Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-52

438 A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember hó 16-án, szombatok. olyan rendelkezés, amelyet bizalmasan adtak ki a hatóságoknak, amelyről a nagy nyilvánosságot nem tájékoztatták . . . Rakovszky Iván belügyminister : Kigondolták az újságok! Györki Imre : ... és amelyről ugy kellett bizalmas utón tudomást szerezni az embereknek, pedig ez az intézkedés ismét arra lesz alkalmas, hogy az ország tekintélyét külföldön aláássa. De amikor a konszolidációt, a jogrend helyreállitását sürgetjük, nem mellőzhetjük az amnesztia-rendelet végrehajtásának kérdését sem. Múlt évi december 21-én a kormányzó rendeletet adott ki, mely megállapitja, kik részesülhetnek kegyelemben. E rendelet végrehajtása még ma sem történt meg. Egyeseket szabadlábra helyeztek a rendelet alapján, egyesek ellen megszüntették az eljárást, az emberek tömegei azonban még ma is fogházakban sínylődnek politikai magatartásukért és semmi intézkedés nem történt, hogy most ujabb felülvizsgálat alá vegyék azoknak ügyét, akik a múlt évi december 21-ét követő napokban nem kerültek revizió alá, holott, ha akkor egyeseknél lehetett is szó arról, hogy az állami és társadalmi rendre veszélyesek, az azóta eltelt kilenc hónap óta, mely alatt a kormány részéről mindenkor hangoztatni szokott konszolidáció már igen magas fokra hágott, nem jelent nagyobb veszedelmet ezeknek az embereknek szabadlábrahelyezése. Az amnesztia végrehajtásának másik bibije is van, még pedig az, hogy azokkal szemben, akik ellen büntető eljárás volt folyamatban, de akik letartóztatva nem voltak, az ügyet nem szüntették be megszüntető végzéssel ; az eljárást nem folytatják ugyan le, de a megszüntető végzést nem adják ki taktikai okokból, hanem mindig ott tartják fejük felett a kardot, azért, hogy abban a pillanatban, mihelyt ezek politikai szempontból a kormánynak kellemetlenné válnak, lehessen ismét utasitani az ügyészeket az eljárás folytatására. Azt hiszem, a kormánynak ez az intézkedése nem szolgálja a konszolidációt és a megnyugvást. De van az amnesztia-rendeletnek egy másik intézkedése is és sajnálom, hogy itt ugyancsak az előbb emlitett Zoványi professzor ur esetét kell a nemzetgyűlés elé hoznom. A professzor ur ellen, mint Emiltettem, egyik előadása miatt el i aras volt folyamatban, el is Ítélték és joggal várhatta, hogy, mivel a rendelet értelmében amnesztia alá esik, mert az elkövetett cselekmény 1918 október 31. után, a proletár-diktatúrát megelőzően történt, az amnesztia-rendelet alapján kegyelmet kap. Mikor azonban kegyelemért folyamodott és ügye a kegyelmi tanács elé került, megállapították, hogy ő nem esik a kegyelmi-rendelet alá, mert az ő ügyét nem a 4039/1919. számú rendelet, vagyis a gyorsitott eljárás alapján intézték el, hanem a rendes bűnvádi perrendtartás alapján. A helyzet tehát ma Magyarországon az. hogy azokat, akik ellen a gyorsitott eljárás alapján hoztak Ítéletet, nem engedik szabadlábra azért, mert az állami és társadalmi rendre veszélyesek, viszont azokat, akik ellen nem a gyorsitott eljárás alapján hoztak Ítéletet, nem vonják kegyelem alá azért, mert ügyük nem tartozik a kegyelmi rendelet alá. Propper Sándor : Ugy kell neki 1 Miért nem gyilkolt? Akkor kijött volna! Györki Imre : A kormánynak tehát, ha a fájó sebeket meg akarja gyógyítani, ha azt akarja, hogy az emberek, ha már jóllakni nem tudnak, ha már éheznek és rongyosak, legalább politikai szabadsággal, a legminimálisabb jogokkal rendelkezzenek, legelső kötelessége volna ezeket a kérdéseket rendezni. A mai ülésen nagy vihart keltett egyik t. képviselőtársam felszólalása az emigráció likvidálásáról. Ezt a kérdést kénytelen vagyok én is idehozni és a kormány figyelmébe ajánlani azzal, hogy a konszolidáció és az ország érdekében feltétlenül kívánatos, hogy ezeknek ügyét mielőbb revizió alá vegyék. Megkíséreltük már többizben ebben a kérdésben is tárgyalást a kormánnyal. Egyesek, túlnyomórészt' olyanok, akik ellen semmiféle bűnvádi eljárás megindítva nincs s csak azért nem mernek az ország területére lépni, mert félnek, hogy az ország területére való átlépéssel útjuk nem családjukhoz vezet, amelyet két esztendeje nem láttak, hanem Zalaegerszegre, 'nem akarván kitenni magukat ennek, azzal a kérelemmel fordultak az igazságügyministerhez, hogy részükre a kegyelem biztosittassék és legalább az internálás alól mentesittessenek. Amikor azonban ezek a kérelmek elbírálás alá kerülnek, az igazságügyi kormányzat olyan követelésekkel lép fel, amelyeket az illetők teljesíteni nem tudnak. Valósággal azt kell hinnünk, hogy az igazságügyi kormányzat céltudatosan azért állított fel olyan lehetetlen követeléseket, azért kívánja a kórvényeknek olyan lehetetlen felszerelését, hogy egyenesen megakadályozza egyesek hazatérését. Megkívánja ugyanis az illetőtől minden egyes esetben, hogy annak az államnak politikai hatósága, amelynek területén tartózkodik, igazolja, hogy az illető sem bolsevista-mozgalomban részt nem vett, sem a magyar állam és társadalom ellen hangulatot odakint nem csinált, ilyen mozgalomban részt nem vett. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez természetes !) Batitz Gyula : Lehet olyan igazolványt kapni ? Györki Imre : Egyesek, akik külföldön kénytelenek tartózkodni, minden eszközt felhasználtak arra, hogy ezeket az okmányokat beszerezzék, de teljesen lehetetlen, ami egészen természetes és érthető is. Rakovszky Iván belügyminister : Én be tudnám szerezni ! Györki Imre: Maga a magyar külügyministerium visszautasította a kérelem telje-