Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-53
A nemzetgyűlés 53. ülése 1922. liogy az állami üzemek részére korábban felvett előlegek, illetőleg kölcsönök kamatai miből fedeztessenek. Miután pedig az államháztartás helyzetét a múltban is a legtöbbször az renditette meg, hogy az állami üzemekhez szükséges összegek fedezéséről államkincstár nem tudott másképen gondoskodni, minthogy a mindenkori piaci pénzárak mellett volt kénytelen állami kölcsönöket igénybe venni, ez tette tehát szükségessé, hogy az üzemek költségvetése az állam rendes háztartási költségeitől különválasztassék. Ezért szükséges volt ugy intézkedni, hogy az állami üzemek beruházási költségeiről a jövőben teljesen az állami üzemek költségvetésében történjék gondoskodás. Mivel pedig a II. vagyonváltságtörvény eredeti szövege szerint nem volt megengedve az, hogy a vagyonváltságból befolyó összegek az államháztartás folyó kiadásaira használtassanak fel . . . Friedrich István : Ugy van ! Ez fontos momentum! Ezért szavaztuk meg! Temesváry Imre előadó : ... ez inditoíta a kormányt arra, hogy a vagyonváltságból befolyó összegekből létesitsen egy olyan pénzalapot, amelyből a pénzügyi tanács hozzájárulásával évenkint visszatérítendő annuitásos kölcsönöket nyújtson az állami üzemek költségeinek fedezésére. Ennek az u. n. üzemi alapnak további dotálása megfelelő időpontban kibocsátandó ujabb állami kölcsönök utján fog megujittatni addig az időpontig, amig az alap olyan tőkére nem tesz szert, illetőleg az alapból adott kölcsönök évi annuitásai olyan biztos évi bevételt nem biztositanak az államkincstárnak, hogy ezekből a befolyt összegekből évről-évre megújulhasson ez az alap, amelyből minden esztendőben teljes egészükben tudja az állami üzemek kiadásait fedezni. A második célja tehát a pénzügyi kormánynak az volt, hogy épen ezen Emiltett üzemek kiadásaira szükséges összegek fedezéséről ilyen visszatérítendő annuitásos kölcsönökkel a vagyonváltságból befolyó összegek utján tudjon gondoskodni. De bármilyen fontos érdekek fűződnek is ahhoz, hogy az állam minél előbb hozzájusson a vagyonváltságból befolyó összegekhez, s bármilyen nagy érdeke is az adózó polgároknak, hogy minél előbb megszabadulhassanak a vagyonváltság kötelezettsége alól, mégsem remélhető az, hogy kivetés nélkül nagyobb összegekhez juthasson hozzá az államkincstár, anélkül, hogy bizonyos kedvezményeket ne nyújtson a vagyonváltság fizetésére kötelezett polgároknak. Ha azonban bizonyos kedvezményeket, anyagi előnyöket biztosit a polgároknak, akkor remélhető, hogy a polgárok igyekezni fognak minél előbb eleget tenni vagyonváltságfizetési kötelezettségüknek. Hiszen erre példa volt a múltban is, amikor a múlt esztendőben az ezerkoronás kedvezményes búzaár mellett kb. 3 milliárd koronányi NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — IV. KÖTET. évi szeptember hó 18-án, hétfőn. -157 összeg gyűlt be folyó évi február hó 15-ig az államháztartás céljaira. De méltányos is, hogy a kisgazdatársadalom, különösen pedig a kisgazdatársadalomnak az a része, amely a múlt esztendőben akár elemi csapás, akár rossz termés miatt nem rendelkezett olyan összeggel, hogy az ezerkoronás kedvezményes fizetés mellett eleget tehetett volna vagyonváltságfizetési kötelezettségének, most ismét bizonyos kedvezményben részesüljön az állam a pénzügyi kormány részéről, nevezetesen, hogy a mai 9000 koronás búzaár mellett 5000 koronás búzaár alapján róhassa le minden métermázsa vagyonváltságkötelezettségét. De ezen 5000 koronás búzaár kedvezmény mellett további kedvezményeket is akar nyújtani a pénzügyi kormány mindazon polgároknak, akik fizetési kötelezettségüknek a kivetés előtt eleget tesznek. A törvény ugyanis ugy intézkedik, hogy aki folyó évi november 30-ig vagyonváltságkötelezettségének 80°/o erejéig eleget tesz, annak a további 20°/o-ot, aki pedig vagyonváltságkütelezettségének folyó évi december hó 31-ig tesz eleget 85% befizetésével, annak a további 15°/o-ot teljesen elengedi. Ezenkívül megadja a törvényjavaslat mindazokat a kedvezményeket, amelyeket már az eredeti törvény is megadott a polgároknak, t. i. hogy önkéntes fizetés esetében vagyonváltságuknak bizonyos részét államadóssági kötvényekkel vagy pedig a pénzlebélyegzés alkalmával részükre kiadott pénztári elismervényekkel fizethetik ki. Sőt ezt a kedvezményt az eredeti törvénnyel ellentétben most kiterjeszteni kívánja ez a törvényjavaslat mindazon szőlőbirtokosokra, akiknek három holdnál kisebb szőlőbirtokuk van s ezen szőlőbirtokukon kivül egyéb mezőgazdaságilag mivelhető ingatlanuk nincs. Viszont azonban ezen elősorolt kedvezményekkel szemben az előttünk fekvő törvényjavaslatban a pénzügyi bizottság bizonyos megszorításokat is szükségesnek tartott. (Zaj a jobboldalon.) Halász Móric: Rosszul tette! Gaal Gaston: Néptörvényt hozott! (Zaj.) Temesváry Imre előadó : A bizottság a törvényjavaslat 2. §-a 2 — 8. pontjaiban felsorolt váltságkötelezettekre nézve ugyanis azt a rendelkezést vette fel a törvényjavaslatba, hogy mindazon váltságkötelezettek, akiknek 100.000 koronánál magasabb váltságösszeget keli fizetniük, abban az esetben, ha folyó évi december hó 31-éig be nem fizetik a váltságot, 1923. évi március hó 31-ig 25°/o, 1923. évi március hó 31-én túl történő fizetés esetén pedig 50°/o pótlékot tartoznak fizetni. Gaal Gaston : Ez a kedvezmény ! Temesváry Imre előadó : Ezek voltak a javaslat főbb rendelkezései, amelyek közül az egyes szakaszoknál a pénzügyi bizottság a következő módosításokat tartotta szükségesnek : a 2. § első pontjában a félreértések elke58
