Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-53
A nemzetgyűlés 53. ülése 1922. Előadtam lehetőleg sine ira et studio mindazt, amit a javaslat ellen elő kellett adnom. Még csak egyre hivom fel a mélyen tisztelt Nemzetgyűlés figyelmét. A törvényjavaslat címe így hangzik : »Törvényjavaslat az ingatlanok, a felszerelési tárgyak, az árnraktárak, az ipari üzemek és egyéb jószágok vagyonváltságának kedvezményes lerovásáról.« Strausz István : Szép kedvezmény ! Gaal Gaston : A törvényjavaslat eredetileg megfelelt ennek a címnek, de a pénzügyi bizottság szövegezésében, amikor a jogkörök egész kategóriájától fosztja meg az adózót és teszi gúny tárgyává ez a cím, igazán csak azzal felelhetek, hogy difficile est satiram non scribere. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Mondom, ^em akarok a. dologgal tovább foglalkozni. En a magam egyszerű, józan polgári eszemmel tártam itt a mélyen t. Nemzetgyűlés elé kifogásaimat. Hozzátehetem azt is, hogy nem vagyok jogász, tehát nem érzem magam kompetensnek, de még képesnek sem arra, hogy mindazokat a rettenetes jogi következményeket, amelyek ebből a javaslatból levonhatók, a mélyen t. Nemzetgyűlésnek kellőképen lefesteni tudnám. Belőlem tisztán a józan ész és az abszolút tárgyilagos igazságérzet beszél, az a jogérzet, amely tiltja nekem, hogy egy ilyenméretü jogfosztáshoz a magam részéről hozzájáruljak. Természetesen tudoni, hogy a mélyen t. többség belátásától függ, hogy ezt, a nézetem szerint, jogi nonsenst egyáltalában törvényerőre fogja-e emelni, vagy sem. Azt is nagyon jól tudom, hogy az én felszólalásom ebben a tekintetben nem igen fogja a mélyen t. többség elhatározását és nézetét megváltoztatni, de kötelességemnek tartottam, hogy. amikor mi ebbe a Házba komoly törvényalkotásra lettünk kiküldve, legyen legalább egy ember, aki, ha nem is hivatásos jogász, de aki egészséges jogérzékkel vizsgálja a felmerült kérdéseket az ilyen jogi abszurdum ellen, ami ebben a törvényalkotási kisérletben megnyilatkozik, felemeli tiltakozó szavát. Kijelentem mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy az eredeti törvényjavaslatot készséggel teszem a magamévá, a pénzügyi bizottság szövegezését azonban még az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés balfelöl és a középen ) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Ulain Ferenc! Ulain Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! A Gaal Gaston képviselő ur által elmondottakra azért kell röviden válaszolnom, mert a pénzügyi bizottságban ennek a jogi nonsensnek keresztülhajtása csekélységemen kivül Wolff Károly és báró Prónay György képviselő urak munkája volt, ennélfogva most kvázi nekem kötelességem, hogy ugy fejezzem ki magamat — tartani a hátamat ezért. Kétségkivül ugy áll a dolog, hogy amit Gaal Gaston képviselő ur mondott, abban na»>ri szeptember hó 18-án, hêtfân. 461 gyón sok igazság van. Magában abban a két körülményben, hogy a pénzügyminister ur eredetileg azzal a javaslattal jött, amely javaslatra a képviselő ur most visszatér, benne van annak elismerése, hogy sok igazság van abban, amit a képviselő ur mondott. Engedje meg mégis Gaal Gaston t. képviselőtársam, hogy a pénzügyi bizottság álláspontját pár szóval megvilágítsam és hogy nyilvánvalóvá tegyem, hogy nem egészen ostoba ez a módositás, ez az uj javaslat, ha mindjárt ilyen erős kritikai szemüvegen át nézve talán annak látszik is. Gaal Gaston : Nem ostoba, hanem jogtalan ! Ulain Ferenc: Hát mondjuk, hogy jogtalan ! Erősen kritizáltam saját magunkat! T. Nemzetgyűlés! A pénzügyminister ur mindazokat az érveket, amelyeket Gaal Gaston képviselő ur hangoztatott, szintén felsorolta, s neki is az volt a felfogása, hogy nem látszik igazságosnak ez a módositás. Halász Móric : Nem is az ! Ulain Ferenc : Én magam is koncedálom, hogy szigorú jogi logika szerint ez csakugyan lehetetlen, de a szigorú jogi formáknál van valami fontosabb, az élet, az élet természetes követelményei, amelyek feltétlenül jogosítva vannak arra, hogy minden szigorú jogi formát összetörjenek. (Zaj.) Gaal Gaston : Ez a bolsevizmus elmélete ! Ulain Ferenc: Majd megfelelek erre is! Minket t. Nemzetgyűlés az a szempont vezetett, amikor a pénzügyminister urat kértük, hogy a módositáshoz járuljon hozzá, hogy az 1921. évi értékek szerint kell majd fizetni ezt az adót csaknem minden kategóriánál. Ez az adó még ki sincs vetve. Amikor a kivetésnek meg kellett volna történnie, akkor másfélen, vagy kettőn állott a korona, most pedig 0'20-on áll, ha tehát a jogot respektálom, nem respektálom az igazságot, mert az igazság és a jog nem mindegy. Ez vezetett minket ennek a jogi nonsensnek megteremtésénél, a nemzetnek, az államnak érdeke, % mi nem törődünk a joggal, ha csak a forma miatt van a jog, s ha az életnek magának abból a jogból semmi haszna nincs. T. Nemzetgyűlés! Ezért kértük a pénzügyminister urat a módositás elfogadására, s ezért járult ahhoz hozzá a minister ur. Hozzátehetem ehhez még azt, hogy a pénzügyminister urat a financiális szempont vezette. Hiszen nem normális dolog az, ha egy pénzügyminister olyan javaslattal jön a Ház elé, amelyben azt mondja, hogy engedjetek el abból az adóból, amit én kivetettem, hogy igy hamarabb pénzhez juthassak. Egészen természetes, hogy a pénzügyminister kényszerhelyzetben van, amikor ezt kéri, hogy igy gyorsabban hozzájuthasson pár milliárd koronához s ne legyen kényszerítve még nagyobb bankjegy inflációt csinálni. De a pénzügyminister urat egy további államháztartási szempont is vezette, amelyet mi különösen honorálni akartunk a bizottságban,
