Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-53

460 A nemzetgyűlés 53. ülése 1922. megengedi a kincstárnak, hogy zálogjogi követelését az illető földbirtokos birtokára rávezethesse. Ami a kereskedelmi raktárak vagyonváltságát illeti, erre nézve az alaptörvény ugy intézkedik, hogy ezeknek értéke képezi a vagyonváltság alapját, amely értékre 1920 december 31-én biztosítva voltak, H a a raktárkészlet nem volt biztosítva, ugy az illető kereskedőnek üzleti könyveiben vezetett leltára az irányadó, ha pedig egyik sincs meg, ha sem biztositva nem volt, sem pedig leltárt az illető kereskedő nem tud felmutatni, akkor itt is becslő-bizottságok működnek, amelyeknek összeállítását a törvény tételesen megszabja. À becslőbizottságok működése után a kivető hatóság megint a pénzügyigazgatóság. Jogorvoslat és esedékesség tekintetében ugyanolyan elbánás alá esnek, mint a többi vagyonkategória. A fizetés módja: készpénzben kell fizetni, de megadja nekik a törvény azt a jogot, hogy két óv alatt nyolc egyenlő részletben fizethessék le a vagyonváltságot. Ipari üzemeknél az ipari üzem összes állagának 1921 március elsejéig fennállt értéke a vagyonváltság alapja. A kivetést itt is a pénzügyigazgatóság eszközli. Jogorvoslat és esedékesség tekintetében egyforma eljárás alá esnek a többivel. Fizetési módszer : készpénzben való fizetés és ezeknek is joguk van két év alatt nyolc egyenlő részletekben lefizetni a vagyonváltságot. Ezekkel szemben fennáll még a kincstárnak az a joga is, hogy zálogjogilag biztosithassa a maga követelését, a mennyiben a terminust az illető fizető fél be nem tartja. Egyéb jószágok tekintetében, a hová a luxustárgyak, az ékszerek, ezüstnemüek, automobilok stb. tartoznak, a törvény akként intézkedik, hogy ezeknek 1920 december 31-iki átlag t\> CS akkori forgalmi értéke a vagyonváltságnak alapja. Kiveti a pénzügyigazgató. Jogorvoslat és esedékesség tekintetében egyforma elbánás alá esnek a többivel. Fizetési kötelezettség : készpénzben eszközlendő és pedig, azt mondja a törvény, három hónap alatt egyenlő havi részletekben köteles fizetni. T. Nemzetgyűlés ! Amikor nekünk alaptörvényünk van, mely a vagyonváltságra vonatkozólag ezekkel a tételes intézkedésekkel meriti ki a szükséges hatósági eljárást, amiket itt röviden ismertetni szerencsém volt, azt kérdem én, lehetséges-e és a jogfejlődéssel, a jogalkotással, a komoly törvényalkotás elvével összeegyeztethető-e az, hogy a pénzügyi bizottságban egyetlen képviselő felszólaljon és incidentaliter javaslatot tegyen és azt a javaslatot a pénzügyi bizottság elfogadván, és azzal a következménnyel járjon, hogy az itt lefektetett összes jogokat, ugy a jogorvoslatiakat, mint azokat, amelyek a fizetés módozatára vonatkoznak, egyszerűen felrúgja. Azt tartom, hogy egy nemzet konszolidációjánál nem az a legfontosabb momentum, hogy az utcán ittott egy pár verekedés meg ne essék, mert ez évi szeptember hó 18-án, hétfőn. megtörténik a legkonszolidáltabb nemzeteknél is, különösen akkor, amikor a kedélyek egy világháború után meglehetősen fel vannak dúlva. A konszolidáció ott kezdődik, hogy a jog terén ne lehessenek ilyen kilengések, elsősorban pedig ne lehessenek a magánjogi törvényalkotás terén, amely a mi polgári társadalmunknak és azoknak a társadalmaknak, amelyek a magántulajdon alapján állanak, egyedül nyújthatja azt a biztonságot, amely a jövő fejlődésüknek egyetlen alapja. Azt kérdem én, hogy ha alaptörvényeket, amelyek határozott jogokat biztosítanak, a vagyonváltságköteles polgároknak, ha ezeket az alaptörvényeket csak igy incidentaliter hatályon kivül lehet helyezni, vagy lényegében meg lehet változtatni, hogyan várjuk azt, hogy a külföld bizalma ehhez az országhoz forduljon, hogyan várjuk azt, hogy itt külföldi tőke jelenjék meg, külföldi tőke vegyen részt ipari, vagy más gazdasági vállalkozásunkban, dirigáljon és rendezzen be kereskedelmi raktárakat és általában iparkodjak a mi közgazdasági életünket fellendíteni. Hiszen az a tőke érvényes törvény: az 1921 : XLV. te. alapján vitt itt át esetleg iparvállalatot abban a biztos tudatban, hogy vagyonváltság kötelezettsége nem terjed tovább, mint amennyit a törvény megállapít és most előállunk a pénzügyi bizottságban incidentaliter felvetett ideával, azt akceptáljuk, elfogadjuk és ezzel félredobjuk az 1921 : XLV. tc.-ben biztosított összes jogokat? Amennyiben ezt a többség a magáévá teszi, természetesen én is kénytelen leszek akceptálni. Kijelentem még azt is, hogy engem abszolúte nem érint ez a törvényjavaslat, mert semmiféle vonatkozásban nem fogok annak súlyosbitó szakasza alá esni. Azonban egyszerűen, mint jogilag gondolkozni tudó ember ejt kétségbe az az állapot, hogy egy országban a jogfejlődést igy felrúgva, a jogi gondolkozástól teljesen elrugaszkodva lehessen törvényeket alkotni. Kinek hibája az, hogy ez a törvény még végrehajtva nincs ? Az adófizető polgároké ? Vagy azoké az eljáró közegeké, akikiknek ezt már régen ki kellett volna vetni? Azt még meg birom érteni, sőt helyeslem is, ha azt mondja a kormány, hogy miután nagy nehézségekkel jár ennek az adónak kivetése, az itt megállapított eljárásra, annak végrehajtására könnyítést adok nektek, ha magatok számit játok ki és önként fizetitek be az adót. Ezt az álláspontot sem tartom ideálisnak, ennek is elég háborús ize van, de ezt még meg tudom érteni. De nem tudom megérteni azt az álláspontot, amely azt mondja, hogy mivel én mint állam nem teljesi. tettem kötelességemet, az ebben a törvényben előirt adókivetéseket nem hajtottam végre, most már azt, aki önként magától ezt meg nem teszi és december 31-ig nem fizet, azt vagyonváltságfelemeléssel, tehát büntetéssel sújtom. Az okoskodásnak erre a lejtőjére én reálépni, leszállni nem tudok és nem fogok.