki adónak nevezte el ezt az adót, minthogy mind a négy adó, mely a javaslatokban foglaltatik, hozadéki adó, ezt is hozadéki adónak kereszteli el. Szerintem azonban ez nem hozadéki adó. Ha vizsgáljuk a javaslat egyes rendelkezéseit, rögtön rájövünk arra, hogy ez a javaslat tökéletesen mellőzi azokat az ismérveket, amelyek a hozadéki adókat jellemzik. Ez közönséges személyes jövedelmi adó és valószínűleg azért volt szükség elkeresztelni hozadéki adónak, mert egy jövedelmi adó már van, hogy tehát ne tűnjék fel, hogy most már két jövedelmi adó sújtja a keresetet, elnevezték hozadéki adónak. Most tehát két jövedelmi adónk van, a dolgozó városi polgárság, munkásság és alkalmazottak keresetét most már két majdnem egészen egyforma jövedelmi adó terheli. A törvényjavaslat 11. §-a ad némi olyan színezetet ennek a javaslatnak, mely valóban hozadéki adónak tünteti fel, ki fogom azonban mutatni, hogy az az alkalmazottak és munkások szempontjából abszolút jövedelmi adó. A 11. § ugyanis taxatíve felsorolja azokat az üzemi költségeket, amelyek a nyers bevételből leszámitandók és a megmaradó rész után kell fizetni az 5°/o adókulcs szerint megállapitott adót, a jövedelemről, a bérről, a munkabérjövedelemről, a fizetésről azonban itt egyetlenegy szó sem esik. Amikor tehát a 11. § taxative felsorolja azokat az üzemi költségeket, amelyeket a nyers adóalapból le kell vonni, a munkabérekre vonatkozólag nem tesz rendelkezéseket, noha nyilvánvaló, hogy a kereset, a jövedelem megszerzésére a munkásnak ós az alkalmazottnak befektetései is vannak. Ha valamilyen adót jövedéki alapra helyezünk, akkor, ugyebár, keresni kell a nyers hozadékot és a tiszta hozadékot és a kettő közötti különbözet levonandó az adóalapból. A munkabérnél, a fizetéseknél a munkáért, a személyes teljesitményekért kapott jövedelemnél az adójavaslat egyetlenegy fillért sem rendel levonni a nyers hozadékból, pedig aki személyes teljesítményéért ellenszolgáitatást kap, arra befektetései is vannak. Hogy a legközönségesebbeket mondjam, itt van a villamosköltség, a lakásköltség, de mondhatom azt is, hogy a fizetésért és bérért dolgozók a fizetést és bért, saját munkájuk ellenértékét, az utolsó fillérig arra költik el, hogy a bért, a fizetést, a jövedelmet megszerezhessék. Nyilvánvaló tehát, hogyha jövedéki adó jelleget adunk egy javaslatnak, rá kell jutnunk arra, hogy a fizetésért, bérért dolgozó munkásoknál, alkalmazottaknál, köztisztviselőknél, általában azoknál, akik személyes szolgáltatásért kapják illetményeiket, minthogy az első fillértől az utolsóig a jövedelem megszerzésére fordítják illetményeiket, nincs tiszta hozadék, csak nyers hozadék, miért is itt hozadéki adóról tulajdonképen nem is lehet beszélni. A törvényjavaslat 14. §-a a munkabérekről szól s a következőket mondja (olvassa) : »A szolgálati és munkabérviszony esetében az általános kereseti adó alapja az adóévben élvezett fizetés, bér, zsold, díj, napidíj, tiszteletdíj, lakpénz, személyi pótlék (zsoldpótlék), korpótlék, működési, drágasági és bármi más pótlék és jutalom fejében vagy más egyéb címen járó állandó természetű illetmény, továbbá a jutalékrészesedési jutalék, egyezményben darabszám szerint járó díj, napidíj, más egyéb a szolgálati viszonyból, illetőleg a hivatásszerű foglalkozásból eredő változó természetű járandóság; végül a nyűg- és kegydíjak, nevelési járulékok vagy más ilyen természetű nyugellátások, végkielégítések és nyugdíjmegváltások, amelyeket a szolgálatadó nyűg- és kegyellátási intézet, alap vagy alapítvány ad. A természetben járó illetmények értéke a helyi viszonyoknak megfelelően számítandó ki.« Azt látjuk tehát, hogy ez a második számú jövedelmi adó az első számú jövedelmi adó alól mentesített jövedelmeket, jövedelemrészeket, még a természetben kiszolgáltatott kosztot, kvártélyt, früstüköt, ebédet is adóalapnak teszi meg és megadóztatja. De tovább megy : megadóztatja a kegydíjat, a nyugdíjat, a drágasági pótlékot. Méltóztatnak tudni, mit jelent ez ? Mi a drágasági pótlék? Drágaság folytán előálló valamilyen szükségszerű pótilletmény, amely nélkül az illető nem tudna megélni. Hiszen jószántából nem ad senki drágasági pótlékot, hanem épen azért ad, mert a drágaság folytán a megélhetés nehezebbé vált. Mondhatnám, ez az utolsó szalmaszál, ez az a mentőöv, amelybe belekapaszkodik a munkás, az alkalmazott, a hivatalnok, hogy keresztül tudja magát verni a drágaság viharos tengerén ; és most jön a pénzügyminister ur és megadóztatja ezt a mentőövet, ezt a szalmaszálat. Bocsánatot kérek, ily adózás, ily adójavaslatok mellett nem lehet arra számítani, hogy ezt az országot több munkával, több termeléssel talpra lehessen állítani. Amikor azt látjuk, hogy az adójavaslat oly messzire megy, hogy a kosztot, a kvártélyt, az alkalmazottak csuszpeijzostálait is megfogja, mint adóalapot: ezt a mai gazdasági helyzetben nyolcesztendei nélkülözés, koplalás, várakozás és jobb reményt várakozó helyzet után igazságosnak ítélni, igazságosnak elfogadni és egy ország gazdasági bázisának megtenni, lehetetlenségnek tartom.