Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-53

458 A nemzetgyűlés 53. ülése 1922. Tülése végett szükségesnek tartotta a bizottság kifejezésre juttatni, bogy ezen kedvezmények csak az ezer katasztrális holdnál kisebb birtokok vagyonváltságára vonatkoznak; a 3. §-hoz egy ujabb harmadik bekezdést kivánt felvenni, amely arról intézkedik, hogy a 2. § 2—8. pontjaiban felsorolt esetekben mindazon váltságkötelezett, akinek vagyonváltsága 100.000 koronát meghalad, ha vagyonváltságkötelezettségének 1922. évi december hó 31-éig nem tesz eleget, ebben az esetben az 1923. évi március hó végéig 25%, március hónak vége után pedig 50°/o pótlékot tartozik fizetni; a 4. § első bekezdésében a 3. §-ban eszközölt pótlásnak megfelelő stiláris módositás történt, mi g ugyanezen szakasz ötödik bekezdését, mint az alaptörvénnyel ellenkezőt, kihagyta a bizottság ; a 7. §-hoz egy uj második bekezdést tartott szükségesnek felvenni a bizottság, melyben a 3 katasztrális holdnál nem nagyobb szőlőbirtokosoknak megengedi, hogy vagyonváltságukat felerészben pénztári elismervényekkel is fizethetik abban az esetben, ha szőlőbirtokukon kivül más mezőgazdasági ingatlannal nem rendelkeznek. Az előadottak alapján tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben is elfogadni. Elnök : Kivan valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni ? Forgács Miklós jegyző: (xaal Gaston! Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Múltkori felszólalásom alkalmával nyiltan megmondtam, hogy a törvényjavaslatok tárgyalásánál és bírálatánál engem sohasem fog vezetni az a körülmény, hogy ott ültem azokon a padokon vagy hogy most ezeken a padokon ülök. Én minden olyan javaslatát a kormánynak, amelyet jónak, helyesnek és az ország érdekében valónak tartok, szó nélkül el fogok fogadni, legalább azokban a részeiben, amelyek nem ellenkeznek megGyőződésemmel. Amikor ezt a törvényjavaslatot eredeti szövegezésében megkaptam és átolvastam, elhatároztam, hogy jelen sem kivánok lenni annak tárgyalásánál, mert annyira helyesnek és jónak tartom és annyira kézenfekvőnek is azt, hogy a kormány bizonyos tekintetben iparkodik a saját mulasztásából eredő vagyonváltsághátralékokat valamiképen megkapni, hogy nem is Tolt szándékomban ehhez a törvényjavaslathoz egyáltalában hozzászólni. Egyetlenegy pontjára nézve tehettem volna csak észrevételt, hogy a 2. § abban a tekintetben nem egészen világosan van nézetem szerint megszövegezve, hogy az ebben a törvényjavaslatban biztosított kedvezmény csak abban az esetben jár-e, ha az illető vagyonváltságkötelezett összes kötelezettségeinek megfelel, vagy abban az esetben is jár, ha a vagyonkategóriák közül külön-külön bánnelyiknek is megévi szeptember hó 18-án, hétfőn. felel. Ez az egyetlen kételyem lett volna tehát, ez a kicsi és csekély dolog és különben is azt az információt kaptam azután, hogy tényleg külön-külön minden vagyonváltságra vonatkozólag terveztetik a kedvezmény. El is határoztam magamban, hogy nem leszek itt a tárgyaláson, amennyiben sürgős gazdasági dolgaim hazaszólítanak, az elnök úrtól szabadságot is kértem, úgyhogy tulajdonképen most a szabadságomat töltöm itt. Hogy szükségét éreztem annak, hogy ittmaradjak, annak oka a pénzügyi bizottság határozata, illetőleg a törvényjavaslatnak a pénzügyi bizottság által megváltoztatott szövege, amelyet a pénteki napon, aznap kaptam kézhez itt reggel, amely napon haza akartam utazni. Annak ellenére, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mi történik a pénzügyi bizottságban, mégis hirtelen átnéztem a pénzügyi bizottság szövegezését. — Eszemágában sem volt, hogy ennél a különben minden tekintetben jó és indokolható javaslatnál mélyreható változások egyáltalában létesíttessenek s mégis azt kellett látnom, hogy a pénzügyi bizottság szövegezésében olyan dolgok vannak és olyan határozatokat vittek bele ebbe a javaslatba, amelyeket én, aki nem vagyok jogász, de aki megszoktam azt, hogy jogi kérdésekről jogi érzékkel és észjárással gondolkozzam, a magam részéről szó nélkül nem hagyhatok. A pénzügyi bizottság határozatában két dolog szerepel : az egyik az, hogy az adózók egész sorozatát fosztja meg egy egyszerű kézlegyintéssel, hogy ugymondjam egy »néptörvénynyel«, — mert hiszen azok készültek valamikor igy — azoktól a szerzett jogoktól, amely szerzett jogokat nekik az 1921 : XLV. te. biztosit. Ez az egyik ; a másik főkifogásom pedig az, hogy bevitték a progressziót egy olyan kérdésbe, amelyben progressziónak helye egyáltalában nincs: a fizetési kötelezettség teljesítésének kérdésébe. A progresszió magában a vagyonváltságtörvényben megvan; minden egyes vagyonkategóriára nézve megállapítja a törvény azt, hogy bizonyos kisebb vagyonkategóriák kisebb kulcs szerint adóznak, nagyobb vagyonkategóriák nagyobb kulcs szerint. Ez a progresszió az egész törvényjavaslaton végigmegy minden egyes vagyontárgyra vonatkozólag. Olyan tekintetben csinálni azonban progressziót, hogy a fizetési kötelezettség mikor áll elő és hogy meglévő jogoktól progresszive fosszák meg adókötelezetteket, a progressziónak ezt a faját, a magam •részéről semmi körülmények között követni nem tudom, de egyáltalában semmiféle jogelmélettel, semmiféle jogfejlődéssel, semmivel, ami strictum jus, össze nem egyeztethető; ez, ha a nevében nem is, lényegében a bolsevista néptörvények álláspontja. (Ugy van! a balhoz épen.) Hogy röviden meg méltóztassanak ismerni, miről van szó, leszek bátor csak vázlatosan.