Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-45
A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. . semmi oka arra, hogy adótúlterhelés miatt panaszkodjék, és még ezeknek a javaslatoknak törvényerőre emelkedése után sem lesz semmi oka panaszra, mert a földadójavaslat valójában nem kivan többet a földbirtoktól, mint amenynyit fizetett a háború előtt, azzal a különbséggel, hogy annyit azonban fizessen. Hiszen ezért állapítja meg a búza mindenkori értékét és ezért akarja ezen az alapon kiróni az adókat. Csak azt akarja, hogy minden aránytalanságnak, minden igazságtalanságnak, a hamis hozadékmegállapitásnak, az igazságtalan kataszteri megállapításnak megmaradása mellett annyi adót fizessen, mint amennyit fizetett a háború előtti értékben aranyban. Percen tuális arányban tehát a földbirtok ezentúl sem fog több adót fizetni, mint amennyit fizetett eddig. Nemes Bertalan: Földadóban! Patay Tibor : De jövedelem- és vagyonadó is van! Propper Sándor: A jövedelem- és vagyonadóról is fogok beszélni. Eossz néven vette Gaal Gaston képviselő ur Várnai képviselőtársunknak azt a kijelentését, hogy demagógiát olvasott rá. Bocsánatot kérek, demagógia az, amikor azt mondják, hogy fizetünk szesztermelési adót, fizetünk bortermelési adót, fizetünk vadászati adót, fizetünk ilyen adót, olyan adót, fizetünk ebadót. Az, akinek nincs szesztermelő üzeme, az, akinek nincs bortermelő üzeme, akinek nincs duplacsöves vadászpuskája és vadászterülete hozzá, az, aki nem tart vadászebeket, nem fizetheti meg az ilyen adókat. Csak az fizetheti meg, akinek ilyen adóalapjai, ilyen adótárgyai vannak. Akiknek ilyen adótárgyai nincsenek, azok nem terhelhetők meg ezekkel az adónemekkel, viszont akiknek ilyen adótárgyai vannak, azokat joggal terhelhetik meg ezekkel az adónemekkel, mert azok valamennyien, kivéve talán a fényűzést jelentő dolgokat — a vadászat sem mindig fényűzés, mert hiszen igen jó kövér vadakat lehet néha vadászni s ez különösen a mai husdrágaságban igen célszerű ós hasznos foglalkozás... Szomjas Gusztáv : Menjen vadászni ! Propper Sándor : Tanácsokkal el vagyok látva. Odahaza a padláson négy nagy ládám tele van tanácsokkal. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Ulain Ferenc: A tanácsköztársaság idejéből! (Derültség jobb felöl.) Propper Sándor: Kivéve tehát azokat az adónemeket, amelyek talán luxusszámba mennek, a többi adó alapját képező • vagyontárgyak valamennyien jövedelmezők, amelyek után én is, a második is, a tizedik, az ötvenedik is nagyon szívesen fizetné az adót. Bocsánatot kérek, ha itt a nemzetgyűlésen felhánytorgatják azt, hogy szeszadót, illetőleg szesztermelési adót is kell fizetni, méltóztassanak nekem megmagyarázni, hogy akkor a szesztermelési jogosultságért, az úgynevezett szeszkontingensben való részvételért évi szeptember hó 5-én, kedden. 39 miért olyan túlságos nagy a tülekedés ós miért szeretnek olyan nagyon-nagyon szeszt termelni itt Magyarországon, ha annak azt a picinyke adóját, amelyet utána fizetnek, olyan terhesnek tartják a szesztermelők magukra nézve? Halász Móric : Mert a takarmányozást egyszerűsíti! (Mozgás a széls'óbalőldalon.) Klárik Ferenc: Jó üzlet! Propper Sándor : Vagy a bortermelési adó ! Tessék megszavaztatni mindenkit, a Gólyautcában is a nincsteleneket vagy más külvárosban, vagy falun az embereket, hogy vállalnák-e a szesztermelési adót és a bortermelési adót. Azt hiszem, hogy olyan sok »igen« szavazat még soha nem gyűlt össze, mint itt összegyűlne, mert a szesztermelés, a bortermelés igen jövedelmező foglalkozások, amelynek adómentességet követelni — bocsánatot kérek, nem követelték, de allúzió történt rá — legalább is lehetetlen kívánság, olyan, amelyet teljesíteni nem lehet. 1913-ban — 1913 még boldog esztendő volt, amidőn a pénzügyi kormány még ismerte azt a kötelességét, hogy adóstatisztikát és zárszámadást adjon, tehát rendelkezésünkre állanak az adatok — az adóbevétel a következő volt : Földadóból befolyt 61,198.000 K, házadóból befolyt 48,840.000 korona, e két tétel öszszesen, az ax^ró számok elhagyásával, ILO millió korona. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok fizettek 20 millió koronát, bányaadó 1 millió korona, vasúti és gőzhajózási szállítási adó 50 millió korona, tőkekamat- ós járadékadó 25 millió korona, ez összesen 157 millió korona. Már most érdekelhet bennünket ezek után az, hogy ha az egyenesadó hozama ilyen csekély, akkor honnan származtak a költségvetésnek azok a mammut-tételei, amelyek 1913-ban már kezdtek jelentkezni, mert hiszen a legutolsó békebeli költségvetés 2 1 / 4 milliárd körül mozgott, vájjon az állam miből élt ezekben a nehéz esztendőkben ? Bennünket, mint törvényhozókat kell hogy érdekeljen az, ha ma vizsgáljuk a helyzetet és ha a jövőre vonatkozóan olyan intézkedéseket akarunk tenni, amelyek Magyarország gazdasági helyzetét annyira amennyire megkönnyítik. Miből került tehát elő ez az összeg? Már 1920/21-ben, illetőleg 192l/22-ben a bevétel — legalább a költségvetési előirányzat szerint — a következő lett volna: Jövedelemadó 200 millió korona 1921-ben, 600 millió korona 1922-ben. Vagyonadó 100 millió korona 1921-ben, 150 millió korona 1922-ben. Hadinyereségadó 50 millió korona 1921-ben, 90 millió korona 1922-ben. Kereseti adó 172 millió korona 1921-ben, 240 millió korona 1922-ben. Most jönnek azok az adók, amelyek tulajdonképen a költségvetés javát adták, mert hiszen egyenesadókból csak egy igen kis része folyt be ennek a költségvetési előirányzatnak. Befolyt forgalmi adóból 950 millió korona, állatforgalmi
