Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-53

4ß2 A nemzetgyűlés 53. ülése 1922. évi, szeptember hó 18-án, hét fon. amikor azt mondottuk a minister urnák, hogy ne tessék megelégedni azzal, hogy kedvezményt ad, tessék szigorúbbnak lenni, tessék felemelni a skálát bizonyos mértékben, nem progresszió, hanem kvázi büntetésképen azokkal szemben, akik nem élnek a kedvezménnyel. T. i. a pénzügyminister először mindenkinek megadta a kedvezményt, hogy amikor valakinek már gazdasági viszonyai következtében van annyi kedvezménye, hogy talán a tizedrészével leróhatja kötelezettségét annak, amennyivel különben le kellett volna rónnia, akkor ő még további 20%-ot ad annak, aki az államot nehéz helyzetében elősegifci azzal, hogy gyorsabban befizet az államkasszába egypár koronát. Ezzel szemben mi hárman, akik ebben a formában forszíroztuk a javaslatot, azt mondtuk, ha ennyire kegyes, előrelátó s az államhatalom érdekében ennyire forszírozó volt a pénzügyminister ur, akkor tessék egy kis büntetésfélét is belesmuglizni ebbe a javaslatba, hogy az emberek még jobban rá legyenek kényszerítve, hogy a befizetést jobban eszközöljék. Ezekben voltam bátor nyilvánosságra hozni azokat a szempontokat, amelyek minket a pénzügyi bizottságban vezettek. Nagyon természetes, hogy miután én nem látom azt át, hogy ezzel bolsevizmust teremtenénk, azt kell mondanom, hogy téved G aal Gaston képviselő ur, amikor a magánjogi törvények szentségét a legfontosabbnak tartja, fontosabbnak, mint ha bizonyos egyének itt, vagy amott megérintetnek, mert hiszen egyebet sem csinálunk, mint mindig törvényeket hozunk, amelyekkel lerontjuk azt, amit tegnap alkottunk. A buzavalutás törvény is olyan, amely az egyik résznek jogot ad, à másiknak terhet rak a vállára s az utolsó nyolc esztendő egész jogszolgáltatása — méltóztassék csak rá visszagondolni — a rekvirálás tói végig, minden magánjogi törvény ezt mutatja. Gaal Gaston : A teljesítés módjáról van szó ! Ulain Ferenc : Az egész mostani jogszolgáltatás szellemében van valami, ami elüt azon törvények szellemétől, amelyeket a béke korszakában csináltunk. Ez azonban nem bolsevizmus, ha ily törvényekkel szorítjuk a polgárokat a kötelességek teljesítésére és magának az államháztartásnak rendjét akarjuk biztosítani. MegGyőződésem szerint a pénzügyi bizottság javaslata, lehet, hogy formai szempontból nem helyes, az érdem szempontjából azonban annyira az, hogy szinte örvendenék, ha az igen t. képviselő ur javaslata fogadtatnék el, mert akkor a pénzügyminister ur legalább abba a kényszerhelyzetbe jutna, hogy pár hónapon belül — talán a mi kényszerítésünkre — egy uj javaslatot volna kénytelen benyújtani, amellyel nullifikálná azokat a kedvezményeket, amelyek az u. n. alaptörvényben biztositva voltak s amelyek törvényjavaslattal a pénzügyminister ur rendbehozná teljesen a kártalanítást s akkor, akik nem fizették be adójukat, meg fogják fizetni nyolcvanszorosán, százszorosan, vagy kétszázszorosán. Ezekben voltam bátor megindokolni álláspontunkat. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem a t. Házat: kiván-e valaki szólni? Nem! Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt megjegyezzem azt, hogy az a körülmény, hogy ez a törvényjavaslat, amely annak idején, a múlt év derekán meghozatott, még nem hajtatott végre, a viszonyokban találja indokoltságát. Ha tehát a hiba kérdését vetjük fél, akkor ez a hiba a viszonyokban van meg. A törvény maga is meglehetősen komplikált, meglehetősen nehézkes, ugy hogy ennek a végrehajtása más törvényekénél minden esetre sokkal nagyobb munkát és gondot okoz. De a viszonyok elsősorban azok, amelyekre rá kell mutatnom azért, mert a háború és az azt követő események, nagy változást hoztak be az adminisztratív apparátusban. Ezt az apparátust helyreállítani és kiegészíteni, ugy hogy feladatainak megfelelhessen, még abban az esetben is igen nehéz munka lett volna, ha nem állt volna fenn körülmény, hogy a háború előtt egyáltalában nem volt személyes adóztatásunk, nem volt jövedelmi adó és ennélfogva tulaj donképen most a forradalom után kellett a jövedelemadó kivetésére szükséges apparátusról gondoskodni, tekintettel arra, hogy erre a háború alatt és az azt követő időben igazán nem volt mód. Tehát jóllehet az igazgatás mindent megtett és meg kíván a jövőben is tenni arra nézve, hogy ennek a már meghozott váltságtörvénynek a végrehajtását biztosítsa, ezidőszerint nem voltunk még abban.a helyzetben és most kell hozzáfognunk, amikor már, amint örömmel jelenthetem, egy jó részét, legnagyobb részét ledolgoztuk a háború és a forradalmak alatt előállott restanciáknak. Észrevétel tárgyává tétetett a beterjesztett javaslattal szemben körülmény, hogy ez a javaslat, különösen az erdőbirtokosokat illetőleg, nehezen végrehajtható. Az erre vonatkozó észrevétel nem itt a Ház plénumában, hanem már a bizottságban hangzott el, de itt is kötelességemnek tartom reflektálni erre a felszólalásra és elmondani azt, hogy a végrehajtási utasításban óhajtok gondoskodni olyan általános irányító elvekről, amelyek lehetővé teszik a nagyobb erdőbirtokok tulajdonosainak azt, hogy ők bizonyos megnyugvással értékelhessék a vagyonukat a fizetés szempontjából, abban a tekintetben, hogy lefizetett adójuk tényleg meg fogja ütni a törvényben megkívánt mértéket. Már most áttérek annak a módosításnak tárgyalására, amelyet a pénzügyi bizottság eszközölt a javaslaton és amelyet Gaal Gaston t. képviselő ur észrevétel tárgyává tett. Itt a helyzet ugy áll, hogy az én benyomásom és felfogásom szerint Gaal Gaston t. képviselő ur élté-